Babits Mihály: ISTEN KEZÉBEN
ISTEN KEZÉBEN
Keresztény makáma
Mint a régi szentek száján írt szalag kilóg - úgy e versből e prológ.
Egy középkormélyi theológ - gondolhatta, gondolom - (nem skolasztikus talán - ki üvegből fújja várát színtelenre - hanem kinek üveget fest lelke szennye - kinek minden régi szó egy régi kép - testi misztikus talány - mert az eszme hűs, átlátszó, tiszta, színtelen üveg - s csak a test a misztikus, vak, s szennye szín és bűne szép) - egy ily ős poéta-doktor: nagy palást, tanársüveg - bájos régi doktorom - gondolhatta, gondolom - úgy mint én diákkoromban - pécsi kis templomban - volt török mecsetben, pillér rejtekén - zöldet látva, szédelegve illatsúlyos tömjénfüsttől - ideges gyerek, szegény - nézve nagy bizonytalan, hogy az oltár gyertyája füstöl - láthatatlan száll a füst, hőn-olajzó gyertyapára: - látni mégis, mert mögötte... reszket az... aranyangyal... lába szára... - elcsavart barokk lábszára, sűrűn arannyal eresztett - mint hőforrás fürdejében gőzringatva reszket - meztelen. -
Egy középkormélyi theológ - gondolhatta, gondolom - (nem skolasztikus talán - ki üvegből fújja várát színtelenre - hanem kinek üveget fest lelke szennye - kinek minden régi szó egy régi kép - testi misztikus talány - mert az eszme hűs, átlátszó, tiszta, színtelen üveg - s csak a test a misztikus, vak, s szennye szín és bűne szép) - egy ily ős poéta-doktor: nagy palást, tanársüveg - bájos régi doktorom - gondolhatta, gondolom - úgy mint én diákkoromban - pécsi kis templomban - volt török mecsetben, pillér rejtekén - zöldet látva, szédelegve illatsúlyos tömjénfüsttől - ideges gyerek, szegény - nézve nagy bizonytalan, hogy az oltár gyertyája füstöl - láthatatlan száll a füst, hőn-olajzó gyertyapára: - látni mégis, mert mögötte... reszket az... aranyangyal... lába szára... - elcsavart barokk lábszára, sűrűn arannyal eresztett - mint hőforrás fürdejében gőzringatva reszket - meztelen. -
*
"Elhiszem, mert esztelen." -
Kép a szó és test a kép és szó szerint a régi Írás - hogy az Úr saját alakját adta volna az ősagyagnak - istenképet az embernek, bár az Isten testtelen. - Testtelen és képtelen - testtelen, mert végtelen - végtelen és kezdtelen - - elhiszem, mert esztelen - (gondolhatta, gondolom) - esztelen, mert végtelen, mint maga mélye az anyagnak. -
Így: "Az Úr kezében élünk" ...ez egy óriási Kéz - szó szerint - testi kéz és végtelen tárt tenyerén mozgunk mi aprók - (képzeld bájos doktorunkat kúszni tupri méltósággal - a hüvelyk alatti bütykön... ilyet tán már álmodál... - vagy szép nőt kínál a Nagy Kéz: ízes étket drága tál) - szó szerint - test szerint -: mind az Úr kezén mi aprók, szende szentek, ravasz rablók, - én... te... mind... - (ez egy óriási Kéz) - itt úgy mint Amerikában, mindenütt a tenyerén, mert mindenütt van az egész - mindenütt van minden sejtje, minden sejtje végtelen - (képzelem, mert képtelen) - mindenütt épen tenyérrel emel e nagy égi Kéz. -
Néztél már kacsót nagyítón? ujja vastag, ránca mély, pórusokkal árkos. - Képzeld most, hogy pórusa tágul, ránca szétmegy, kék ere mállik - szertehíznak ujjai; s nagy nagyítód távolítva már a kéz egy sárga táj - nyúlt, alig hullámos, mind a láthatárig - és e sárga tájon minden-minden rajta - egy-egy tornyos város, mint egy cifra torta - hegy... kazal... víz... nagy hajó - messze sínen éjhált waggon... szaladó masinatáltos - itt úgy mint Amerikában... rajta fellegkarcoló - rajta jár, ki merre megy - mindenütt van: ezer-egy - minden alatt, mindenütt e sárga Kéz - térdem alatt pécsi kis templomban - (gondolám diákkoromban) - kóruson, földszinten, rajta térdel minden néki hódoló - szinte rémlik üvegárnya, füstbe, levegőbe - hogy a szószéket, papostul, tartja lebegőbe - s talpa alatt a pillérnek rajza terped e tenyérnek - messze málló jósvonások nagy memento "M"-je vásog - minden alatt e nagy "M" láttalan és sejttelen - mérő szemeink elől a méretlenbe szétfolyó - mert egy teljes végtelenség minden isten-sejt-elem - végtelenbe vastagodva Isten minden ujja szétáll - olyan nagy, hogy meg se látod, mert csupán a határt látod s ez határ nélkül való. - E tenyérnek bőre színén mozog hát a féregember - nem mint egy kató-bogár, mely ujjról ujjra sétál: - még a szomszéd pórusig sem álmodhatik sejteni...
Ó, ha egyszer ez a nagy Kéz le találna ejteni!
- Vagy leejt, ha meghalok? - (Szédültem diákkoromban - pécsi kis templomban - szédültem és reszkettek az aranylábú angyalok). -
Ó, nem ejt, hová is ejtene le - ahol őrt nem állna tárt tenyere? - Hanem minket, akik itt - kívül húsa végtelenjén - végtelenje színe fennjén - kivirágzunk egy kicsit - egyenkint e roppant - kéz a nagy sötét Maroknak tompa végtelenébe roppant - és szorít, szorít, szorít - úgy mint rég a bájos Doktort, a középkorit: - előbb szemét elborítá - aztán lelkét kiszorítá - aztán húsát szétporlítá - aztán-aztán mindmaig - őrli-őrli csontjait...
Kép a szó és test a kép és szó szerint a régi Írás - hogy az Úr saját alakját adta volna az ősagyagnak - istenképet az embernek, bár az Isten testtelen. - Testtelen és képtelen - testtelen, mert végtelen - végtelen és kezdtelen - - elhiszem, mert esztelen - (gondolhatta, gondolom) - esztelen, mert végtelen, mint maga mélye az anyagnak. -
Így: "Az Úr kezében élünk" ...ez egy óriási Kéz - szó szerint - testi kéz és végtelen tárt tenyerén mozgunk mi aprók - (képzeld bájos doktorunkat kúszni tupri méltósággal - a hüvelyk alatti bütykön... ilyet tán már álmodál... - vagy szép nőt kínál a Nagy Kéz: ízes étket drága tál) - szó szerint - test szerint -: mind az Úr kezén mi aprók, szende szentek, ravasz rablók, - én... te... mind... - (ez egy óriási Kéz) - itt úgy mint Amerikában, mindenütt a tenyerén, mert mindenütt van az egész - mindenütt van minden sejtje, minden sejtje végtelen - (képzelem, mert képtelen) - mindenütt épen tenyérrel emel e nagy égi Kéz. -
Néztél már kacsót nagyítón? ujja vastag, ránca mély, pórusokkal árkos. - Képzeld most, hogy pórusa tágul, ránca szétmegy, kék ere mállik - szertehíznak ujjai; s nagy nagyítód távolítva már a kéz egy sárga táj - nyúlt, alig hullámos, mind a láthatárig - és e sárga tájon minden-minden rajta - egy-egy tornyos város, mint egy cifra torta - hegy... kazal... víz... nagy hajó - messze sínen éjhált waggon... szaladó masinatáltos - itt úgy mint Amerikában... rajta fellegkarcoló - rajta jár, ki merre megy - mindenütt van: ezer-egy - minden alatt, mindenütt e sárga Kéz - térdem alatt pécsi kis templomban - (gondolám diákkoromban) - kóruson, földszinten, rajta térdel minden néki hódoló - szinte rémlik üvegárnya, füstbe, levegőbe - hogy a szószéket, papostul, tartja lebegőbe - s talpa alatt a pillérnek rajza terped e tenyérnek - messze málló jósvonások nagy memento "M"-je vásog - minden alatt e nagy "M" láttalan és sejttelen - mérő szemeink elől a méretlenbe szétfolyó - mert egy teljes végtelenség minden isten-sejt-elem - végtelenbe vastagodva Isten minden ujja szétáll - olyan nagy, hogy meg se látod, mert csupán a határt látod s ez határ nélkül való. - E tenyérnek bőre színén mozog hát a féregember - nem mint egy kató-bogár, mely ujjról ujjra sétál: - még a szomszéd pórusig sem álmodhatik sejteni...
Ó, ha egyszer ez a nagy Kéz le találna ejteni!
- Vagy leejt, ha meghalok? - (Szédültem diákkoromban - pécsi kis templomban - szédültem és reszkettek az aranylábú angyalok). -
Ó, nem ejt, hová is ejtene le - ahol őrt nem állna tárt tenyere? - Hanem minket, akik itt - kívül húsa végtelenjén - végtelenje színe fennjén - kivirágzunk egy kicsit - egyenkint e roppant - kéz a nagy sötét Maroknak tompa végtelenébe roppant - és szorít, szorít, szorít - úgy mint rég a bájos Doktort, a középkorit: - előbb szemét elborítá - aztán lelkét kiszorítá - aztán húsát szétporlítá - aztán-aztán mindmaig - őrli-őrli csontjait...
