Kosztolányi Dezső: ÁGUEDA UNOKANÉNÉM
ÁGUEDA UNOKANÉNÉM
Ramón López Velarde
Meghívta a keresztanyám Águedát,
hogy nálunk töltse az egész napot
s megérkezett unokanéném,
keményitett ruhában, ám ijesztő
és ünnepélyes, furcsa gyászban.
hogy nálunk töltse az egész napot
s megérkezett unokanéném,
keményitett ruhában, ám ijesztő
és ünnepélyes, furcsa gyászban.
Águeda csörgött a keményitőtől
és ugy rémlett, hogy zöld szeme,
piros orcája engem véd a félős
gyásztól...
és ugy rémlett, hogy zöld szeme,
piros orcája engem véd a félős
gyásztól...
Piciny fiúcska voltam,
már tudtam, hogy az O, az gömbölyű,
s amint Águeda szorgosan-szelíden
rakosgatott a zengő folyosón,
egyszerre csak valami ösmeretlen
hideglelés viszolygott rajtam át.
(Nyilván azóta van meg hős-bolond
szokásom, hogy magamban is beszélek).
Amikor ettünk, a nyugodt, idilli,
öreg ebédlő csöndes félhomályán
kábulva hallgattam, hogyan csörömpöl
kés, villa és kanál időközönként
s hogyan csilingel, trillázó kacajjal
Águeda hangja.
már tudtam, hogy az O, az gömbölyű,
s amint Águeda szorgosan-szelíden
rakosgatott a zengő folyosón,
egyszerre csak valami ösmeretlen
hideglelés viszolygott rajtam át.
(Nyilván azóta van meg hős-bolond
szokásom, hogy magamban is beszélek).
Amikor ettünk, a nyugodt, idilli,
öreg ebédlő csöndes félhomályán
kábulva hallgattam, hogyan csörömpöl
kés, villa és kanál időközönként
s hogyan csilingel, trillázó kacajjal
Águeda hangja.
Ó, egész olyan volt
(e gyász, e zöld szem, e piros arc),
mint holmi tarka-cifra nagykosár,
almával és szőlővel megrakottan,
egy régi szekrény ódon ében éjén.
(e gyász, e zöld szem, e piros arc),
mint holmi tarka-cifra nagykosár,
almával és szőlővel megrakottan,
egy régi szekrény ódon ében éjén.
