Dsida Jenő: Rózsafüzér-dalok
kék vad a fák közt rejtve zsong,
elhagyott tavon este.
Sűrű bú árnyazza szemed ívét.
Vézna mosolyod egyre zsong.
Csillagok keresik éjjel, balsors gyermeke,
homlokod ívét.
A rétek alatt a tó
dagad a bú dögvészes sóhajától.
a remete csontszikár kezéből
pompás napok bíbora, íme, elhull.
Langy vánkosokon ma éjjel eloszlik
a bús szeretők tömjéntől sárgult, karcsú teste.
Árnyak a sárga tapétán. Tükrök mély sötétjén
kezünk elefántcsont bánata boltosul.
s a csöndben
angyal veti fel kéklő, mákonyos szemét.
Elhunyásunk órája ez, Azrael árnya,
mely elfeketíti a barna kertet.