Kosztolányi Dezső: KÓSZA SZERELMEK
KÓSZA SZERELMEK
Charles van Lerberghe
Nem tudni merről özönölnek
rokoni csókok, lágy örömnek
| a májusi, halk levegőn |
| dalai zengnek remegőn. |
Úgy hallja a szelíd napokban
szerelmek szellemlába dobban
| a mátka és a vőlegény, |
| lelkük fehér, szűz lépcsején. |
Nem tudni, mért jön egy tekintet,
egy ismeretlen ajak intett
| félig könny, félig drága bor, |
| s most egy rózsás ajakra forr. |
És ez a csók tűzzel világol,
és rajtuk túlvilági fátyol,
| megifjulnak a homlokok |
| sok végtelen álom lobog. |
