Garay János: A NÉPTÖRTÉNETBŐL.
Karja súlylyal fekszik a hazán;
Számüzetve
Benn a szent igazság;
Rabbilincsen
A dicső szabadság.
De türelme partjain kilép, -
Kél, s kelése
Tenger áradatja,
Vív, s vivása
Győzelmét aratja.
Égbe átkot szór, a földbe túr!
Mind hiába!
Köny nem árad érte;
Őt az isten
És a sors elérte.
Hő dalától honja visszareng:
Néptül áldva
Légy, oh szent igazság!
Üdvözölve
Te, arany szabadság!