Szenci Molnár Albert: L. ZSOLTÁR
L. ZSOLTÁR
C. M.
Tanúság az igaz isteni szolgálatról.
Tanúság az igaz isteni szolgálatról.
1
Az erős Isten, Uraknak Ura,
Szól, és mind ez földet előhívja,
Támadatról és napenyészetről,
Nagy szépséggel az Sion hegyéről
Eljő az Isten ő fényességében,
Semmit el nem hallgat ítéletiben.
Az erős Isten, Uraknak Ura,
Szól, és mind ez földet előhívja,
Támadatról és napenyészetről,
Nagy szépséggel az Sion hegyéről
Eljő az Isten ő fényességében,
Semmit el nem hallgat ítéletiben.
2
Emésztő tűz megyen őelőtte,
Nagy forgó szélvész leszen környűle,
Szólitja az eget és az földet,
Hogy megítélje minden ő népét,
Mondván: Gyűjtsétek ide az híveket,
Kik áldozattal vötték kötésemet.
Emésztő tűz megyen őelőtte,
Nagy forgó szélvész leszen környűle,
Szólitja az eget és az földet,
Hogy megítélje minden ő népét,
Mondván: Gyűjtsétek ide az híveket,
Kik áldozattal vötték kötésemet.
3
Az egek hirdetik igazságát
Az Istennek, mert ítél igazat,
Én népem hallgasd meg, szólok néked,
Izráel, ezt jól eszedben vegyed,
Én tenéked erős Istened vagyok,
Áldozatiddal keveset gondolok.
Az egek hirdetik igazságát
Az Istennek, mert ítél igazat,
Én népem hallgasd meg, szólok néked,
Izráel, ezt jól eszedben vegyed,
Én tenéked erős Istened vagyok,
Áldozatiddal keveset gondolok.
4
Égő áldozatid ím előttem,
Ökridet házadból én nem kértem,
Aklodból bakokat nem kívánok,
Mert minden állatokkal én bírok,
Hegyen, völgyön, erdőken az vadakat
Esmerem, és bírom az madarakat.
Égő áldozatid ím előttem,
Ökridet házadból én nem kértem,
Aklodból bakokat nem kívánok,
Mert minden állatokkal én bírok,
Hegyen, völgyön, erdőken az vadakat
Esmerem, és bírom az madarakat.
***
5
Ha éhezném, sem mondanám néked,
Mert nékem az föld és minden enged,
Azt véled-é, hogy ökörhúst eszem,
Avagy az bakvér italom nékem?
Az Istennek áldozzál háláadást,
Őfölségének tégy szívből fogadást.
Ha éhezném, sem mondanám néked,
Mert nékem az föld és minden enged,
Azt véled-é, hogy ökörhúst eszem,
Avagy az bakvér italom nékem?
Az Istennek áldozzál háláadást,
Őfölségének tégy szívből fogadást.
6
Szükségben tőlem segétséget kérj,
És megsegítlek, hogy engem dicsérj,
Az gonosznak mond Isten: De mire
Veszed törvényem az te nyelvedre?
Kötésem száddal vallod? de gyűlölöd
Intésemet, és igémet megvetöd.
Szükségben tőlem segétséget kérj,
És megsegítlek, hogy engem dicsérj,
Az gonosznak mond Isten: De mire
Veszed törvényem az te nyelvedre?
Kötésem száddal vallod? de gyűlölöd
Intésemet, és igémet megvetöd.
7
És mikor te az lopót látod,
Véle együtt futsz, dolgát jovallod,
Az paráznákkal örömest mulatsz,
Buja társaságnak gyakran helt adsz,
Szájaddal búsítasz sok jámborokot,
Nyelveddel szerzesz sok háborúságot.
És mikor te az lopót látod,
Véle együtt futsz, dolgát jovallod,
Az paráznákkal örömest mulatsz,
Buja társaságnak gyakran helt adsz,
Szájaddal búsítasz sok jámborokot,
Nyelveddel szerzesz sok háborúságot.
8
Leülsz, és atyád fiát megszólod,
Az anyád fiát is rágalmazod,
Ezt míveled, de én csak hallgatok,
Azt véled, hogy én is ollyan vagyok,
Mint szinte te, de téged előveszlek,
És szemlátomást bűnödről megfeddlek.
Leülsz, és atyád fiát megszólod,
Az anyád fiát is rágalmazod,
Ezt míveled, de én csak hallgatok,
Azt véled, hogy én is ollyan vagyok,
Mint szinte te, de téged előveszlek,
És szemlátomást bűnödről megfeddlek.
9
Ezt mostan eszetekbe vegyétek,
Kik az Istenről elfeledkeztek,
Hogy el ne rántsalak mentség nélkül,
Azki hálát ád, engem az böcsül,
Mond Isten: az illy ember jár jó úton,
És néki segedelmem jelen vagyon.
Ezt mostan eszetekbe vegyétek,
Kik az Istenről elfeledkeztek,
Hogy el ne rántsalak mentség nélkül,
Azki hálát ád, engem az böcsül,
Mond Isten: az illy ember jár jó úton,
És néki segedelmem jelen vagyon.
