Kosztolányi Dezső: KARÁCSONYI DAL
KARÁCSONYI DAL
Egy barátomnak
A mi kedélyünk rég kihamvadt,
fagyos, hideg az ünnepünk,
lelkünkre hull a téli harmat.
fagyos, hideg az ünnepünk,
lelkünkre hull a téli harmat.
Jeges vidékre tévedünk
és álmodunk dicsőbb valórul
s a fergeteg táncol velünk.
és álmodunk dicsőbb valórul
s a fergeteg táncol velünk.
Agyunkba duzzadozva tódul
sok új, hatalmas gondolat,
de a fánkról kopott dió hull.
sok új, hatalmas gondolat,
de a fánkról kopott dió hull.
A gyertyalángunk ellohad,
füstölve pattan rajt a szikra
s kékes, kialvó lángot ad.
füstölve pattan rajt a szikra
s kékes, kialvó lángot ad.
S rásüt vonagló arcainkra.
1905
