Babits Mihály: AUGUSZTUS
AUGUSZTUS
A falunak tornya karcsú,
körül karcsú könnyü fák
falu fölött vörös arcú,
sárga bajszú holdvilág.
körül karcsú könnyü fák
falu fölött vörös arcú,
sárga bajszú holdvilág.
A vasúton szállok messze,
messze, messze csöndesen,
és tünődöm, enyém lesz-e,
vagy már veszve, kedvesem?
messze, messze csöndesen,
és tünődöm, enyém lesz-e,
vagy már veszve, kedvesem?
Aki egyszer, egy szép estén,
szép csöndeskén rám hajolt,
enyém lesz-e még édeském,
ki egy estén enyém volt?
szép csöndeskén rám hajolt,
enyém lesz-e még édeském,
ki egy estén enyém volt?
Ilyen messze, halk zugolyba
véle volna jönni jó,
hol egymásnak válaszolva
tücsök szólna millió.
véle volna jönni jó,
hol egymásnak válaszolva
tücsök szólna millió.
Lelkem is itt szertecicáz,
elmóricáz csöndesen,
s megpihen egy fehér cicás
kukoricás ereszen. -
elmóricáz csöndesen,
s megpihen egy fehér cicás
kukoricás ereszen. -
Ó jaj, a vonat megindul,
lassan indul, tétováz
s eltün a táj dombjain tul
zene, hold és állomás.
lassan indul, tétováz
s eltün a táj dombjain tul
zene, hold és állomás.
