Reményik Sándor: Fekete vasárnap
Fekete vasárnap
Ez nagy küzdelem volt.
És végveszedelem.
De mégis,
De mégis
Ünnep volt, ha sötét is.
Nagy, fekete vasárnap.
Mert tudtam: vagy győzök, vagy meghalok.
S most jönnek, újra jönnek
Jaj, a régi napok,
A szürke, tövises hétköznapok.
Pedig ha most nem fordul,
Most nem fordul a szél
S meg nem fordul vele az életem,
Gyökeresen és tökéletesen,
Ha jóság, tisztaság,
Békesség és erő
Új, szent forrása szívemből nem fakad:
Ó, akkor jobb lett volna,
Ha ezt a rózsaerdőt
Ágyam helyett síromra szórták volna,
S pihennék föld alatt.
És végveszedelem.
De mégis,
De mégis
Ünnep volt, ha sötét is.
Nagy, fekete vasárnap.
Mert tudtam: vagy győzök, vagy meghalok.
S most jönnek, újra jönnek
Jaj, a régi napok,
A szürke, tövises hétköznapok.
Pedig ha most nem fordul,
Most nem fordul a szél
S meg nem fordul vele az életem,
Gyökeresen és tökéletesen,
Ha jóság, tisztaság,
Békesség és erő
Új, szent forrása szívemből nem fakad:
Ó, akkor jobb lett volna,
Ha ezt a rózsaerdőt
Ágyam helyett síromra szórták volna,
S pihennék föld alatt.
1934 október 10
