Kosztolányi Dezső: A FELLEGEK MISÉJE
A FELLEGEK MISÉJE
Émile Verhaeren
A tél egén sok kósza felleg.
És úgy ragyog a hold karéja,
mint zöld-arany fényű paténa...
A fellegek áldozni mennek.
És úgy ragyog a hold karéja,
mint zöld-arany fényű paténa...
A fellegek áldozni mennek.
Halkan, búsan lebegnek által,
az égbolt kórusán haladnak.
Titokzatos sok templomablak
világít messze, tompa lánggal.
az égbolt kórusán haladnak.
Titokzatos sok templomablak
világít messze, tompa lánggal.
A zaklatott éj félve néz le
és látja lenn a víztükörben,
amint megindul s tovaröppen
a fellegek fehér miséje.
és látja lenn a víztükörben,
amint megindul s tovaröppen
a fellegek fehér miséje.
