József Attila: A FÜST
Nagy kedvvel száll a piszkos égre föl.
Szemében százszám szikra tündököl
S haját borítja sóhajok ezüstje.
S a szívből ellop könnyet, bánatot,
Kilop a szívből könnyet, bánatot,
De ha akarná, csípne, marna, ölne.
Fátyolt terít az izzadt munkásvállra
S amíg a sok gép zúgva zakatol,
Jó bátorsággal egyre följebb szárnyal -
A vaksüket Istenhez; valahol.