Csokonai Vitéz Mihály: Mélt. gróf Festetics György ő nagyságára
Mélt. gróf Festetics György ő nagyságára
A hadi oskoláról
Szárnyalj le mennyből, Kalliopé! s segítsd
A még szokatlan tárogatón kezem.
A még szokatlan tárogatón kezem.
| Ím, Tháliának gyenge lantját, |
| Bár szeretik koszorús leányink, |
E rozmaringok zőldje alá teszem;
A fenyveseknek görbe gerinceit
A fenyveseknek görbe gerinceit
| Megmászom, s onnan messze nézvén, |
| Kalpagosink örömét kifúvom. |
Ki az, ki kertté téteti a mezőt
S termő mezővé a sivatag kopárt?
S termő mezővé a sivatag kopárt?
| Kit Trítonok kürtje a Tihannak |
| Rijjadozó hajadonja hirdet? |
Nem látod őt a keszthelyi indigeszt? *
Az ő nevének temploma fénylik ott.
Az ő nevének temploma fénylik ott.
| Nézd, mint teríti bé hazánknak |
| Boldog egét ragyogó világa. |
Akik valamely tartománnyal jól tettek, annak indigesz - vagyis
honi) istenévé lettek, mint Osiris, Fannus, Aeneas sat. Lásd Virg. Aen.
L. XII. V. 794. 795.
honi) istenévé lettek, mint Osiris, Fannus, Aeneas sat. Lásd Virg. Aen.
L. XII. V. 794. 795.
Bellóna markos bátyja pihenteti
György görbe kardját húsz adamás szegen,
György görbe kardját húsz adamás szegen,
| Zöld pálmaágakkal takarván |
| A hüvelyére tapadt aludt vért. |
A tarka bőség csüngeti jobbfelől
Horgas türökjét: és sok ezer becses
Horgas türökjét: és sok ezer becses
| Áldási nem férvén beléje, |
| Hervadozó mezeinkre ontja. |
Pomóna rak rá ritka gyümőlcsöket;
Céres kötést fon sárga kalásziból,
Céres kötést fon sárga kalásziból,
| Melyet piros pipacsvirágok |
| S kék cianák |
Ciana, búzavirág. De az ilyen öszverakott nevek nem jól jövén ki
a poétai ízléssel, megtartottam a gyönyörűen hangzó görög szózatot
a poétai ízléssel, megtartottam a gyönyörűen hangzó görög szózatot
* gyönyörűn vegyítnek.
Idvezli Györgyöt szőke gulyái közt
Pán, a furuglyás; s szittya szokás szerént
Pán, a furuglyás; s szittya szokás szerént
| Bacchussa a boldog szigetnek * |
| Tőlt poharát neki hajtogatja. |
Értem a Muraközt, ahol teremnek a kereskedésben Insulaner név
alatt menő, igen becses borok
alatt menő, igen becses borok
Mély tisztelettel borzadok! a magas
Mennynek leányit látom az áoni
Mennynek leányit látom az áoni
| Keszthelybe óh, boldog halandó, |
| Aki az égbe-lakók barátja! |
Mely édes érzés játszik az ő komoly
Orcáikon, s mint zengik az indigeszt,
Orcáikon, s mint zengik az indigeszt,
| Tágas mezőt s védőt találván |
| Szárnya alatt....De mi képtelenség |
Márs könyvet olvas! Húga, szilált haját
Felsímogatván, né! hogy okoskodik,
Felsímogatván, né! hogy okoskodik,
| És cirkalommal mérsekéli |
| A tüzes ütközetek piaccát. |
Ott kardra termett újjait egy huszár
A messzelátó csőhöz egyengeti;
A messzelátó csőhöz egyengeti;
| Itt egy erős hajdú * az ország |
| Rajzolatin figyelemmel andalg. |
Hajdúknak nevezték a magyarok átaljában a gyalogkatonákat
Mit szóltok erről, hétmogorok? ti, kik *
Tátur havassán tábori abroszok
Tátur havassán tábori abroszok
| S nézőcsövek nélkűl jövétek |
| E Kanaán mezejére győzni? |
Béla névtelen íródeákjánál: Septem principales personae, qui
Hetumoger vocantur. Álmos vezér maga hat fő társaival, akikkel jött vala
ki Scythiából, a Tátur vagy Karpatus bércein keresztül, Per montes Hovos
Hetumoger vocantur. Álmos vezér maga hat fő társaival, akikkel jött vala
ki Scythiából, a Tátur vagy Karpatus bércein keresztül, Per montes Hovos
Azon igyekszik Festeticsünk, hogy e
Kartács-világban hív unokáitok
Kartács-világban hív unokáitok
| Ésszel s okossággal tanúlják |
| Őrzeni érdemitek jutalmát, |
Mely érte hullott véreitek miatt
Zsengés. Ma már a táborokat befűlt
Zsengés. Ma már a táborokat befűlt
| Szobákba intézik csatának, |
| S penna után viszik ütközetre, |
Kiknek nyeregből szabta ki rendjeket
Az üstökös Kund, a bajuszos Gyula.
Az üstökös Kund, a bajuszos Gyula.
| Most líneán lövik rakásra, |
| Kit buzogánnyal ütétek agyba. |
Hiába vinnéd, rettenetes Botond! *
Mennykőcsapású bárdodat a mai
Mennykőcsapású bárdodat a mai
| Bizáncium várához, annak |
| Rézbe borúlt kapuját bevágni: |
Láthatni ezt a Botond históriáját az említett iródeák könyvében,
a Mándi úr fordításában
a Mándi úr fordításában
Egy messzelátó cső kitekintené
Szándékod, egy más cső az egész kaput,
Szándékod, egy más cső az egész kaput,
| A bárdot, a vitéz Botondot |
| Egyszeri percbe darabra törné. |
Mindég "vitézek nemzete" volt nevünk;
E két örökség jegyzi ki még ma is:
E két örökség jegyzi ki még ma is:
| Rettenthetetlen szív s serénység |
| Nagyravaló fiait Lehelnek. |
De ez kevés még egy bizonyos veszélyt
S halált okádó bombi előtt; ma már
S halált okádó bombi előtt; ma már
| Száz dentmagyart is porba dűjtne |
| Holmi suhanc gyerek egy kanóccal. |
Izmos leventák! hogyha reánk maradt
Kemény erőtök: megnemesíti György,
Kemény erőtök: megnemesíti György,
| A szittya testet brittus ésszel; |
| S gyermekeink Vayak lehetnek. * |
Jegyzés nélkül is érthetni, hogy itt m. báró Vay Miklós ő nagyságára
van a célozás; ki a hadi tudományoknak bővebb tanúlására a fels. rende-
lésekhez képest Franciaországot és Angliát öszvelakta
van a célozás; ki a hadi tudományoknak bővebb tanúlására a fels. rende-
lésekhez képest Franciaországot és Angliát öszvelakta
Ő, aki földünk Pontusa * habjait
Törvényre húzá, száz lehetetlenen
Törvényre húzá, száz lehetetlenen
| Tett s tesz csudát: ő mér fuvallni |
| Lélekerőt az inas magyarba. |
Ama tengeri módú gályával, mely a Balaton zajait neveti
Ő új Minervát ugrat elő Zeus *
Szent homlokából és maga nyújt dsidát
Szent homlokából és maga nyújt dsidát
| S halálszemű égist kezébe. |
| Rhédey van vele és segíti. |
Görög neve Jupiternek, Égis pedig a Minerva medúzás paizzsa,
melyre aki nézett, kővé változott
melyre aki nézett, kővé változott
Zengj harsogóbban, énekem! e becses
Két névre, mely, mint a Duna, élni fog,
Két névre, mely, mint a Duna, élni fog,
| S mint a világosság, kiterjed, |
| És bekerűl az egész világon. |
Hanem ki lészen bárdusaink közűl *
Ki a sok elmés Hunnia hadnagyit
Ki a sok elmés Hunnia hadnagyit
| A Léthe zsibbasztó vizétől |
| Trombitaszón az egekre hordja? |
A bárdusok valának a celta, gallus sat. népeknek poétáik, kik
isteneikről, eleiknek vitéz tetteikről s egyéb nemzeti dolgokról énekeltek
isteneikről, eleiknek vitéz tetteikről s egyéb nemzeti dolgokról énekeltek
Méltatlan éjcsend sürgeti sok vitéz
Árpádjainkat. Félre, haszontalan
Árpádjainkat. Félre, haszontalan
| Kétségek! ím. általragyogván |
| Cenki napunk * a homály csoportján, |
Célozás van a N. M. Gróf Széchényi Ferenc ő excell. által fundál-
tatott nemzeti könyvtárra. Ebből az okból jön elő odaalább a Mátyás
király emlékezete is
tatott nemzeti könyvtárra. Ebből az okból jön elő odaalább a Mátyás
király emlékezete is
A múlt s jövendő pólusit is süti.
Tud már ezentúl tenni is, írni is
Tud már ezentúl tenni is, írni is
| Nagy dolgokat főldünk vitéze |
| S lantossa: Kalliopém! elég ez. |
Elég! Rekedt már tárogatóm szava,
Lankadnak ingó újjaim ennyi nagy
Lankadnak ingó újjaim ennyi nagy
| Dícséreteknek hirdetésén, |
| Melyek elállt ereim tetézik. |
Mátyás dicsőűlt lelke!tekints alá,
Esmérd egedből lábbadozó hazád,
Esmérd egedből lábbadozó hazád,
| A Keszthely és Cenk istenűlő |
| Grófjaiban magadat találd fel: |
S érezd, hogy a menny kedve is egy igaz
Hérósi szívben megszaporodhatik,
Hérósi szívben megszaporodhatik,
| Ha nemzetét s emberbarátját |
| Virtusiban öröködni látja. |
