Kosztolányi Dezső: A KOLOSTOR
A KOLOSTOR
Émile Verhaeren
Mult fájdalom sötétedik szelíden
s a görnyedő, nyugodt hajlásu íven
| a hófehér, alacsony folyosón |
| a fölriadt szó sírva átoson. |
A zord falon gyászszalagos ereklye,
A nap rikítva tűz a sok keresztre
| széjjelfeszülő, véres feszület. |
| s bearanyozza pici szegüket. |
És a homályba, fénybe öltözött
komorkodó pillérsorok között
halk lábnesz s kámzsák surranása rebben.
komorkodó pillérsorok között
halk lábnesz s kámzsák surranása rebben.
Sok pap jön és keresztet hány a csendben. . .
Testvéreért imát mond mindenik
s Istent szeretve egymást szeretik.
Testvéreért imát mond mindenik
s Istent szeretve egymást szeretik.
