Rimay János: [VI]
[VI]
Reménségem
vagyon nékem
az én gondviselő, kegyes Istenembe;
Hogy el nem hágy,
sőt meg is áld
lelki, testi minden kedves szükségembe.
Szent természeti
őtet követi
S nem akadoztathatja vétkembe.
vagyon nékem
az én gondviselő, kegyes Istenembe;
Hogy el nem hágy,
sőt meg is áld
lelki, testi minden kedves szükségembe.
Szent természeti
őtet követi
S nem akadoztathatja vétkembe.
Irgalmasság,
Szép igazság
környöközi az ő kegyes természetit;
Így ez okon
semmi módon
maga elől el nem taszít soha senkit.
Csak azt kívánja,
hogy szánja-bánja
ki-ki bűnit, el is hagyja vétkit.
Szép igazság
környöközi az ő kegyes természetit;
Így ez okon
semmi módon
maga elől el nem taszít soha senkit.
Csak azt kívánja,
hogy szánja-bánja
ki-ki bűnit, el is hagyja vétkit.
Mert ki megtér
s kegyelmet kér,
jó voltához nem fér, hogy ő azt elhagyja;
Mindent megnyér,
ki kérni mér
szent Fiáért tőle, fia maga mondja.
Mennyen felyül ér
irgalma, kit mér
annak, ki őtet féli és várja.
s kegyelmet kér,
jó voltához nem fér, hogy ő azt elhagyja;
Mindent megnyér,
ki kérni mér
szent Fiáért tőle, fia maga mondja.
Mennyen felyül ér
irgalma, kit mér
annak, ki őtet féli és várja.
Az én vétkem
penig nékem
elviselésemhez lévén igen terhes,
Kérlek, Uram
figyelmezz rám,
segíts, könnyíts, s légy is énnekem kegyelmes,
Bűnöm bűziben,
pokol tüziben
ne engedjed, hogy lehessek részes.
penig nékem
elviselésemhez lévén igen terhes,
Kérlek, Uram
figyelmezz rám,
segíts, könnyíts, s légy is énnekem kegyelmes,
Bűnöm bűziben,
pokol tüziben
ne engedjed, hogy lehessek részes.
Itíleted,
uram, ne tedd
méltó haragodnak nyomós mértékére.
Tekingetvén
nem úgy az én
vétkemre, mint Fiad kiöntött vérére.
Én érdemetlen
és elégtelen
igazítlak csak az ő érdemére.
uram, ne tedd
méltó haragodnak nyomós mértékére.
Tekingetvén
nem úgy az én
vétkemre, mint Fiad kiöntött vérére.
Én érdemetlen
és elégtelen
igazítlak csak az ő érdemére.
Ennél teljesb,
tökéletesb
igazulásomnak módját nem lölhetem,
Fiad bérét,
piros vérét
hitem által hogyha lelkemre vehetem.
Magam érdemét,
mint szennyem tetvét,
mustra nélkül csak hátam megé vetem.
tökéletesb
igazulásomnak módját nem lölhetem,
Fiad bérét,
piros vérét
hitem által hogyha lelkemre vehetem.
Magam érdemét,
mint szennyem tetvét,
mustra nélkül csak hátam megé vetem.
