Kosztolányi Dezső: TÉLI ÉJSZAKA
és a fák fehéren
meg-megrengenek.
Márvány-bolt a friss táj
és megannyi kristály
benn a rengeteg.
csönd nyomasztja hosszan,
még szellő se jár.
Jégből ívelt halvány
roppant ravatalján
fekszik itt a Nyár.
őrt állnak nyugodtan
a komoly fenyők.
Hosszú gyolcs-lepelben
a halott hever lenn
s őrzik csöndben őt.
álmos éji pára,
a padlóra hull
s tündököl a széthányt
drága, téli gyémánt
számlálatlanul.
csillag fénye rezdül
s gyászba öltözött
ünnepélyes árnyak
karddal föl-le járnak
a törzsek között.