Madách Imre: Az ő szemei
Az ő szemei
Ha jősz : lángok emésztenek,
Ha mégy : kinok öldöklenek,
Éltem csak gyötrelem !
Bajza
Ha mégy : kinok öldöklenek,
Éltem csak gyötrelem !
Bajza
Két szemébe láttam üdvöm
Ég sugárú képzetét,
Fönragyogni bájkörében
Egy örökkor édenét.
Ég sugárú képzetét,
Fönragyogni bájkörében
Egy örökkor édenét.
Megvetém nyomor világom
Kába, dőre kincseit,
Szent egébe lelve éltem
Szebb korú reményeit.
Kába, dőre kincseit,
Szent egébe lelve éltem
Szebb korú reményeit.
Fönsugárzik egy dicső nap
Ég sugára, és ha kél:
A tavasz virágzatába
Fúl a néma, puszta tél.
Ég sugára, és ha kél:
A tavasz virágzatába
Fúl a néma, puszta tél.
Ám hevén lesorvadoznak
Szép virági áldzatúl,
Hogyha égi ír reájok
Nem repűl lágy harmatúl.
Szép virági áldzatúl,
Hogyha égi ír reájok
Nem repűl lágy harmatúl.
Ah világom, ő virítta !
Véle éltem sírba szállt,
Könnyt szemébe szűm keserve
Harmatáúl nem talált.
Véle éltem sírba szállt,
Könnyt szemébe szűm keserve
Harmatáúl nem talált.
Ő adá a percnyi élvet,
Áldja érte Istenem !
Dőre áldzat mind ezekre
Puszta, kínos életem.
Áldja érte Istenem !
Dőre áldzat mind ezekre
Puszta, kínos életem.
