Kosztolányi Dezső: DAL
DAL
Rainer Maria Rilke
Te, akinek nem mondottam, hogy éjjel
sirok az ágyon,
te, ki bölcsőként ringatsz lassú kéjjel,
ha vágyom,
te, ki nem mondtad, hogy dúl szerteszéjjel,
mit nem csókoltál rám, a csók:
mi lenne, ha azt, mit vágyunk nem ér el,
e nagy pompát elfojtanók
és így vágnánk az útnak?
sirok az ágyon,
te, ki bölcsőként ringatsz lassú kéjjel,
ha vágyom,
te, ki nem mondtad, hogy dúl szerteszéjjel,
mit nem csókoltál rám, a csók:
mi lenne, ha azt, mit vágyunk nem ér el,
e nagy pompát elfojtanók
és így vágnánk az útnak?
*
Nézd, a szerelmesek,
mihelyt a vallomásuk megesett,
mingyárt hazudnak.
mihelyt a vallomásuk megesett,
mingyárt hazudnak.
*
Magányossá teszel. Mindennel elcseréllek.
Kissé vagy, aztán zúgás vagy, te lélek
és illat is vagy, omlatag.
Mind elvesztettem őket karjaimban,
csak te születsz meg újra, mindíg ifjan:
mert sose fogtalak, szilárdul tartalak.
Kissé vagy, aztán zúgás vagy, te lélek
és illat is vagy, omlatag.
Mind elvesztettem őket karjaimban,
csak te születsz meg újra, mindíg ifjan:
mert sose fogtalak, szilárdul tartalak.
