AZ UTOLSÓ CSAHOLYIAK.
72AZ UTOLSÓ CSAHOLYIAK.
A Káta-nemzetség ősi története elég hiányos. Több a feltevés benne, mint a bizonyíték. A nemzetség neve sem maradt fenn helyesen. Alighanem eltűnt a név első része, mely a személyt jelentette, s csak a második része maradt fenn, mely a letelepedést jelezte.
Tudjuk ugyanis, hogy a kata szó besenyő szó; jelentése annyi, mint a magyar -háza, -vára. A török kataj szó=vár, a besenyő kat szó=ház; gata, kata=vár. Ezt a kérdést Hunfalvy Pál, Tagányi Károly és újabban Németh Gyula teljesen tisztázták.*
Hunfalvy Pál: Magyarország Ethnographiája, 402. l. – Tagányi Károly: M. Nyelv, IX. k. 263. l. – Németh Gyula: M. Nyelv, XXVI. k. 227. l.
Bíborban született Konstantinos görög császár néhány ilyen besenyő vár vagy ház nevét fel is jegyezte a Dnjeper mellől: Salma-kata, Saka-kata, Gian-kata=Szalma-vára, Száka-vára, Gyan-vára. Ezek eredetileg római őrhelyek (castrumok) voltak, a besenyő urak csak beleköltöztek azokba s elnevezték saját nevükről. Egészen biztos, hogy a mi hajdani Káta nevű helységeinket is a tulajdonosairól nevezték el. Erre mutatnak a régi (már eltűnt) községnevek: Lőrinc-káta, Cseke-káta, Szentmárton-, Szenttamás-káta, utóbbiak már egyházuk védőszentjéről neveztettek el.
A Káta név egymagában nem volt helységnév, ahhoz hozzátartozott egy tulajdonnév is. Valószínűleg, amikor a besenyők betelepedtek Szent István idejében (Hartwic írja, hogy 60 előkelő besenyő férfiú jött be társzekerekkel és nagy kísérettel), ezek hozták be magukkal régi hazájukból a Káta (-háza) elnevezést. Ebből két dolog következik. Az egyik az, hogy a Káta nevű községek besenyő urak települései lehettek, a másik pedig az, hogy az a nemzetség, mely a tulajdonosa nevét elvesztett -házáról, Kátá-ról írta magát, szintén besenyő volt, de eredetileg nem hívták Kátának, hanem előttünk ismeretlen néven nevezték, s csak amikor a közhasználatban lekopott nevének első része (Saka, Salma, Gyan vagy más hasonló név), nevezték kurtán-furcsán Kátának. Az Árpádház idejéből egyetlen, talán nem is hibátlan adatot kivéve, nem ismerünk Kata személynevű férfit.* Nem ismerjük a nemzetségnek nevét adó ősapát sem. Abból a tényből, hogy nagyszámú okirati anyagból nem maradt fel Kata nevű birtokos nemes ember neve (egy nyúlszigeti szolgáló emberét kivéve), arra következtetünk, hogy ilyen név talán nem is létezett s a későbbi oklevelek elnevezése, a «de genere Kata» nem a Kata nevű őstől való leszármazást, hanem egy ismeretlen ős települési helyéből való eredetet jelentett (a Kátá-ról valók nemzetsége), s így elmaradván előle a tulajdonképpeni személynév: az ősapa neve, csak pontatlanul jelöli a leszármazást s maga a név személy helyett a község nevét adja rontott közbeszédben, mely az okiratokba is belecsúszott. Ebben az időben ugyanis a legtöbb községnév az első települő birtokos nevétől eredvén, a közhasználatban – kivált ha nem magyar, hanem mint itt is, idegen, besenyő névről volt szó – abban a hitben, hogy a Kata szó is a személy nevét jelenti, az ott letelepülteket, akik ki tudja, milyen nehezen kiejthető besenyő nevet viseltek, könnyebbség okáért nevezték Káta nemzetségbelieknek. Hasonló példa van erre elég, különösen ha kihal az a generáció, mely még értette a régi nyelvet és az újonnan felnövő nemzedék egyszerűsíti a szóhasználatban a kettős nevet, s csak inkább a rövidebb és könnyebben kiejthetőt tartja meg. Bárhogy is legyen a dolog, a Káta nemzetség ősi neve elveszett és helyesen nem «de genere Kata», hanem «de genere de Kata», vagyis a «Káta-iak nemzetsége» s nem «Káta nemzetség».
Csak egyetlenegy Kata (?) nevű férfi fordul elő az Árpádok korában (Wenczel: Árpádk. Okm. IX. 279.).
A Kátaiak nemzetségéből származott családok 73valószínűleg mind kihaltak, legalább is azok, amelyekről tudjuk biztosan, hogy e nemzetségből származtak. A Zámmonostori, Ősi, Lázári ágak, valamint a Csaholyi ágazat is kihalt. De a Vasváry-, Lázári-, Csarnavodai- és Surányi-családok sem élnek már. Kihalt a Dengelegi Pongrácz-család is, melynek címeréből következtetjük csupán, hogy ehhez a nemzetséghez tartozott.*
Komáromy András a Káta nemzetségről (Turul V. 160–181. l.) írt jeles cikkében bőven foglalkozik a nemzetség birtoktörténetével, továbbá Karácsonyi János A magy. nemzetségek a XIV századig c. alapvető munkájában közli mindazt, amit oklevelek alapján tudnunk lehet, de mindketten azt hiszik, hogy a nemzetség egy Káta nevű őstől ered, ami érthető is, mivel abban az időben, amikor e munkálatok megjelentek, nálunk meglehetősen elhanyagolt tudomány volt a turkologia s az ebből folyó névelemzés. Nem vették észre, hogy ha így lett volna, éppen megfordítva nevezték volna a nemzetség települési községeit, Káta-háza (vára, szállása) s nem pedig X. Y. Z. Kátá-ja=háza.
Bennünket ezúttal csak a nemzetségnek ú. n. Csaholyi-ága érdekel s a belőle kisarjadt Csaholy-monostori Csaholyi-család.
Azt eddig is tudtuk s a szakirodalomban ismeretes volt, hogy a család a XVI. században kihalt, de hogy kik voltak az utolsó Csaholyiak, azt okirati alapon eddig még nem állapították meg. Hogy a hosszadalmas leszármazás ismertetését e helyen elkerüljük, közöljük az okiratilag ismert tagok leszármazási táblázatát, külön kitüntetve azokat, akiknek rokonságát megállapítani nem sikerült. Ez a leszármazás mutatja, hogy a család két férfitagja elesvén Mohácsnál, a XVI. század közepetáján, 1540–50 körül éltek még: Imre leszármazói, ú. m. ennek nejétől, Ráskai Krisztinától való két leánya, Anna és Kata; Péter leszármazói, ennek Károlyi Katától született két gyermeke, Ferenc és Anna; Farkasnak Bánffy Annától Boldizsár nevű fia és Ferenc fiai közül György, a vak és Gáspár, valamint ennek gyermekei.
Ezeknek sorsával fogunk foglalkozni. Ezek voltak az utolsó Csaholyiak. A XVI. század 80-as évét már egyik sem éri el, s velük kihal e nagy nemzetség, mely csaknem 600 évig virágzott, sok hatalmas főurat adva a hazának. Kihalásukkal aztán nagykiterjedésű birtokaik, melyek a mai Szatmár, Szabolcs és Szilágy megyékben terültek el, leányágon több főúri család kezére kerültek. Így jutottak ebből birtokhoz a Brebiri Melith-, a gr. Zichy-, a Kállay-, a Nagymihályi-, a gróf Károlyi- stb. családok. Ekkor fordították meg a család hatküllős kereket ábrázoló címerét a csaholymonostori és csengeri ősi kriptákon, s ha Rudolf 1580-ban az egyik Csaholyi leány férjének, a Dalmáciából elszármazott Brebiri Melith Györgynek és rokonainak nem adományozta volna az új egyesített címert, melyben a Subich-ok sasszárnya mellett ott van a Csaholyi-nemzetség hatküllős kereke is, már ekkor eltűnt volna a magyar heraldikából ez a szép, egyszerű címer. De lássuk az egyes ágak kihalását.
Csaholyi Imrének Ráskay Krisztinától két leánya származott: Anna és Katalin. Özvegye Kisvárdai Várday János neje lett s férje birtokait a Csaholyi oldalágak leszármazói foglalták el, főleg Büdy Mihály munkácsi várispán, Ártánházi Bornemissza Boldizsár, Valkói Miklós és mások, úgyhogy a két leány teljesen vagyontalanul élt mostohaapjuknál. Ekkor jegyzi el Annát Brebiri Melith György, Katalint pedig Raduchi Petrichevich Miklós, akik egyébként első unokatestvérek voltak, mindketten Utjessenich Fráter György közeli rokonai és zsoldosvezérei, s megindul 1543-ban egy csaknem négy évig tartó hatalmas per, amelynek több mint száz okirata máig is fennmaradt, s amely azt eredményezte, hogy a György barát körül csoportosult rokoni és baráti kör békére kényszerítette 1546 febr. 12-én a perlekedőket. A békeszerzők közt ott van első helyen a hatalmas kincstartó, váradi püspök és helytartó, ott van Gyalui Wass Mihály helytartóhelyettes, Tinnini Horváth Ferenc tordai kamaraispán, Perusich Gáspár az erdélyi hadak vezére, Karini Korlátovich Péter, Nagymihályi Eödönffy László, Kiskállói Vitéz János, kik úgy végeztek, hogy ezer aranyforint ellenében a Csaholyi leányok visszakapják az ú. n. Csaholyi-uradalomból (mely kb. 48 községben terjedt el) az Ártánházi Bornemissza Boldizsár és Valkói Miklós kezén lévő birtokokat. Ugyanezen év november 28-án Büdy Mihály munkácsi várispán kijelenti, hogy a közte és Petrichevich Horváth Miklós közti egyenetlenséget némely főurak és egyes barátaik közvetítésére megszüntették s ezért visszabocsátja a kezén volt Csaholyi-javakat Horváth Miklósnak.
Csaholyi Kata Petrichevich Horváth Miklósné 1548. év elején meghal s férje a csaholyi uradalomból 74részét eladja Melith Györgynének, Csaholyi Annának 1700 aranyforintért s ő Erdélybe költözik. Átadja ez alkalommal zsoldosait is Melith Györgynek, aki ezek tartására kötelezi magát. Csaholyi Anna Melith Györgyné halálának idejét nem tudjuk, de 1569-ben már ő sem él s férje újból megnősül, Sálfi Annát veszi el. Ezzel Imre ága teljesen kihalt.
Farkas fia Boldizsár 1544-ben még él, de további sorsa ismeretlen; a birtokperekben többé nem szerepel. Minden valószínűség szerint nem élte túl atyját, aki 1549-ben húnyt el.
Péternek Károlyi Katától való két gyermeke, Ferenc és Anna szerepelnek legtovább, Gáspárt és maradékait kivéve. Cs. Ferenc szintén Károlyi leányt vesz el, Károlyi Fruzsinát, akivel 1570-ben bekövetkezett haláláig él. Neje 10 évvel éli túl s ennek utolsó írása 1580 szept. 3-án a váradi meleg fürdőből kelt. Valószínűleg e körül halhatott meg. Csaholyi Ferenc második végrendelete 1567 szept. 24-én kelt, amelyből kitetszik, hogy élő gyermekük már nem volt ekkor. De még élt a végrendelkező édesanyja, Cs. Péterné, Károlyi Kata, akit Báthory Miklós oltalmára bíz («az én szegin vin anyámat is Csaholyi Péternét az nagyságod oltalmában hagyom»).* Első végrendelete 1559 márc. 25-én kelt Csengerben, ekkor már nős, de gyermektelen; vagyonát felesége és nővére, Cs. Anna gyermekei között osztja fel.* 1570 május 17-én még él Cs. Ferenc, de többet nevével nem találkozunk.*
Károlyi oklevéltár, III. k. 374. lap.
Károlyi oklevéltár, III. k. 307. lap.
Károlyi oklevéltár, III. k. 385. lap.
Csaholyi Ferenc nénje, Cs. Anna, előbb Tardi Máté deák, utóbb Lekcsei Sulyok Ferenc felesége. 1570 előtt hal meg. Ekkor ugyanis özvegy férje, Sulyok Ferenc és fia, Sulyok István biztosítják özv. Csaholyi Ferencnét a férjétől eredő birtokok háborítatlan birtoklásában.*
Károlyi oklevéltár, III. k. 385. lap.
Ferenc gyermekei közül életben vannak György aki vak és Gáspár. György 1548-ban még él, de többé nevével nem találkozunk. Gáspár ellenben kalandos életpályát futott be. 1548 ápr. 16-án még Magyarországon van, okiratot állít ki, mely szerint ő és testvére, György, néhai Cs. Ferenc fiai, Cs. Imre után örökölt birtokaikat, melyeket Melith György és Petrichevich Horváth Miklós nagy költséggel és fáradsággal szereztek vissza, ezeknek és a fiúsított két Csaholyi leánynak vallják. De Gáspár nemsokára Olaszországba megy, valószínűleg katonának. Ragusában megtelepedik, megnősül, egy odavaló nőt vesz el, akinek csak a keresztnevét tudjuk: Mililla, s akitől négy gyermeke születik: József (szül. 1558-ban) és Jakab, valamint két leány, Marica és Vida (szül. 1566). Ragusában nagy tisztességben él, a köztársaság előkelőségei ismerik főúri származását és családja fényes eredetét. Mikor aztán bizonyos birtokügyek, örökségek rendezése céljából szükségessé válnék Magyarországba való utazása, rokonai Melith István szepesi kamaraispán és Petrichevich Horváth Kozma, a fogarasi várnagy, írnak utána. Ez a levélváltás oly érdekes világot vet az akkori magyarországi életre, hogy röviden ismertetjük. A levelezés nyelve latin, mint itt is, Ragusában is értett nyelv, persze furcsa latinság. Itt magyaros, ott olaszos és szlávos. A posta Nándorfehérvárig megy Ragusából, onnan magyar postaküldönc hozza a levelet a török engedélyével. Rendesen Petrichevich Horváth Kozma küld érte lovasembert, mindig kettőt. De van úgy is, hogy a ragusai posta bejön Magyarországba az elébe küldött lovas kalauzok vezetésével. E levelezés 1574-ben indul meg és 1578-ban ér véget, amikor Csaholyi Gáspár meghal.* Úgy látszik, hogy a birtokügyben szükséges volt Csaholyi Gáspár bejövetele s ezért írtak neki Ragusába, de mivel nem mert öregsége miatt a nagy útra vállalkozni, nagyobbik fiát küldi be, az akkor 16 éves Józsefet, akinek igazoló írásai rendkívül kiterjedt gondosságra vallanak, amellyel útját előkészítették. Csaholyi József levelet ír 1574 június 10-én Ragusából Petrichevich Horváth Kozma akkori gyulafehérvári várparancsnoknak, melyben tudatja, hogy útra fel s megbízható kalauzokat kér, akikkel kijöhessen.
E levelek eredetije a gróf Zichy-család zsélyi levéltárában f. 10. nr. 182. alatt; régebbi másolataik családi levéltáramban.
75Comes Poneth de gen. Kata; Magas Lénárd 1219; Csizér; Henrik 1272; András † 1328 előtt; Panit 1235–1239 comes, 1277-ben özvegy; Ábrahám comes 1270–81 kir. kamaraispán ~ Gotthárd comes leánya † 1281 előtt; Jakab; Olivér; Miklós mester 1296 szatmári főispán, főpohárnok 1303; Péter 1281-ben kisfiú. 1295.; leány ~ Daróczi Tunyogi Enőcs; János (Nagy) 1323–52 Szolnoki alispán, mester 1340, de Csaholymonostora 1341. † 1365; Sebestyén (mester) 1357–71 udvari vitéz Mária királynőnél 1394-ben nem él; Péter (Nagy) mester 1351–1358; János 1358–1371 † 1381 után; Dénes 1362–1388; István 1362–1394; György 1362–1388; László 1367–1371; Klára ~ Bulcsi Czudar Péter mester 1381–1397; Pál 1458–1473 ~ Orsolya asszony; László 1423-, 1429-ben adományt kap ~ Kállai Klára 1447; János 1429 Zsigmond király udvari vitéze, 1429-ben török rabságért új adományt kap, 1432 a cseh husziták elleni sereg kapitánya, 1454-ben Kraszna megyei ispán 1. ~ Debreczeni Zsófia 1429 2. ~ Potentiana asszony 1459–70; Mátyás 1447; István 1477; György 1450; Miklós 1461; Boldizsár 1523 ~ Bánffy Anna 2. férje Csili Pekry Miklós 1544; Ilona ~ malomvizi Kendeffy András 1484; Veronika 1407 Dobó Domokos özvegye; Gáspár szabolcsi főesperes, egri kanonok temetve 1514 nov. 13 Egerben; Ferenc Csanádi püspök 1514 aug. 15 † Mohácsnál 1526; Anna ~ Tárkányi Miklós; Imre ~ Pálóczy Kata 1468; Margit; György 1458; Sebestyén 1461; Margit; Farkas † 1549; Ferenc ~ Fanchy Erzsébet 1519; Borbála ~ Perényi Miklós; Lucia ~ Máriássy István szepesi főkapitány temetve Márkusfalván † 1516–20 közt; Katalin ~ Tunyogi Imre; Imre ~ Raskay Krisztina utóbb Várday Jánosné 1543; Zsófia ~ Tekes István; Orsolya ~ Eödenffy Bernát; Ferenc; Anna ~ Vértesy Gergely; András; Miklós 1533 szatmári alispán ~ Zoltán Magdolna 1547; János; László; Boldizsár 1544; Miklós ~ Magdolna 1536 özvegy; Anna ~ Brebiri Melith György † 1569 előtt; Kata ~ Raduchi Petrichevich Horváth Miklós † 1548; György vak 1548; László; Gáspár 1543 örökbefogadja Cs. Imre két lányát, Annát és Katát 1548 ~ Mililla Ragusában † 1578; Adviga ~ Zoltán István; János 1461 † 1513 előtt; Mihály; Bertalan 1482 várm. követ ~ Bánffy Anna 1505; Miklós 1459–70 ~ Magdolna; István 1469 királyi ember; Zsófia; Margit ~ Buttkay András 1498 özvegy; László 1459–77; Péter 1485, 1497 ~ Pochai Chyre Hedvig 1555 özv.; Erzsébet 1459; Miklós 1513; Orsolya ~ Buttkay Kezeg Mihály; János; Péter ~ Károlyi Kata, 1567-ben még él, nagyon öreg; Lukács; Anna; Ferenc ~ Széchi Anna 1549 özv. később Ártánházi Bornemissza Boldizsárné; József *1558 1574-ben Magyarországba jön † 1579; Jakab † 1577 Ragusában; Marica ~ Rados tinctor neje 1578 Ragusában; Vida * 1566-ban 1578-ban él; Ferenc † 1570 ~ Károlyi Fruzsina 1556–1580; György † 1567 előtt kiskorában; Anna 1 ~ Tardi Máté deák 2 ~ Lekcsei Sulyok Ferenc † 1570 előtt; János 1547; Anna ~ Nagymihályi János; Péter; Farkas 1534; Menyhért 1534
1574 június 10.
Egregie vir et mi domine observandissime. Sciant dominationes vestrae, quod ex mandato patris mei domini Gaspari Chyaholj discessi e Ragusio, ut venirem ad dominationes vestras, et 76domini Georgii Melith; nam ipse pater meus est senex et valetudinarius, nech posset iter tam longinquum perpeti et veni iich in Belgradum, et quoniam sum iuvenis, neque me tutto committere possum aliqui ad veniendum ad dominationes vestras tam propter iter, quod nescio, quamquam neminem in iis partibus noscho. Ideo rogo dominationes vestras, ut ad me mittatis chum vestris literis vestros homines fidos, chum quibus sechure ad vos venire possim; nam sine ipsis literis vestris nullo modo iter ingrediar. Et sciant dominationes vestrae, quod porto mecum scripturas omnes, quas patri meo scripsistis, ut procuret habere in dubrounich, et alia necessaria pro hoc negotio, expectabo igitur vestras literas et homines, precans interim deum optimum maximum, ut vos chum omnibus vestris incholumes conservet, et omnem felicitatem tribuat.
Dat. Ragusii die X. Junii 1574.
Ad mandata vestra semper paratissimus
Joseph Ch˙ahol˙ D. Gaspari Ch˙ahol˙ filius.
Kívül: Egregio viro, ac domino meo Cholendissimo domino Cosma Horvat provisori arcis Albensis in Transilvania.
1574 július 16-án már Nándorfehérvárt van s onnan az út Erdélyig három hétig tart, mint ezt Petrichevich Kozma Gyulafehérvárról kelt levelében Melith Györgynek megírja:
Zolgalathomnak a˙anlasanak wthanna zerelmes Wram és bath˙am az Wr ˙sten akarath˙abol m˙ ˙debe jo egesegben wag˙wnk, k˙th nag˙ z˙wonk zer˙nth kivanonk th˙k.-thek feloljs hallanonk.
Thowaba en ez holnap˙ napon koldom keth zolgamath az embererth oda nandorfeyerwarra es kj kozathom, az mynth ennek elot˙s meg ˙rtam the k.-nek, wyseljen ˙mar k. erre olj gondoth, k˙ legyen k.-nek haznos és kesedelem ne essek benne, az mjth eben kel c˙elekodnj, merth ha kj h˙rhez˙k, felek, hog˙ ezeth veztyk. Azerth k. thugya eben mynth kel k.-nek c˙elekodnj, yo leheth myeg azon wal˙k el, ha el ˙ew és mj thanusagal ˙oth az athyathwl. Az ember harom hett molwa ˙th lezen.
Thowaba h˙rth k.-nek nem thwdok egyebett írnom, moldwaban az wa˙da m˙nth ˙arth, hjzem hogy K. erthethe, fogl˙al eseth es thewek labajra kothozthek, azok szagathak el, az theorokok thatharok thobett wythek el moldwabol zaz erzer (!) leleknel. az begler beg az dwna˙g ˙ewth woltt, de hogy kézben akadoth es meg verthek az wa˙dath, c˙azar v˙ssa hywatha zarazon˙s hadath, ˙ndeth az olazok ellen w˙z˙ eroth nagyoth boczathoth walamynth yarnak, ˙mar wezthene oda ˙sten mjnd ewketh.
K.-et kerem erthesen K. engem lewelel az nandorfeyerwarj dolog felol es yryon K. ferency wram felol. tharczja meg az wr ˙sten K.-deth minden yawajwal. ˙rtham gyulafe˙erwarath Zent ˙akab hawanak 16 nap˙an 1574. K. zolgaya
Pethrythyewyth Kozma m. p.
Kívül: Egregio domino Georgio Melyth de Bryber etc. domino fratri mihi observandissimo et confidentissimo.
Csaholyi József megérkezik s magával hozza atyja levelét és sok igazoló írást: a ragusai hercegtől, tanácstól, az erdélyi vajdához, a római császárhoz, a ragusai érsektől stb., melyeket részletesen leír az alábbi levélre vezetett kivonat:
Zolghalathomat a˙anlom kegnek… Ez eleott˙s irtwk wala wramnak bath˙amnak Kozma wrammal egietembe, hog˙ ytt wag˙on dobrownyk˙ (Ragusa) ember Nandorfe˙erwarath, holnap˙ nap Kozma vram este kewldy keth zolga˙ath, mynden byzonsagh lewely nala wadnak, wramnak˙s bat˙amnak irth egy leweleth, k˙th elkewltwnk Kozma wram level˙vel ezwe kegelmeteknek.
Egyeb hyrth nem irhatok k. hanem megh most sem tertenek tereokok Havasalfeoldbeol, immar nem twdom myth akarnak, azt˙s írhatom k., hogy ennekem semmy lowam n˙nchen, kertem vala k., hogy zolna kegd. vramnak bath˙amnak. Immar nem tudom, m˙be wagion a dolog, azerth ha ol˙ lowa volna wramnak, soha jobb korth nem adhathna Ew kegelme mynth mosth, ha Isten elthetne, talán megh zolgalnam Ew. k.
Az en alapothom feleol k. eg˙ebeth nem irhathom, hanem wasarhelnel zekel˙ek kozoth mynth egy hwz haz jobbagyoth akara az wr adn˙, de az igen kewes, ha tebeth nem ad hozaya. Mel˙th Pál feleol kegnek jonal egyebeth nem yrhathom chak hogy igen keolchegtelen elhygye keged, hogy nem˙s heaba kewethy, de ith feyrwarath igen zepen mosva arwallyak az petroselmoth es g˙akorhta kel erz˙nbe n˙wlny.
Az wr Isten eltesse es tharcha kegedet mynd azon˙om mathkaddal egietembe sok jo eztendeyg jo egessegbe es mynden jo zerench˙ebe. Datum Albe Julie 16 die Jul˙ 1574.
Keged zegyn athyafya es zolgaya
Wkythewytth Georg˙ m. p.
Fothy Ferencz ˙s irth wolna k., de most ith n˙nchen.
Kívül: Egregio domino Stephano Mel˙th de Br˙b˙r etc. domino… mihi semper charissimo.
Az Iff˙w leg˙nnek ˙o lewele˙ wadnak byzonsagra
1. Dobrown˙k˙ herczegteol es wrakteol eg˙ lewele wagion wramnak az erdel˙ wa˙danak k˙ zol.
772. Mas lewele wagion, a k˙ zol chazarnak wfelsegenek herczegteol es az wrakteol.
3. Harmadik levele wagion Dobrown˙k˙ ersekteol, hog˙ ennek az apya Istennek rendelése zerinth oth megh hazasodoth es hog˙ ez igaz f˙a Gasparnak, nagy ereos byzonsagokal meghereos˙tetwe.
4. Neg˙ed˙k lewele vag˙on urakteol es thanachteol, hog˙ k˙be megh jrtak han eztendeos, 16 eztendeosnek ir˙ak es mychoda zem˙l˙w, m˙nemw jelek wadnak ra˙ta, hog˙ ew legen az atianak jgaz f˙a.
5. Eotedyk lewele wagion pergamenomra irthak herczegteol es egez thanachteol az wrakteol es oth walo notariusteol, hogy az eö Ap˙a wtheth azerth bochatta, prokathora valotha es gondw˙selesere bochatta ide, keresn˙ az w ereoksigith. Es ha ww elegh nem volna annak keresesere, tehath zabad legien az w jozagaba rezth valani annak, walak˙ partth˙at fog˙a nekj es gondwysseleo˙e lezen, de seholth sem k. sem Cosma uramoth nem newez˙. Ezek a lewelek neg˙ ereos pechetekel megh wadnak ereositethwe, azaz hogy semi hatra n˙nchen. Azt es ˙rja, hog˙ ha nem elegh wolna a b˙zonsagh, tehath megh teob b˙zonsagat˙s kewldj.
6. Hatodik rendbel˙ lewele˙ wadnak kjketh keged irth az w ap˙anak.
Ezek a levelek wadnak Kozma vram kez˙be.
Servitor G. W. (Georgius Wk˙tth˙ew˙tth).
Úgy látszik, Csaholyi József nem tudta eligazítani birtokügyét s a következő évben, 1575 aug. 17-én atyja, Csaholyi Gáspár is bejön Erdélybe s onnan Petrichevich Horváth Kozma Chernel Pállal kiküldi Melithékhez, hogy azután – mint írja – «Kegyelmed lássa és viselje úgy a dolgot, hogy legyen Kegyelmeteknek használatára és előmenetelére». Csaholyi Gáspár többé nem tért vissza Ragusába, mert meghalt Magyarországon, 1578 június 27 előtt. Melith István ennek következtében levelet írt a regusai tanácsnak, kérve az árva Csaholyi-gyermekek beküldését. Erre a ragusai elnök és tanács az alábbi választ adta:
Magnifice Domine et Noster Colendissime!
Simon Mihailovich famulus M. V. reddidit nobis litteras scriptas die divi Georgii martiris, ex quibus percepimus D. Gasparem Chiacholi consanguineum suum diem supremum clausisse, rogatque nos, ut eius liberos, qui sunt hic, per ipsum Simonem ad eam transmittamus iuxta ordinationem ipsius d. Gasparis in suo obitie factam. Nos igitur M. V. morem gerere volentes, traddi ipso Simoni fecimus unam ex filiabus ipsius D. Gasparis nomine Vidam puellam duodecim adhuc annos non excedentem, et quo ipsa puella honestius istuc se conferre possit, concessimus precibus eius agnatorum, ut eam associaret Michael Radoevich eius avunculus, salariatus noster, ac vir frugi. Nam Jacobus filius ipsius D. Gasparis anno superiore, ita deo volente, obiit, Marizza vero eius filia ad presens uxor Radi tinctoris ob valetudinem non est ausa his temporibus estuosis iter arripere, rogamus igitur M. V., ut ipsum Michaelem ad nos quamprimum remittat, ipsam vero puellam, cum tempus eius advenerit, collocet aliquo honesto ac nobili viro, prout claritudo eius generis postulat et ipse D. Gaspar ab ea in suo obitu petiit. Nam hoc et ei et tote familie sue erit magno decori et de cetero offerimus Mag-cie vestre nunquam in rebus honestis defuncturos et desideramus ei omnia prospera ac felicia. Datum Ragusii die XXVII. Junii 1578.
Ad obsequia M. V.
Rector et Consiliarii Rhagusii.
Kívül: Magnifico Domino Stephano Melyth de Bryber nostro tamquam fratri dilecto.
Ebből a levélből híven egybeállíthatjuk az utolsó Csaholyiak életfolyását. Csaholyi Gáspárnak két fia közül Jakab 1577-ben lent Ragusában meghal, Marica nevű leánya ott férjhezmegy s ott marad, a kisleányt, Vidát, pedig (ekkor 12 éves) beküldik Melithékhez, hol még ott van József, az elsőszülött fia is. A regusai tanács kéri Melithéket, hogy a kisleányt vegyék gondviselésükbe, neveljék s egy becsületes és nemes férfiúhoz adják majd nőül, ahogy atyja is kérte, s ahogy «nemzetsége fénye» azt megkívánja.
Ez az utolsó hír a Csaholyiakról. Hogy mi lett Cs. Józseffel s a kisleánnyal, Vidával, nem tudjuk, de az bizonyos, hogy ők voltak a fényes, nagynevű családnak utolsó hajtásai, s az is bizonyos, hogy 1579-ben II. Rudolf király az összes Csaholyi birtokokból bizonyos ágak birtokrészeit a Csaholyi család kihalása következtében Prépostvári Bálintnak, Sulyok Istvánnak, Kapi Andrásnak és nejének adományozza.* Ebből aztán nagy perek keletkeznek a Melithekkel, melyek végül is egyezséggel végződnek, de ez már nem tartozik a Csaholyiak történetéhez.*
Petri Mór: Szilágy vármegye monografiája, V. k. 267. l.
Az összes okiratok, ha egyéb jelzés nincs, családi levéltárunkban őriztetnek a vonatkozó év csomójában.
BÁRÓ PETRICHEVICH HORVÁTH EMIL
