Az utolsó Melith halála.
81Az utolsó Melith halála.
Molnár József «A Subich-nemzetségből származó Brebiri Melith-család vázlatos története» c. művében részletesebben foglalkozik e család utolsó tagjával, Melith Pállal és megállapítja, hogy 1703 vége táján halt meg. Felesége ugyanis 1704 januárjában már özvegy (40–41. l.). Halála körülményeiről azonban nincsenek pozitiv adatai s csak itt-ott elejtett, csupán sejtésekre alkalmat szolgáltató egykorú kitételekből arra következtet, hogy «a harcokban lelte halálát, melyet a nemzeti eszme diadaláért vállalt s melyben a Nagyságos Fejedelem hűséges ezredese volt». Így közlése szerint Károlyi Sándor megemlíti Melith Pálról, hogy «véletlen szomorú halála történt.» Felesége pedig, aki másodszor is férjhez ment (báró Perényi Miklóshoz), 1713-ban készített végrendeletében úgy emlékezik meg róla, mint akit még «el sem takaríttathatott». Anyja, Melith Zsigmondné Péchy Anna is 1704-ből való végrendeletében, fiát siratván, azt mondja, hogy «szörnyű halál» ragadta el őt tőle (41–42. l.).
Ezeket a kifejezéseket megmagyarázzák és egyben világot vetnek arra a homályra, mely a Melith-család utolsó tagjának halála körülményeit fedte, azok a tanúvallomások, melyeket Szatmár vármegyében 1746 május 6-án Csengerben és 1748 december 6-án Tyukodon tartottak.* Ezek szerint halála a következőképpen történt:
Orsz. Levt.: Táblai oszt. 4–1116.
Máthé Sámuel 90 éves tanú tudja, «hogy elmijében megháborodott ember lévén Melit Pál, feleségét, anyját szatmari praediumban eő Felsége hivségében hagyván, kurucz világ elein Diosegnél, midőn öszve szidta volna a kuruczokat ponyva hadni (így!) veszettel és Szakmárra visszamenni magát declaralta volna, azonnal, az mint hallotta, az kuruczok utánna nyargalván és Dioszekhez vissza vivén, vissza szegezett kaszákkal vagdalták le.»
Csorvásy György 84 éves tanú szerint «a kurucz világ elején dioszegi kastély előtt vissza szegzett kaszákkal vágták le az kuruczok, azért, hogy labancznak mondotta magát lenni, halálánál is a fatens jelen volt és személvel látta a casust. Egyébiránt akkor üdőben Melith Pálnak mind édes anya, mint felesége szatmári eő Fölsége praesidiumában voltanak, mint eö Fölsége királyi hűségében lévő személyek».
A 70 éves Bélteky István «tudgya, hogy Milith Pál az kurucz világ elején elméjében meg háborodván és feleségét, anyját az szakmári praesidiumban hagyván, Dioszegnél, hogy labancznak mondván magát Szakmára vissza igyekezett volna, utána menvén az kuruczok és vissza vivén, úgy vagdalták le a kuruczok».
«Halála Milith Pálnak az kurucz világ elein volt és mint véli azokbul, hogy feleségit, anyát szatmári praesidiumban hagyván Dioszegnél meg háborodott elmével nyargaloczván, magát labancznak lenni mondotta, úgy fogták el a kuruczok és ösztve vagdalták» (Nyiri János vallomása).
Általában a tanúk egybehangzóan vallották, hogy Melith Pál felkoncolása a kuruc világ elején történt. Dorosy András 60 éves simai lakos szerint «a kurucz világnak másadig esztendejében». Erdőhegyi Miklós (60 éves) vallja: «mint reflectálhatya in anno 1703». Máthé Sámuel (86 éves): «ez fatens jobbágy képpen szolgálván néhai báró Milith Pált, tudgya bizonyossan, hogy Pál és Gábor egy testvérek voltak. Gábor idősb atyafi volt és előbb meg halt, Melith Péter ur pedigh ennek előtte circiter 43 esztendőkkel Dioszeg alatt holt meg» (1746. évi tanúvallomás); tehát szerinte is Melith Pál halála 1703-ban történt. Molnár József is ugyanerre a következtetésre jut, hogy tudniillik 1703-ban halt meg.
Mi történt az utolsó Melith holttestével? Erre ugyancsak egy 1747 december 30-án Csengerben tartott tanúvallatási jegyzőkönyv* ad felvilágosítást. A tanúk erre vonatkozó vallomásai a következőképpen hangzanak: «Jelen volt a fatens, midőn fel koczoltatott is az Diószegi kuruczoktul és Diószegi várnak árkában el is temettetett». «Tudgya, hogy… Diószegnél az kuruczok fel koczolván meg ölték és az ganajban temették s honnan az Fejedelem fel vájjatván, az diószegi templomban temettette».
Orsz. Levt.: Táblai oszt. 4–1385. és 1116.
Ezekből tehát megállapítható, hogy Melith Pált 1703-ban a kurucok felkoncolták a diószegi várban és testét a várárok szemétdombjában ásták el, honnan II. Rákóczi Ferenc kivétette és a diószegi templomban temettette el.
Daróczy Zoltán.
