Dsida Jenő: Cynthia, jer haza!
Hercules által vert vízközi út kanyarog, |
majd Misenus csúcsán nézed a tengereket: |
Szíved legmélyén megvan-e régi helyem? |
Cynthia, képmutatón esdve szerelmed után? |
hajtsd kicsi csónakodat átal a Lucrinuson, |
paskolván evező kézzel a lágy habokat, |
hallgasd, fekve a part elhagyatott fövenyén! |
így feled el fogadást, múltakat, isteneket. |
ám mivel aggódó minden igaz szerelem. |
féltékenységem itt a hibás egyedül. |
nélküled árva, üres volna az életem is. |
minden örömsugarat csak teneked köszönök. |
kérdezik, azt felelem: Cynthia tudja, miért. |
mely megrontja a szűz, tiszta leányt gonoszul. |
Ó, Baiae, szerelem gyilkosa, légy nyomorult! |