Szenci Molnár Albert: LXVI. ZSOLTÁR
LXVI. ZSOLTÁR
T. B.
Háláadása az izráelitáknak az megszabadulásért.
Háláadása az izráelitáknak az megszabadulásért.
1
Örvendj, egész föld, az Istennek,
És énekelj szép zengéssel.
Nagy dicsőséget szent nevének,
Mindenek dicsérjék széllel,
Csudálatosok dolgaid,
Erősséged nagy, hozzád esnek
Hízelkedvén ellenségid.
Örvendj, egész föld, az Istennek,
És énekelj szép zengéssel.
Nagy dicsőséget szent nevének,
Mindenek dicsérjék széllel,
| Mondjátok ezt az Úr Istennek, |
Erősséged nagy, hozzád esnek
Hízelkedvén ellenségid.
2
Az te isteni felségedet
Ez földön mindenek áldják,
És dicsőséges szent nevedet
Énekléssel magasztalják.
Minden jól ide figyelmezz,
Istennek melly csudálatosok
Dolgai az emberekhez.
Az te isteni felségedet
Ez földön mindenek áldják,
És dicsőséges szent nevedet
Énekléssel magasztalják.
| Jertek, és ezt jól meglássátok, |
Istennek melly csudálatosok
Dolgai az emberekhez.
3
Az tengert és az folyóvizet
Megszárasztja, hogy az népnek
Lábok szárazon általmehet,
Kin szíveink örvendeznek.
Szeme lát minden népeket,
Azkik föltámadnak ellene,
Előmenetek nem lehet.
Az tengert és az folyóvizet
Megszárasztja, hogy az népnek
Lábok szárazon általmehet,
Kin szíveink örvendeznek.
| Országa megmarad örökké, |
Azkik föltámadnak ellene,
Előmenetek nem lehet.
4
Áldjátok az mi Istenünket
Ez földön minden emberek,
Dicsérjétek az ő szent nevét
Nagy zengéssel minden népek.
Az ő nagy kegyességéből,
Lábainkat meggyámolítá
Oltalmazván eleséstől.
Áldjátok az mi Istenünket
Ez földön minden emberek,
Dicsérjétek az ő szent nevét
Nagy zengéssel minden népek.
| Mert életünket ő megadá, |
Lábainkat meggyámolítá
Oltalmazván eleséstől.
5
De minket igen megpróbálál,
És megkésérgetél, Isten,
Megolvasztál és megtisztítál,
Mint az ezüstöt az tűzben,
Adál ellenség tőriben,
Kik hevederrel ágyékinkat
Megkötözék nagy erőssen.
De minket igen megpróbálál,
És megkésérgetél, Isten,
Megolvasztál és megtisztítál,
Mint az ezüstöt az tűzben,
| Te minket, szegény szolgáidat, |
Kik hevederrel ágyékinkat
Megkötözék nagy erőssen.
***
6
Mi fejünkre népet ültetél,
Mint az tevék, terheltetténk,
Nagy árvizeket ránk eresztél,
Sebes tűzön általménénk.
Megenyhítél, megnyugotál,
Templomodban azért tégedet
Dicsérlek szép áldozattal.
Mi fejünkre népet ültetél,
Mint az tevék, terheltetténk,
Nagy árvizeket ránk eresztél,
Sebes tűzön általménénk.
| De te kivezérlél bennünket, |
Templomodban azért tégedet
Dicsérlek szép áldozattal.
7
Azmelly fogadást néked töttem
Én siralmas ajakimmal,
Ínségemben mire feleltem
Esedezvén én szájammal:
Áldozatra adok néked,
Kosokat, ökröket, bakokat
Megégetek teelőtted.
Azmelly fogadást néked töttem
Én siralmas ajakimmal,
Ínségemben mire feleltem
Esedezvén én szájammal:
| Sok hizlalt, szép kövér barmokat |
Kosokat, ökröket, bakokat
Megégetek teelőtted.
8
Jertek, halljátok, hadd beszéljem
Tinektek, istenfélőknek,
Azmiket Isten tött énvelem,
Melly kegyessen tött lelkemnek.
Ottan meghallgata engem,
Azért beszédével nyelvemnek
Mindenkor őtet dicsérem.
Jertek, halljátok, hadd beszéljem
Tinektek, istenfélőknek,
Azmiket Isten tött énvelem,
Melly kegyessen tött lelkemnek.
| Hogy szájammal hozzá kiálték, |
Azért beszédével nyelvemnek
Mindenkor őtet dicsérem.
9
Hogyha hamisságot szívemben
Valaha gondoltam volna,
Soha engem könyörgésemben
Ő meg nem hallgatott volna,
Kérésemben meghallgata,
És panaszimat jól megértvén
Könyörgésemnek helt ada.
Hogyha hamisságot szívemben
Valaha gondoltam volna,
Soha engem könyörgésemben
Ő meg nem hallgatott volna,
| De bizonyára az jó Isten |
És panaszimat jól megértvén
Könyörgésemnek helt ada.
10
Legyen áldott az nagy Úr Isten
Az ő nagy kegyességiért,
Ki meghallgatott kérésemben,
És kegyelmessen hozzám tért.
Legyen áldott az nagy Úr Isten
Az ő nagy kegyességiért,
Ki meghallgatott kérésemben,
És kegyelmessen hozzám tért.
