Reményik Sándor: Egyenlőség
Egyenlőség
Azt hitték róla: fehér égi álom,
A földre úgy száll alá, tündér-szárnyon.
A földre úgy száll alá, tündér-szárnyon.
S ó szörnyű kép, én elmondhatom... láttam:
Pallossal jött, piros hóhérpalástban.
Pallossal jött, piros hóhérpalástban.
Előtte hosszú, hosszú sorban álltak
Az emberek, és megváltásra vártak.
Az emberek, és megváltásra vártak.
Esengve kértek üdvöt, életet,
Míg falanxuk előtt elléptetett:
Míg falanxuk előtt elléptetett:
S ő, míg haladt a hús-sorfal előtt,
A főt nézte, mely magasabbra nőtt.
A főt nézte, mely magasabbra nőtt.
Nézte gúnnyal a legszebb fejeket
És kezében a kard nem remegett.
És kezében a kard nem remegett.
Sétált... mosolygott... meg-megállott:
Levágta a főt, mely kiválott!
Levágta a főt, mely kiválott!
1919 április
