Kosztolányi Dezső: ÉLETEM
ÉLETEM
Verner von Heidenstam
Múlj, élet! Én téged nem úgy szeretlek,
hogy perceid a kirakatba tenném,
olcsó csodájául bámész szemeknek.
Nem mondtam én: "Jöjj és köszöntsd a mestert,
ki szépeket alkotni sose restelt."
hogy perceid a kirakatba tenném,
olcsó csodájául bámész szemeknek.
Nem mondtam én: "Jöjj és köszöntsd a mestert,
ki szépeket alkotni sose restelt."
Mikor elárulnak meghitt barátok
s nyomomba lép a balszerencse, átok,
nem csorgatom ezüstserlegbe könnyem
és nem beszélek, szenvelegve, könnyen:
"Sírj énvelem, öleld át a nyakam,
hogy mért vagyok olyan boldogtalan."
s nyomomba lép a balszerencse, átok,
nem csorgatom ezüstserlegbe könnyem
és nem beszélek, szenvelegve, könnyen:
"Sírj énvelem, öleld át a nyakam,
hogy mért vagyok olyan boldogtalan."
Ó, nagyvilág, legbúsabb bánatom
egy elvonuló felleg árnya csak.
Magam megyek síromhoz, hallgatag.
egy elvonuló felleg árnya csak.
Magam megyek síromhoz, hallgatag.
