Kosztolányi Dezső: HAZAFISÁG
HAZAFISÁG
Ma szikratűz csak egy különc szivébe,
holnapra már nagy testvérérzelem,
mely a viharba is lobogva, égve
uralkodik büszkén százezreken.
holnapra már nagy testvérérzelem,
mely a viharba is lobogva, égve
uralkodik büszkén százezreken.
Ma szikra, holnap láng, majd egy tűzerdő,
mely bíborával az égig lobog,
hiába tiprod el, mindég növekvő
s ha szunnyad is, nem oltják el korok.
mely bíborával az égig lobog,
hiába tiprod el, mindég növekvő
s ha szunnyad is, nem oltják el korok.
A fáradott ük, haldokolva még,
nagy honszerelme égő fáklyalángját
átadja s minden az utódra száll át.
nagy honszerelme égő fáklyalángját
átadja s minden az utódra száll át.
Meggyújtja ő s a tűzár szerteárad,
átadja gyermekének, ez fiának,
aztán tovább, tovább... S a fáklya ég!
átadja gyermekének, ez fiának,
aztán tovább, tovább... S a fáklya ég!
1906
