József Attila: HOLTTEST AZ UCCÁN
Mikor leszédült. - Orvosért hamar!
Szegény fiú, erős volt s fiatal.
Beszéltek hozzá - ajka mit se szólt.
Ki volt az anyja? Jaj, ki volt, ki volt!!
Mesélték hogy' volt, máris szerteszét
S nem fogta senki malteros kezét.
Lehetett látni benn a kék eget,
Amint a Nap sütött a holt felett.
Vagy édes apja s tán az is halott,
Vagy akiről soha nem is tudott.
Erős vidám - és most halott legény
És senki nem sikolt: Fiam, enyém!
Nem ide való. Részeg volt? - Nohát.
S ha huga van, azt eltoloncolják.