Karinthy Frigyes: I
Lent fekszik a hold a víz fenekén.
Távol a Gellért. - Messze az éjben
Nyulnak a sávok, zöld-feketén.
Omlik az éjbe vakon -
Tompa rezes fény, lágy ütemekben
Visszaverődik az ablakokon.
Kéjtől zokogott, kéjétől a nyárnak -:
Suhanni kezdtek az árnyak.