Petrőczi Kata Szidónia: XIV.
XIV.
Más. Nótája. Áldot vagy Miheczke.
Oh én boldogtalan jai mire jutottam
Sok könyhullatásim miát elbágyattam
Számlálván sok búmot épen ellankattam
Az szomoruságnak rabul adatattam.
Sok könyhullatásim miát elbágyattam
Számlálván sok búmot épen ellankattam
Az szomoruságnak rabul adatattam.
Nem szárad meg szemem a könyhullatástul
Szívem bennem elholt a sok sohajtástúl
Erőm el szakadot a fohászkodástul
Már bucsumot vettem minden vigaságtul.
Szívem bennem elholt a sok sohajtástúl
Erőm el szakadot a fohászkodástul
Már bucsumot vettem minden vigaságtul.
Ki miat bús szívem bodog és bennem vér
Mint halálra váltba megváltozot az vér
Sok kinaim miat meg indul az sok ér
Véghetetlen sok gond én bús szívemhez fér.
Mint halálra váltba megváltozot az vér
Sok kinaim miat meg indul az sok ér
Véghetetlen sok gond én bús szívemhez fér.
Sok felé fordítom szomorú elmémet
Hogy vígasztalhatnám elbágyat szívemet
Találnék oly irat meljel sebeimet
Kötözném enjhetvén az én gyötrelmimet.
Hogy vígasztalhatnám elbágyat szívemet
Találnék oly irat meljel sebeimet
Kötözném enjhetvén az én gyötrelmimet.
Vetem szemeimet kerti virágokra
Tavaszal zöldellő árnyékos ágakra
Szép folyó vizekre csorgó patakokra
De az is nem használ minden fordul búra
Tavaszal zöldellő árnyékos ágakra
Szép folyó vizekre csorgó patakokra
De az is nem használ minden fordul búra
Ez világi pompát könyves szemmel nézem
Tündöklő szép voltát noha én szemlélem,
De semmi örömem nintsen abba nékem
Semmi vígasztalást nem lelhet bús szívem.
Tündöklő szép voltát noha én szemlélem,
De semmi örömem nintsen abba nékem
Semmi vígasztalást nem lelhet bús szívem.
Ha kezembe veszem szokot musikámot
Reménlem enyhítem azzal az én búmot,
És vígasztalásomra kezdvén notámot
Indítya a heljet könyhullatásimot.
Reménlem enyhítem azzal az én búmot,
És vígasztalásomra kezdvén notámot
Indítya a heljet könyhullatásimot.
Az miből másoknak lehet vígassága,
Abbul nő szívemnek nagy szomorusága
Sohonnon nem lehet annak orvossága,
Mert már el buritot az bánat soksága.
Abbul nő szívemnek nagy szomorusága
Sohonnon nem lehet annak orvossága,
Mert már el buritot az bánat soksága.
Oh jai mely keserves szomorú szívemnek
Hogj nintsen szánója keserves igyemnek
Kiki vígan élvén az maga kedvének
Kedvez, szaporítván kinját sebeimnek.
Hogj nintsen szánója keserves igyemnek
Kiki vígan élvén az maga kedvének
Kedvez, szaporítván kinját sebeimnek.
Ha szánnak is néha kevessé barátim
Hamar elfeleitik hogy az én kinnjaim
Meg nem csendesűlnek ki miát fájdalmim
Inkáb nevekednek 's áradnak könyveim.
Hamar elfeleitik hogy az én kinnjaim
Meg nem csendesűlnek ki miát fájdalmim
Inkáb nevekednek 's áradnak könyveim.
Szokatlant megszokni iai mi nehéz nékem
Óránkint gyötrődik e miát bús lelkem
Sem éjiel sem nappal nintsen könyebségem
Sőt kegyetlenkedvén nőtön nő inségem.
Óránkint gyötrődik e miát bús lelkem
Sem éjiel sem nappal nintsen könyebségem
Sőt kegyetlenkedvén nőtön nő inségem.
Oh vajha az Isten meg halgatná szómot
Ne késnék de hozná el boldog órámot,
Biszony vígan várom én kimulásomot,
Mert tudom elveszem tőle örök jómot.
Ne késnék de hozná el boldog órámot,
Biszony vígan várom én kimulásomot,
Mert tudom elveszem tőle örök jómot.
