Szenci Molnár Albert: LI. ZSOLTÁR
LI. ZSOLTÁR
C. M.
Külömb-külömb könyörgése Dávidnak.
Külömb-külömb könyörgése Dávidnak.
1
Úr Isten, kegyelmezz meg énnékem,
Kegyességed szerint könyörülj rajtam,
Bűneimből tőled megtisztítassam,
Nagy irgalmaddal végy környül engem,
Mosogass jól meg förtelmességimből,
Kikkel förtesztettem életemet,
Tisztítsad el nagy kegyelmességedből.
Úr Isten, kegyelmezz meg énnékem,
Kegyességed szerint könyörülj rajtam,
Bűneimből tőled megtisztítassam,
Nagy irgalmaddal végy környül engem,
| Töröld el az én nagy bűneimet, |
Kikkel förtesztettem életemet,
Tisztítsad el nagy kegyelmességedből.
2
Mert jól esmérem gyarló voltomat,
És bűnöm mindenkor forog előttem,
Mellyet csak teellened cselekedtem,
Ki miatt tészek én nagy siralmat.
Kiért engemet méltán megbüntethetsz,
Rám vethedd kemény itéletedöt,
Mindazáltal igaz ítélő lehetsz.
Mert jól esmérem gyarló voltomat,
És bűnöm mindenkor forog előttem,
Mellyet csak teellened cselekedtem,
Ki miatt tészek én nagy siralmat.
| Vétkeztem az te szemeid előtt, |
Rám vethedd kemény itéletedöt,
Mindazáltal igaz ítélő lehetsz.
3
Mert ím látom és nyilván jó értem,
Hogy én az gyarlóságban fogantattam,
És bűnben az én anyámtúl származtam,
Szülejim bűnös vérekből lettem.
És igen kedvelled az tiszta szivet,
És az te titkos bölcseségedet
Nagy kegyelmessen nékem megjelentéd.
Mert ím látom és nyilván jó értem,
Hogy én az gyarlóságban fogantattam,
És bűnben az én anyámtúl származtam,
Szülejim bűnös vérekből lettem.
| De te az igazságot szereted, |
És az te titkos bölcseségedet
Nagy kegyelmessen nékem megjelentéd.
4
Uram, hints meg engemet izsóppal,
És én azontúl tisztán megújólok,
Moss meg engem, és szépen megtisztólok,
És fejérb lészek az tiszta hónál.
Add ismét értenem nagy irgalmadot
És megvidul minden én tetemem,
Kiket az te haragod összverontott.
Uram, hints meg engemet izsóppal,
És én azontúl tisztán megújólok,
Moss meg engem, és szépen megtisztólok,
És fejérb lészek az tiszta hónál.
| Hogy örvendezhessen az én szivem, |
És megvidul minden én tetemem,
Kiket az te haragod összverontott.
***
5
Rejtsd el színedet vétkeim elől,
Förtelmes bűneimet ne tekéntsed,
Haragos orcádat rólam elvegyed,
Szabadíts ki minden bűneimből.
Minden dolgaimat jóra vezérljed,
Újítsd meg bennem az igaz lelket,
Hogy életem kedves légyen előtted.
Rejtsd el színedet vétkeim elől,
Förtelmes bűneimet ne tekéntsed,
Haragos orcádat rólam elvegyed,
Szabadíts ki minden bűneimből.
| Uram, teremts bennem tiszta szívet, |
Újítsd meg bennem az igaz lelket,
Hogy életem kedves légyen előtted.
6
Ne vess el engemet színed elől,
És ne vedd el szent lelkedet éntőlem,
Sőt teljes örömet szerezz énbennem,
Tégy bizonyossá engedelmedről.
És vidám lélekkel engem erősíts,
Hogy örömmel értsem irgalmadot,
Kegyelmességeddel engem bátoríts.
Ne vess el engemet színed elől,
És ne vedd el szent lelkedet éntőlem,
Sőt teljes örömet szerezz énbennem,
Tégy bizonyossá engedelmedről.
| Indíts szívemben nagy vigasságot, |
Hogy örömmel értsem irgalmadot,
Kegyelmességeddel engem bátoríts.
7
És példa leszek erről mindennek,
Az bűnösöket utadra tanítom,
Bűnökből hozzád térésre indítom,
Hogy ők csak tebenned reménljenek.
Szabadíts meg ez vérrel buzgó bűntől!
Kiért örökké téged én nyelvem
Dicsér, és énekel kegyességedről.
És példa leszek erről mindennek,
Az bűnösöket utadra tanítom,
Bűnökből hozzád térésre indítom,
Hogy ők csak tebenned reménljenek.
| Óh, én Istenem, én idvösségem, |
Kiért örökké téged én nyelvem
Dicsér, és énekel kegyességedről.
8
Nyisd meg azért az én ajakimat,
Hogy az én szájam dicsérhessen téged,
Ha az áldozat kedves volna néked,
Nem kimélleném áldozatomat.
Az alázatos lelket te szereted,
Az tenálad az kedves áldozat,
Az törödelmes szívet meg nem veted.
Nyisd meg azért az én ajakimat,
Hogy az én szájam dicsérhessen téged,
Ha az áldozat kedves volna néked,
Nem kimélleném áldozatomat.
| De nem kell néked égőáldozat, |
Az tenálad az kedves áldozat,
Az törödelmes szívet meg nem veted.
9
Jóvoltodból tégy jól az Sionnal,
Hogy kőfalaji az Jeruzsálemnek
Nagy dicsőségessen megépüljenek,
Ékesüljenek magas tornyokkal.
Azmelly kedves lészen te fölségednek,
És készítnek égőáldozatot,
Az te oltárodra tulkokat tésznek.
Jóvoltodból tégy jól az Sionnal,
Hogy kőfalaji az Jeruzsálemnek
Nagy dicsőségessen megépüljenek,
Ékesüljenek magas tornyokkal.
| Akkoron áldoznak igazságot, |
És készítnek égőáldozatot,
Az te oltárodra tulkokat tésznek.
