Reményik Sándor: Nymphea thermalis
Az eső fagyosan pereg.
A vizek a kettős nyomástól
Félelmesen füstölgenek.
Nyomán egy-egy fényes szirom...
Nagy, túlvilági tündöklését
Két szememmel mohón iszom.
Mint lepke, elfelejtkezik
Minden e világi pompáról, -
S egyebekre emlékezik.
Az eső csak pereg, pereg.
A vizek a kettős nyomástól
Füstölgenek, füstölgenek.
Ez a teremtő pillanat:
Szent László hőn buzgó tavában
Idegen égövi pompában
A lótuszvirág most fakad.