Petrőczi Kata Szidónia: XV.
XV.
Más. Ugyanazon Notája.
Én sok sohaitásim valljon mikor szüntök,
Szívemnek fájdalmi mért nem csendesűltök
Boldogtalan idők hogy nem könyörűltök
Rajtam 's bánatimnak mért hogy így örűltök.
Szívemnek fájdalmi mért nem csendesűltök
Boldogtalan idők hogy nem könyörűltök
Rajtam 's bánatimnak mért hogy így örűltök.
Az sok fohászkodás fonjasztya szívemet
Könyvezve kinlódván szomorú éltemet
Siratom és gyötröm óránkint lelkemet
Mert már elveztettem jó reménségemet.
Könyvezve kinlódván szomorú éltemet
Siratom és gyötröm óránkint lelkemet
Mert már elveztettem jó reménségemet.
Sem éjiel sem nappal nintsen könyebségem
Jai szeginy fejemnek ím mint nő inségem
Mert ujultan ujul reméntelenségem
És nem lészen tudom itten segétségem.
Jai szeginy fejemnek ím mint nő inségem
Mert ujultan ujul reméntelenségem
És nem lészen tudom itten segétségem.
Fájdalommal érzem hogy ujul óránkint
Az reméntelenség 's bus szívem ujiab kint
Érez mert fájdalma növekedik megint
S követ mint az Arnjék szokta a szép napfint
Az reméntelenség 's bus szívem ujiab kint
Érez mert fájdalma növekedik megint
S követ mint az Arnjék szokta a szép napfint
Szomorú szívemet bánat fölyheiből
Ki menti meg valljon az ő kötelébűl
Nem vehet pihenést keserűségébűl
Jai nem szabadulhat ez bú tömliczébül
Ki menti meg valljon az ő kötelébűl
Nem vehet pihenést keserűségébűl
Jai nem szabadulhat ez bú tömliczébül
Lészen-e még haszna sok sohaitásimnak,
Avagy megszánója könyhullatásimnak
Lelek e még irat szörnyű fájdalmimnak.
Lesz e jó vége valaha sok búmnak.
Avagy megszánója könyhullatásimnak
Lelek e még irat szörnyű fájdalmimnak.
Lesz e jó vége valaha sok búmnak.
Ez bánat homállja valljon el oszlik-e
Szívemet epeztő sok keserűsége
Reménség szikrája valljon bennem él-e
És homályba burult napom fel virrad-e.
Szívemet epeztő sok keserűsége
Reménség szikrája valljon bennem él-e
És homályba burult napom fel virrad-e.
De már semmiképen néntsen reménségem
Jó napokat érvén hogy keserűségem
Immáron megszünnyék valaha 's ínségem
Mulljék el s lehessen kedves csendeségem.
Jó napokat érvén hogy keserűségem
Immáron megszünnyék valaha 's ínségem
Mulljék el s lehessen kedves csendeségem.
Jai immáron nékem kit az sok szilvész ér
Jai szegény fejemnek kihez sok bú gond fér
Rebbegő bús nyelvem semmit szólni nem mér
Hogy szomorú szívem már örömöt nem ér.
Jai szegény fejemnek kihez sok bú gond fér
Rebbegő bús nyelvem semmit szólni nem mér
Hogy szomorú szívem már örömöt nem ér.
Hanem ha az nagy Úr reám tekint meg szán
Világi kínomat ott fen orvosolván
Felviszi lelkemet Mennybe vígasztalván
Hiszem hogy el nem hagy mert jó Istenem van.
Világi kínomat ott fen orvosolván
Felviszi lelkemet Mennybe vígasztalván
Hiszem hogy el nem hagy mert jó Istenem van.
