Kosztolányi Dezső: A FEKETE ASSZONYHOZ
A FEKETE ASSZONYHOZ
1
Amíg dühös, rengő tusáktól
porzik s remeg a deszka-színpad
s a rémület lelkünkbe átfoly
s jéggé fagyasztja ajkainkat,
hogy eltünik minden csinált máz
s a hős kegyetlen kedvbe lármáz,
átkozza zordon földi sorsát
s kacagja, hogy győz a gonoszság:
te páholyod bíbor homályán
vörös selyemruhádba ülve,
nézesz a villanyfényes űrbe
s hóválladat vonod, csodás lány.
Hogy porba ér a hősi homlok,
te felkacagsz: "Ó, mily bolondok!"
porzik s remeg a deszka-színpad
s a rémület lelkünkbe átfoly
s jéggé fagyasztja ajkainkat,
hogy eltünik minden csinált máz
s a hős kegyetlen kedvbe lármáz,
átkozza zordon földi sorsát
s kacagja, hogy győz a gonoszság:
te páholyod bíbor homályán
vörös selyemruhádba ülve,
nézesz a villanyfényes űrbe
s hóválladat vonod, csodás lány.
Hogy porba ér a hősi homlok,
te felkacagsz: "Ó, mily bolondok!"
2
Szívem dobog majd megrepedve,
bár az örömre nincs nagy ok.
De mégis, ó, elismered te,
hogy érdekes egyén vagyok!
bár az örömre nincs nagy ok.
De mégis, ó, elismered te,
hogy érdekes egyén vagyok!
Az éjszakákat átvirrasztom
s csak három órakor eszem,
vánnyadt, siralmas színü arcom
s vadul kalandoz az eszem.
s csak három órakor eszem,
vánnyadt, siralmas színü arcom
s vadul kalandoz az eszem.
Nincs nyugtom e kopott világon,
egy más honért sóhajtozom,
nem jő szememre éjjel álom
és sárga horpadt homlokom.
egy más honért sóhajtozom,
nem jő szememre éjjel álom
és sárga horpadt homlokom.
Bordám repedt, a mellem odvas,
kedvem korán megvénhedett
s titokzatos regéket olvas
múltamból égető szemed.
kedvem korán megvénhedett
s titokzatos regéket olvas
múltamból égető szemed.
Szemem egy síri nyughelyet vár
s a porba csüggeteg keres.
Mindez való... de énnekem már,
hidd el, nagyon nem érdekes.
s a porba csüggeteg keres.
Mindez való... de énnekem már,
hidd el, nagyon nem érdekes.
3
Előkelő és hallgatag vagy,
arcod fehér, mint a viasz,
únod a bókolást, a tömjént
s mégis szüntelen hóditasz.
arcod fehér, mint a viasz,
únod a bókolást, a tömjént
s mégis szüntelen hóditasz.
Reám meredsz nagy bús szemeddel,
míg rád tekintek s álmodok
s forró, fehérlő ujjaiddal
megsimítod a homlokod...
míg rád tekintek s álmodok
s forró, fehérlő ujjaiddal
megsimítod a homlokod...
4
Ilyen hamar és immár vége, vége,
aludni térsz s elzár a kripta-gát,
az éjszakába dúlt árnyak mozognak -
Jó éjszakát!
aludni térsz s elzár a kripta-gát,
az éjszakába dúlt árnyak mozognak -
Jó éjszakát!
Hűs csókok árnya, bús vágyak halála
követ a néma holt rónákra át
s hideg sírodba én is elkísérlek -
Jó éjszakát!
követ a néma holt rónákra át
s hideg sírodba én is elkísérlek -
Jó éjszakát!
Megigazitom a halotti párnád,
életre csókolom majd lila szád
és felhozom az elmúlást magamban -
Jó éjszakát!
életre csókolom majd lila szád
és felhozom az elmúlást magamban -
Jó éjszakát!
S ködlő november tenger pusztaságán
zokogva gondolok magamba rád
s belé sírom a kongó vak sötétbe -
Jó éjszakát!
zokogva gondolok magamba rád
s belé sírom a kongó vak sötétbe -
Jó éjszakát!
5
Félsz tőlem? Ó, ne félj.
Édes kín a veszély.
Rohanj a harcba s vessz,
a nőnek sorsa ez.
Légy vad, kevély,
ne félj, ne félj!
Édes kín a veszély.
Rohanj a harcba s vessz,
a nőnek sorsa ez.
Légy vad, kevély,
ne félj, ne félj!
Ugorj hozzám közel,
ma rózsalomb föd el.
Sáppaszt, fulaszt, gyötör,
a vérpiros gyönyör,
a szenvedély.
Ne félj, ne félj!
ma rózsalomb föd el.
Sáppaszt, fulaszt, gyötör,
a vérpiros gyönyör,
a szenvedély.
Ne félj, ne félj!
Ma, édes angyalom,
ajkad megharapom
s tudd meg, nincs édesebb,
mint ez a gyenge seb,
égése kéj,
ne félj, ne félj!
ajkad megharapom
s tudd meg, nincs édesebb,
mint ez a gyenge seb,
égése kéj,
ne félj, ne félj!
6
Szeretlek, terméketlen asszony -
mert megviselt a kéj, a festék,
a bor, a csók s a lázas esték!
mert megviselt a kéj, a festék,
a bor, a csók s a lázas esték!
Szeretlek, terméketlen asszony,
gyermektelen s finom gyerek-nő,
te lányosarcú, buja, meddő!
gyermektelen s finom gyerek-nő,
te lányosarcú, buja, meddő!
Szeretlek, terméketlen asszony -
mert mégis anyja vagy te soknak,
kik néked a kéjről dadognak!
mert mégis anyja vagy te soknak,
kik néked a kéjről dadognak!
Szeretlek, terméketlen asszony -
mert lelked éjsötét, kiégett
s majdnem megérted az enyémet!
mert lelked éjsötét, kiégett
s majdnem megérted az enyémet!
Szeretlek, terméketlen asszony -
te, a sötét éj rózsaszála,
akit sosem köszönt a hála.
te, a sötét éj rózsaszála,
akit sosem köszönt a hála.
Szeretlek, terméketlen asszony -
mert bár ezren nyomodba lesnek,
nyugodt, fehér s hűs szikla-tested.
mert bár ezren nyomodba lesnek,
nyugodt, fehér s hűs szikla-tested.
7
Halódó lámpám sárga fénye halvány,
a csillagok is hamvadt fényüek,
olyan hideg van, mint a kripta alján
- Tüzet, tüzet!
A jég sugára ég merész agyamban,
mert rajtam a tél orgiát ület,
vérem zubog, mint óriási katlan
- Tüzet, tüzet!
a csillagok is hamvadt fényüek,
olyan hideg van, mint a kripta alján
- Tüzet, tüzet!
A jég sugára ég merész agyamban,
mert rajtam a tél orgiát ület,
vérem zubog, mint óriási katlan
- Tüzet, tüzet!
Halottfehér lesz csüggedt, méla arcom,
künn a vidék is holt - ó, őrület,
álmos vagyok már rég és mégsem alszom
- Tüzet, tüzet!
künn a vidék is holt - ó, őrület,
álmos vagyok már rég és mégsem alszom
- Tüzet, tüzet!
Ó, Lidiám, rohanj vadul karomba,
ne hagyj megfagyni ily egykedvüleg,
szívem, e vészharang, zúg kongva-bongva
- Tüzet, tüzet!
ne hagyj megfagyni ily egykedvüleg,
szívem, e vészharang, zúg kongva-bongva
- Tüzet, tüzet!
Főmhöz kapok, már látom, itt nem áll más,
csupán a tested fénylik, mint üveg
s kitör szívemből a rekedt kiáltás
- Tüzet, tüzet!
csupán a tested fénylik, mint üveg
s kitör szívemből a rekedt kiáltás
- Tüzet, tüzet!
1905-1906
