Somlyó Zoltán: LÁTNOD KELLENE...
e szeptemberben hogy' bujok el.
Látnod kellene: hogy' gyúl ki naponta
szivem az ősz szineivel.
ezer fürt dús szőlő. S hogy ég' ég
a váradi vörhenyes hegyeknek mellén
sok régi nyomunk egyre még.
hogy' úszom rajt: vérező madár.
Látnod kellene: hogy' ködlik hörögve
szivemre a váradi határ.
szemeim, e befordult szemek.
Látnod kellene dolgokat, amelyek
szememben úgy fekszenek,
mely bús nő ölébe fogant;
s miket dobogva zár le szemem fedele,
ez a súlyos fekete hant.