Somlyó Zoltán: A GYÁSZPARIPÁK...
A GYÁSZPARIPÁK...
A gyászparipák visszavonták
a gyászos hintót tompa nesszel.
Az udvaron megállt a hintó
szólt a halott lány: ne eressz el!
a gyászos hintót tompa nesszel.
Az udvaron megállt a hintó
szólt a halott lány: ne eressz el!
Halott vagyok, elmentem tőled,
de ládd, én ujra visszajöttem.
Hogy meghaltam, nem látta senki,
köd száll utánam, köd előttem...
de ládd, én ujra visszajöttem.
Hogy meghaltam, nem látta senki,
köd száll utánam, köd előttem...
Karold át ezt a mély koporsót
s hurcold magadhoz, vagy tiporj rá.
S e búsfejű lovakat küldd el
az éccakába! Hajrá! Hajrá!
s hurcold magadhoz, vagy tiporj rá.
S e búsfejű lovakat küldd el
az éccakába! Hajrá! Hajrá!
Már száll a hajnal, fogd a késed,
a lakkos istráng hadd lazuljon.
Száguldjanak el paripáim
a lejtős, éjji hegyi úton.
a lakkos istráng hadd lazuljon.
Száguldjanak el paripáim
a lejtős, éjji hegyi úton.
Hajam halálszag koronázza,
besátorozlak és nem érzed.
Az ajkam nyirkos, mint a fűvek,
de még a csókja el nem vérzett...
besátorozlak és nem érzed.
Az ajkam nyirkos, mint a fűvek,
de még a csókja el nem vérzett...
Az udvaron egy kutya sétált,
lomposan, véznán és ugatva.
Megcsudálta a furcsa hintót,
körülnyalta és megugatta.
lomposan, véznán és ugatva.
Megcsudálta a furcsa hintót,
körülnyalta és megugatta.
A rekedt reggel lábra állott
és elviharzott hegyen, völgyön.
Kiáltva tiport szét a napfény,
a gyászkocsin s a halott hölgyön.
és elviharzott hegyen, völgyön.
Kiáltva tiport szét a napfény,
a gyászkocsin s a halott hölgyön.
