Kosztolányi Dezső: FÁJÓ LÉLEK
FÁJÓ LÉLEK
José Alcala Gorostiza
| Öregapó füstöl, magába füstöl, |
A délután, ragyogva az ezüsttől,
ábrándozik egy régi rózsafáról.
| Öregapó bóbiskol, néha ümget... |
a rozzant óra, a tegnapi ünnep
és elhajítva a suton a naptár!
| Csend... Álom lengi át a néma csendet |
nyájas családi körben nóta zengett,
zengett a nóta, az a régi nóta.
| A messze tájon titkosan suhanva |
a rozzant óra úgy lapul a falra,
mint fájó lélek, mahagóni-tokban.
| Ketyeg, beszélget a letűnt napokrul |
a kiskapuról, mely meg-megcsikordul,
egy régi-régi sárga rózsafáról.
