Babits Mihály: NINCSEN KISÉRTET
járhatunk fürtös felhők alatt nyugton,
világos főnket rúdon lengő, súton
száradó leplek immár nem ijesztvén.
tündért se lesünk, mosdva régi kúton;
s nagy hajló fák alatt, magányos úton
nem hányunk jelt, mint együgyű keresztyén.
Ha kincsre vágyunk, játszunk vagy lopunk:
nem hajtunk friss gödörnél ingó térdet,
s egy kuvikhangra ásót nem dobunk.
- bátor csibék! nincs róka! - mécset fújva
nyugodtan alhatunk. Nincsen kisértet!