OKLEVÉLNYOMOZÁS A KIADÁSOK ÚTVESZTŐJÉBEN
26OKLEVÉLNYOMOZÁS A KIADÁSOK ÚTVESZTŐJÉBEN
A történetkutató mindig nagy örömmel fogadja egy-egy új oklevél- vagy regeszita-kiadvány megjelenését, mert hiszen ezáltal újabb és újabb anyag válik közkinccsé, amely a kiadás előtt olykor egyáltalán nem, máskor nehezen, de mindig sokkal nagyobb időfelhasználással volt csak .hozzáférhető, mint a kiadott szöveg.
Ám a kiadványok a kényelmes használat nagy előnye melleit nagy hátrányokkal is bírnak. A sokféle kiadványnak szinte áttekinthetetlen tömege már a nagy szám miatt is veszedelmet rejt magában. A mellett folyton ott leselkedik a közlés különféle hibáinak a lehetősége is. Vagy a hibás másolat, vagy a gondatlan közlés, vagy a félreértés számos esetben okoz súlyos, a kutatót félrevezető, vagy legalább is türelmét próbára tevő hibákat. Köztudomású, hogy ilyen, hol mulatságos, hol nagyon is bosszantó hibák legjobb oklevélkiadványainkban is előfordulnak. Néhány ilyen súlyos hibára a magam gyakorlatában is több alkalmam volt már rámutatni. Ilyen pl. V. István 1272. június 16-i, két darabra szakadt oklevele, amelynek előtte ismeretes darabját Kukuljević ismert regesztáiban IV. László okleveleként könyvelte el. (Reg. no. 1085. Olv. a Turul 1918–21. évf. 35.) Ilyen erősen megtévesztő hiba az is, hogy Wenzel az Árpádkori Új Okmánytár XII. 231. lapján IV. Lászlónak 1287-ből való, de évszám nélkül kiadott oklevelét 1278. alatt közölte, nem sajtóhibából, hanem az eredetiben egészen hiányzó keltezést önhatalmilag komponált kelettel pótolva az oklevél végére. (Olv. a Levélt. Közi. I. 318.) Stb.
Ez alkalommal egy összefüggő, hibás közlés-sorozatot kívánok bemutatni, amelyben a téves egymásrautalások útvesztőjében csaknem elvész egy oklevél, és kevésbbé figyelve, könnyen hamis útra kerülhetünk.
Egyik, a legjobbak közé számított okmánytárunknak: a Hazai Okmánytárnak IV. köt. 52. lapján találjuk IV. László király 1272. szeptember 7-i oklevelének szövegét (a Hevenesi-gyüjteményből közölve), azzal a fejregesztával, hogy az oklevélben V. Istvánnak az az oklevele van átírva és megerősítve, amellyel Peres (!) földét Csépánnak adományozta. A IV. László átíró oklevelének szövegében az átírt oklevélnek csak első szavait találjuk a Hazai Okmánytár idézett helyén, azzal az utalással, hogy V. István oklevelének teljes szövegét „lásd az Árpádkori új okmánytár III. 233. lapján”. Ha azután a Wenzel ÁÚO.-ának idézett helyét felütjük, ott, nagy ámulatunkra, V. Istvánnak egy egészen más oklevelét találjuk, Wenzel kiadása szerint „az eredeti után'' közölve, amely nem Peres adományozásáról szól, hanem a borsmonostori apátságnak adományozott sopronmegyei dézsmahuszadról. A HO. utalása tehát hibás.
Viszont, ha utánajárunk, az is kiderül, hogy ezt a soproni huszadot adományozó oklevelet sem az eredetiből közölte Wenzel. Ezt nem is tehette, mert V. István kérdéses oklevelének nincs is meg az eredetije, csak IV Lászlótól való átirata van meg. (Olv. A borsmonostori apátság Árpádkori oklevelei c. munkám 124–25. l.) Ebből az 1272-i átiratból közölte Wenzel is V. István borsmonostori adománylevelét, s az átíró oklevél az ÁÚO. IX. köt. 5. lapján meg is található.
Ebből aztán azt is megállapíthatjuk, hogy IV. Lászlónak ez a Wenzelnél közölt átíró oklevele azonos a Hazai Okmánytár IV. köt. 52. lapján olvasható szöveggel, amely a fentebb említett félrevezető utalást tartalmazza. Wenzel tehát 1871-ben megjelent IX. kötetében gyanútlanul újra közölte ezt az oklevelet, mely a Hazai Okmánytárban (IV. 52.) már előbb, 1867-ben megjelent.
Ez még nem volna baj. De Wenzel tovább is ment, mert az ÁÚO. XII. kötetéiben a 71. lapon nyugodtan adta a Hazai Okmánytár hibás közlésének a kivonatát a percsi oklevél átírásaként, melyet pedig ő maga előbb, a IX. kötetben helyesen közölt mint a borsmonostoriaknak adott oklevél átírását! Fejcsóválva bár, de ezt is tudomásul vesszük.
Eddig tehát tisztázódnék a hibák között bujkáló ügy. De mi van azzal a percsi oklevéllel, amelyet a Hazai Okmánytár IV. László 1272. szeptember 7-i oklevelébe zavart belel Hol van V. Istvánnak ez az oklevele? Ezt is kideríthetjük.
V. Istvánnak ez a Peerch (Nemesperk, Perkovce, Nyitra vm., nem Peres, ahogy a Hazai Okmánytár írta át) adományozásáról szóló oklevele is IV. László átiratában van meg, de nem 1272-ből, hanem, 1282-ből! Ezt az átíró oklevelet is megtaláljuk Wenzelnél az AÚO. IV. köt. 239. lapján. V. István átírt oklevelének szövege persze itt sincs közölve; Wenzel az ÁÚO. III. köt. 174. lapjára utal. De az most már nem is fog meglepni, ha az ÁÚO. III. köt 174. lapját felütve ott megint nyomát sem találjuk V. István nemesperki oklevelének, mert azon a lapon a pécsváradi konvent 1267-i okleveléből egy baranyai föld határleírását olvashatjuk!
De a nemesperki oklevél azért mégsem veszett el. Ha türelmesen keressük tovább, meg is találjuk ezt is Wenzel ugyanazon III. kötetének 274. lapján. A 174. lapra való utalás tehát sajtóhiba volt, s ennek megállapításával azután a kiadások zavarai közt folytatott kalandos és tanulságos kutató utunkat végre be is fejezhetnők. A nemesperki oklevél mégis csak megkerült.
27Míg azonban az a borsmonostori oklevél, amelyet a Hazai Okmánytár által tévesen utalt helyen (AÚO. III. 233.) találunk, évszámmal kelt (1270. nov. 5.), a nemesperki adomány nincs évszámmal keltezve. A keltezés egyéb adatai szerint azonban legnagyobb valószínűséggel ezt is 1270-re tehetjük. (Olv. a Kritikai Jegyzék II. köt. 1935. sz.) Kutatásunk ezzel zárul véglegesen.
Épületes példája oklevélkiadásainkban a kutatóra leselkedő veszélyeknek, amelyeket kikerülni bizony szorgos figyelem mellett is elég nehéz.
Szentpétery Imre
