Reményik Sándor: Emberek
Fecsegő tarka nép... idegenek.
Mit varázsoljak én ebből elő?
Sorsokat össze-vissza keverő,
És nincs egy arc, amelyen lélek volna.
Talán engem néz ilyen hidegen.
Hova hurcolom sorsom terheit?
Fecsegés helyett mért nem hallgatok?
Reménytelenül, - gyógyulás után?
És mindíg, minden hamis hangon át
Az életem igazi dallamát?