Juhász Gyula: A Tábor hegyén
Nagy, napsütéses, tömjénes vasárnap,
Ünnepe az életnek, a csodának.
Ruhája hónál tündöklőbb ezerszer,
Ó, ily fehér még nem volt eddig ember!
Illés, ki elszállt lángoló batáron
S három tanítvány, boldog halaványon.
Mi mély, mi nagy, mi gyönyörű ma Véled,
Építsünk hármas hajlékot tinéktek!
Elrebbent mirhaillatként arcáról
S lenézett a hegy napos magosából...
Látta a méla, néma olajfákat,
Hol nemsokára lelke holtrabágyad!