A) Általánosságban a székely nemességhez, illetve törzsökös székelységhez való tartozás kimutatásának szabályai.
A) Általánosságban a székely nemességhez, illetve törzsökös székelységhez való tartozás kimutatásának szabályai.
Multkori kongresszusunkon a magyar nemesség igazolásáról szólván, azt mondottam, hogy legeslegelőször megállapítandó annak a családnak a nemessége, amelynek a tagjául vallja és elismertetni kívánja magát valamely folyamodó. Másszóval: hogyan s mikor lett nemessé a család alapítója, az ú. n. nemességszerző ős?
A nemesség alapjául, kútforrásául pedig – a honfoglaláskor eszközölt első foglalás (első megszállás) ősi joga, az ősbirtoklás, aránylag ritkább eseteit kivéve – az uralkodói adományozást jelöltem meg, amelynek tárgya lehet birtokadomány, címeres nemességre emelés, fiúsítás, örökbefogadással kapcsolatos nemességátruházás és honfiúsítás. Vagyis annak a családnak nemessége kimutatása céljából, amelyhez valamely nemességigazolást óhajtó egyén kapcsolódni kíván, rendszerint a nemességszerző ős számára kiadott uralkodói diplomára kell rámutatni, ilyen diplomának valamikor létezését bebizonyítani.
Ha már most azoktól, akik székely nemességüket kívánják igazolni, a most említettem szabály szerint azt követelnénk, hogy mutassák ki családjuk nemeslevelét, székely atyánkfiai az esetek óriási többségében igen rosszul járnának, mert ennek a követelménynek eleget tenni aránylag kevesen tudnánk. Hiszen, mint előadásom első részében rámutattam, a törzsökös székelység – vagyis székely nemesség – uralkodói (királyi és fejedelmi ) adományozása csak a XVI. század második felétől volt szokásban és nem is túlságosan gyakran. A székely családok – még pedig éppen az igazi ősi székelyek – túlnyomóan nagy többsége ilyen uralkodói nemeslevéllel nem rendelkezik.
a) Hogyan lehetséges tehát a székely családok nemességének gyökerét kimutatni?
A magyar nemes családokat kreáló címeres nemeslevél vagy birtokadománylevél hiányát a székelyeknél pótolja az a tény, hogy az egyes székely családok valamelyik őse megneveztetik a törzsökös székelyekről készült jegyzékek valamelyikében, esetleg több ilyen jegyzékben.
A törzsökös székelyeknek ez összeírásai – az ú. n. székely rendi jegyzőkönyvek – vezetését Mátyás király többször említett 1473. évi oklevelében rendelte el.
A jegyzőkönyveknek két fajtáját ismerjük: vannak rendi összeírások, melyek a férfinépesség teljes létszámát (családfőket és családtagokat névszerint elsorolva) tartalmazzák és vannak hadiszemle-jegyzőkönyvek, melyeket a háború esetén fegyverfogásra kötelezett felnőtt személyekről állítottak össze. Mind a két fajta jegyzékeknek legfontosabb ismertetője, hogy az összeírt egyéneket a székely nemzetet alkotó három rend (t. i. primóri, lófői és gyalog-rend) szerint elkülönítve tüntetik fel.
A rendi jegyzőkönyvek összeírása a székely Székekben (amelyek: Udvarhelyszék, Háromszék, Csíkszék, Marosszék, Aranyosszék) külön eszközöltetett. E jegyzőkönyvek legnagyobb része elveszett s a meglévők egy része is csupán főkormányszéki másolatban áll rendelkezésre.
Nevezetes tudnivaló, hogy székely rendi jegyzőkönyveknek kizáróan az 1713. előtti időben készült jegyzőkönyvek tekinthetők jogilag. Azért mondom, hogy jogilag, mert valóságban, gyakorlatilag, 1703 a határ, mivel az 1703–1713 közti időből nem maradt ránk ilyen jegyzőkönyv.
A rendi jegyzőkönyvek tartalmazzák a törzsökös székely családok névsorát. Amely családnak valamelyik tajga tehát akármelyik rendi jegyzőkönyvben előfordul, ennek az egyénnek összes leszármazói – bármelyik rendbe sorozva tűnjék fel az összeírt ős – igaz, valóságos, kétségtelen székely nemesek. Az a tény, hogy valaki a rendi jegyzőkönyvekben előfordul, az illető székely ember családjának a nemeslevele.
91Mikor már az ismertetett rendi jegyzőkönyvek segítségével megállapítást nyert annak a családnak székely nemessége, amelynek ivadékául tartja és vallja magát valamely folyamodó, természetszerűleg következik a kérdés: hogyan tudja az igazolást kívánó kimutatni vérségi kapcsolatát a szóbanforgó családhoz?
A magyar nemesség esetében – mint tudjuk – azt kívánjuk, hogy a folyamodó vagy mutassa ki hiteles okiratokkal a származását ízről-ízre magától a nemeslevél szerzőjétől, vagy pedig igazolja a származását olyan őstől, aki a XVIII–XIX. századok folyamán, mint a nemességszerző ős kétségtelen ivadéka, illetékes hatóságtól nemesi bizonyságlevelet kapott; vagy végül felmutatván családjának eredeti nemeslevelét, bizonyítsa be, hogy igazolt felmenői 1848 előtt 60 éven át a nemesi jogok megszakítatlan gyakorlatában voltak.
És mi a székely ivadékok teendője e tekintetben?
1. Mondanom sem kellene tán, hogy a bizonyítás legtökéletesebb módja, ha a folyamodó valamely rendi jegyzékben előforduló ősig ízről-ízre ki tudja mutatni a származását. Elő is fordul elégszer. 2. Ám egészen kifogástalanul igazolja székely nemességét az is, aki ugyan nem tudja kimutatni a valamely rendi jegyzőkönyvbe felvett őstől való származását ízről-ízre, de bizonyítja az eredetét olyan elődtől, aki, mint az illető kétségtelen törzsökös székely család tagja, valamelyik székely Széktől a XVIII. vagy XIX. század folyamán nemesi bizonyságlevelet kapott. 3. Szabályszerű a nemességigazolásnak az a módja is, amikor a nemességigazoló egyén sem a rendi jegyzőkönyvbe bejegyzett állítólagos őstől nem mutatja ki ízről-ízre a származását, sem azt nem bizonyítja, hogy valamelyik kétségtelen felmenője valamikor egyik székely Széktől nemesi bizonyságlevelet kapott, viszont azonban a rendelkezésre álló hiteles adatokból (összeírásokból, jegyzékekből stb.) megállapítható, hogy annak a kétségen kívül székely nemes családnak a tagjai, amelyhez való vérségi tartozását állítja a folyamodó, századokon át megszakítás nélkül mindig ott éltek abban a székelyföldi faluban, amelyből a családot a rendi jegyzőkönyvbe felvették s amelyben 5–6–7 nemzedéken át születtek, éltek, házasodtak, meghaltak a folyamodó igazolt felmenői is, akiknek egyikéről-másikáról az iratokból még az is kitűnik, hogy a kortársaik maguk közül való törzsökös székelyeknek tartották, vallották és írták őket.
S az Országos Levéltár meg a Belügyminisztérium imént ismertetett felfogásának az a meggondolás az oka, hogy a Székelyföldön élő székelyek nagyon jól ismerték és nyilvántartották egymást: egész bizonyosan számontartották és mindig tudták, kik a falujukban lakó nem közülük származott idegenek, akiknek a székelységhez semmi közük. Ha tehát a folyamodó némely elődjéről az van a rávonatkozó iratokban, hogy «székely katona» vagy egyszerűen «székely» vagy «lovagrendi», vagy «pedestris ordinis» s egyéb hasonló kitétel, akkor nyugodt lelkiismerettel biztosra vehetjük, hogy a folyamodó ilyetén jelzővel előforduló elődje csakugyan a kérdéses faluban székely örökséggel bíró és állandóan ott élő s vele azonos vezetéknevű kétségtelen székely nemes családnak a tagja.
Még egyszer hangsúlyozom: az Országos Levéltár és Belügyminisztérium által a székely nemesség igazolása körül követett eljárásnak elengedhetetlen föltétele, hogy – mint mondottam – a folyamodónak okiratilag kimutatható elődeiről bizonyítva legyen a több nemzedéken át megszakítás nélkül abban a faluban való lakás, amelyben felvétetett a rendi jegyzőkönyvekbe s amelyben székely örökséggel rendelkezik és századok óta él az a család, melyhez tartozónak vallja magát a folyamodó. Amint kiviláglik, hogy a folyamodó felmenői nem abban a helységben éltek, amelyben a törzsökös székelyek jegyzékébe felvétetett az ő állítólagos családja, szigorúan megköveteljük százszázalékos okirati bizonyítását egyrészt annak, hogy a szóbanforgó székely nemes család melyik tagja s mikor hagyta el az ősi székely örökségét őrző faut és költözött máshová, másrészt kimutatását annak, hogy ízről-ízre a lakóhelyét változtató őstől származik (Fülei Bedő–Kálnoki Bedő). 4. Elismerjük végül olyan egyénnek a székely nemességét is, aki a származását ízről-ízre nem tudja igazolni sem olyantól, aki valamely rendi jegyzőkönyvben bennfoglaltatik, sem olyantól, aki egy székely Széktől 1848 előtt nemesi bizonyságlevelet kapott, sőt még olyantól sem, aki valaha annak a falunak volt volna a lakosa, amely faluban a vele azonos vezetéknevet 92viselő család székely öröksége van (amely faluban tehát az a család a rendi jegyzőkönyvbe felvétetett), ellenben ki tudja mutatni, hogy vele azonos nevű székely család valahol a Székelyföldön valóban létezett, vagyis az 1713. év előtti székely rendi jegyzőkönyvek valamelyikébe a Székelyföld valamelyik helységében felvétetett s ezenfelül azt is teljes érvényű okiratokkal bebizonyítja, hogy elődeinek a Székelyföldön 1848 előtt hatvan évre visszamenően megszakítás nélkül székely örökségük volt és emellett a kortársaik ez elődöket székely nemeseknek, törzsökös székelyeknek tartották.
Megvallom azonban, hogy ilyen esetekben igen nagy szigorúsággal járunk el s nagyon nehezen szánjuk el magunkat az elismerésre és elég ritkán tesszük.
b) A székely nemesség igazolása körül való eljárás módozatainak ismertetése után áttérhetek immár a székely nemesek előnevének igazolására.
A magyar nemes részére akkor állapíttatik meg előnév használatához való jog, ha vagy kimutatja, hogy családja nemeslevelében az előnév adományoztatik (illetve a nemességszerző ős a nemeslevélben előnévvel neveztetik meg) és hogy ő a nemességszerző törvényes leszármazottja, vagy pedig – ilyen adományozott előnév hiányában – igazolja egyrészt az előnév használatának jogalapját (az előnevet adó helységhez való kapcsolatot), másrészt a kérdéses előnévnek felmenője által 1848 előtt való használatát.
A székelyeknél más a helyzet.
Ugyanis királyi határozat van rá, hogy a székely nemzet mind a három rendjének minden tagját megilleti nemesi előnév használata. V. Ferdinánd király 1843. január 29-én kelt rendeletében megállapította, hogy a székelyek mind a három rendjének tagjai székely örökségüket az első foglalás ősi jogával (iure primaevae occupationis) bírják és meggyökeresedett szokás szerint lakóhelyük nevét nemesi előnévül használják.
E királyi rendelet értelmében minden Szék székely nemesi rendi állással bíró családtagjainak föltétlenül igényük van egy székelyföldi előnév használatához. Minden székely nemes nemesi előneve megállapíttatik, aki székely nemességét (törzsökös székely voltát) igazolja; megállapíttatik arra való tekintet nélkül, hogy melyik rendbe tartozik, és megállapíttatik tekintet nélkül arra, hogy az előnévnek elődei által 1848 előtt való használatát bizonyítani tudja-e vagy nem.
Az előnevet az első foglalás (megszállás) ősi jogán bírt székely örökség helyéről, vagy ha ez nem volna igazolható, a folyamodó legtávolabbi kimutatott elődjének legrégibb székelyföldi lakóhelyéről kell megállapítani.
Az előnevet adó falu nevében beállott változás az előnevet (az előnév alakját) nem befolyásolja. Az előnév írásmódja tekintetében az igazolás alapjául szolgáló irat írásmódja irányadó.
c) A székely nemesség igazolása módozatainak tárgyalása során nem szabad mellőznöm a nemesi címer igazolásának módját sem.
A székely nemeseknek, mint ilyeneknek, adományozott címerük nincs. Náluk tehát csakis jogszerző gyakorlat útján szerzett címerről lehet szó.
Annak, hogy a székelyek nemesi címert használjanak, soha semmi akadálya nem volt. A székely nemzet mindhárom rendjének tagjai használhattak címert, ha akartak. Soha semmiféle hatóság nem adott ki a székelyek címerhasználatát tiltó vagy korlátozó tilalmat. Mindenkor érvényben volt az a felfogás, hogy a törzsökös székelyeknek – mint bármely más nemesembernek – joga van címert viselni. S a székelyek címerhasználati joga nem függött a rendi állásuktól, társadalmi vagy vagyoni helyzetüktől.
Ami a székelyek címerének igazolását illeti: csak annyit mondhatok, hogy az igazolt székely nemesek számára az elődeik által esetleg használt címer viseléséhez való jogot teljesen ugyanazon szabályok szerint állapítjuk meg, mint amelyeket az adományozott címerrel nem rendelkező magyar nemes családok sarjadékainak címere igazolására vonatkozólag előadtam.
S még valamiről kell említést tennem: A törzsökös székelyek közül igen sokan kaptak magyar (illetve: erdélyi) nemességet is, részint címeres nemeslevél, részint birtok adományozása útján. Van olyan székely nemes család, amelynek 3–4–5 ága is szerzett a székely nemességhez címeres nemeslevelet. Eme magyar (illetve: erdélyi) nemesség és a velejáró címer igazolásának a szabályai a székelyek esetében is tökéletesen azok, mint amelyek előző előadásomban foglaltatnak.
