Nyíresi-Tichy Kálmán: A rozsnyói nemesség testületi szabályai és tagnévsora 1846-ból. (Új Magyar Museum, I. kötet, I. füzet. Kass…
Nyíresi-Tichy Kálmán: A rozsnyói nemesség testületi szabályai és tagnévsora 1846-ból. (Új Magyar Museum, I. kötet, I. füzet. Kassa, 1942. 139–146. ll.)
A kassai Kazinczy Társaság most megindult és az egész Felvidéket szolgáló tudományos folyóiratában a rozsnyói múzeum igazgatója egy család- és társadalomtörténeti szempontból egyaránt becses kéziratot ismertet, amelyet a Városi Múzeum őriz. Ez a kötet a Rozsnyón élt nemesség jegyzőkönyveit tartalmazza 1746-tól 1848-ig, amelyek a sok helyi és kortörténeti vonatkozás mellett egy felvidéki, túlnyomóan bányavárosban élő nemesség társadalmi és gazdasági helyzetéről igen érdekes képet adnak. Természetes, hogy a jegyzőkönyvekben előforduló családok történetéhez ezek a feljegyzések elsőrendű források. A rozsnyói nemesség az 1715: LXXVII. t.-c. alapján alkotott testületet, amely «az adókivetés, közkiadás, s számvételekben nevezetes befolyást ellenőrséget» bírt. Az 1846-iki szabályzat, amelyet Nyíresi-Tichy teljes szövegében közöl, a rozsnyói nemesség helyzetét igy körvonalozza: «A rozsnyói nemesség állása századok ólta nehezebb vólt, mint másoké, egy szegény városban polgárokkal egyesülve, sem jogait nem hagyhatta el, mert azok alkotmányt biztositó emberséges jogok valának, sem idegen nem lehetett azon viszontagságok iránt, mellyek a többi lakosságot nyomaszták. S gyakran vóltak fájdalmas érdek-összeütközések, évekig tartó visszavonás, miglen a kor engesztelyítő szelleme kiegyenlíté a viszonyokat, s jelenleg már tisztába hozva minden, szükséges, hogy szabályok által rendeztessék testületünk, mellynek befolyásos törvényes állása azt meg nem engedi nem csak, sőt kívánatos és szükségessé teszi». Ezek a megállapítások már a liberalizmus szellemében gyökeredznek és jól jellemzik a rozsnyói nemesség társadalmi és politikai felfogását is a reformkor delelőjén.
A szabályzat részletesen intézkedik a nemesség évenként, január első felében tartandó közgyűléséről, a nemesi testület ügyeit intéző állandó bizottságról, a nemesi testület elnökéről, akit a szabályzat főkormányzónak nevez és teendőit gondosan körülírja, a testület jegyzőjéről és aljegyzőjéről, 89a pénztárnokról és a nemesi pénztár kezeléséről. A nemesi pénztár bevételét azok az egy huszasok alkották, melyet minden 18 éven felüli és helyben lakó nemes negyedévenként a pénztárba fizetni tartozott. A nemesi pénztár jövedelme csak az okvetlen szükséges kezelési kiadásokra és «díszes közhasznú célokra és soha nem pártérdekű s múlékony kiadásokra» volt fordítható, a közgyűlés hétharmad többségének határozata szerint. A nemesi testület tisztségviselői díjazást nem húznak és nemes érzésből hivataloskodnak, de minden hat évben új választás alá esnek. «Az egyesült nemesség megvárja tagjaitól – így fejeződik be a szabályzat – hogy érezve díszes állásukat, a nemesség becsét, erejét minden alkalommal emelni, s virágoztatni igyekezendenek, s e városban, melynek jóléte mijénkével öszszekapcsolva van, a költsönös egyetértést, közremunkálást előmozdítva, magasabb polgári s hazafi érzést táplálandnak keblükben, s mit e város külállapotában a szerencse megtagadott, azt magasztos indulataikkal pótolandják».
A jegyzőkönyv végül magában foglalja a nemesi pénztár számadásait 1747-től 1783-ig. A számadások a rozsnyói nemesség befizetéseit névszerint sorolják fel, ezért ezekből összeállitható a rozsnyói nemesi családok leszármazása is. Ez annál megbízhatóbb, mert a rozsnyói nemesi lajstromba csak igazolt, országos nemeseket vettek fel.
Nyíresi-Tichy Kálmán a családtörténeti kutatásnak is igen jó szolgálatot tett, amikor felhívta a figyelmet a gömörmegyei nemesség újkori történetének erre a fontos forrására. Kivánatos volna a genealogiai szakirodalomban más ilyen emlékeket is ismertté tenni.
Tóth László.
