Kosztolányi Dezső: NŐK ÉNEKE A KÖLTŐHÖZ
NŐK ÉNEKE A KÖLTŐHÖZ
Rainer Maria Rilke
Nézd, ez vagyunk: kinyíl minden feléd,
mert boldogság vagyunk mi legkivált.
Mi egy állatba vér volt és setét,
az nőtt bennünk lélekké és kiált,
mert boldogság vagyunk mi legkivált.
Mi egy állatba vér volt és setét,
az nőtt bennünk lélekké és kiált,
mint lélek. És hozzád kiált, beszél.
Te az arcodba lágyan fölveszed,
mint tájad: nincsen benne szenvedély.
S ezért azt hisszük, hogy nem is neked
Te az arcodba lágyan fölveszed,
mint tájad: nincsen benne szenvedély.
S ezért azt hisszük, hogy nem is neked
kiált ez itt. Ám, mondd, van-e nekünk,
kiben mi ily egészen elveszünk?
Tudnánk-e másban, jobban, szebben élni?
kiben mi ily egészen elveszünk?
Tudnánk-e másban, jobban, szebben élni?
Mivélünk elmulik a végtelen.
De légy te száj, hogy halljuk is zenélni,
te Minket-Mondó légy te: légy jelen.
De légy te száj, hogy halljuk is zenélni,
te Minket-Mondó légy te: légy jelen.
