Karinthy Frigyes: II
Kopogtak a kőfalon át -
Éjfélben horkanva riadt fel,
Martinovics, ferences apát.
Meglátta a néma falat:
Zöld sugarak táncoltak
Boltozott öble alatt.
Most viszolyogva lenéz,
Most koppan: hosszú köröm
Nedves, zöldszinű kéz.)
Sikátor, hosszú torok -
- Ablaktól le a földig,
Vonalat húz a nyirok.
Tele van minden kicsi zug, -
Krétafehér az arca:
Szája fekete luk.)