Kosztolányi Dezső: JELKÉP
JELKÉP
Ivan Gilkin
Csorog az égen a bús vérfolyó,
piroslik-izzik a nehéz bibortul,
a föld, a csillag mind feléje fordul.
S a gyilkosság bűnétől lángoló.
piroslik-izzik a nehéz bibortul,
a föld, a csillag mind feléje fordul.
S a gyilkosság bűnétől lángoló.
Mint vereségek szürke hajnalán
vár a hercegre a vérpad s a posztó.
Az éj heroldja jő és igaz osztó
kézzel motoz sötét ravatalán.
vár a hercegre a vérpad s a posztó.
Az éj heroldja jő és igaz osztó
kézzel motoz sötét ravatalán.
A hold gurul ki, sápadt, vértelen -
ó csonka fő, mely még hideg a bárdtól -
és most halotti glóriába lángol
fekete csöndön, döbbent éjjelen.
ó csonka fő, mely még hideg a bárdtól -
és most halotti glóriába lángol
fekete csöndön, döbbent éjjelen.
Mert él a mult. Bús példakép gyanánt.
A szcéna az, ami valaha régen.
Ma este légi termén, fönn az égen
Herodiás megölte Jonathánt.
A szcéna az, ami valaha régen.
Ma este légi termén, fönn az égen
Herodiás megölte Jonathánt.
