Kölcsey Ferenc: HUSZT
HUSZT
Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
| Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. |
| Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém. |
| Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? |
| Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl! |
Cseke, 1831. december 29.
