Kölcsey Ferenc: KÖNNYCSEPP
KÖNNYCSEPP
| Csöndes ifju járdal andalogva, |
Száll feléje nyögdelő szelecske,
S bíborajkán végig elsuhanva
Tiszta csöppet harmatoz le hűsen.
| "Honnan, honnan nyögdelő szelecske? |
Esti fény sem bíboroz tetőket,
Lángfolyamban úszik a nap ott fenn,
Dél hevétől rekken a meleg táj;
S szárnyad íme tiszta csöpp ezüstjét
Harmatozva lebben el körűlem"
| És felelt a nyögdelő szelecske: |
Rózsabokrot balzsamernyejével,
És alatta leltem gyönge lyánykát,
Gyönge lyánykát űlni könnyel áztan,
Szánakozva röpdezék feléje,
S megfüredtem könnye tengerében."
| Szóla s ment a nyögdelő szelecske; |
S bíborajkán a csöpp égni kezdett,
Égni kezdett, bár leszálla hűsen.
Cseke, 1831. január 17.
