A CSIKSZENTMIHÁLYI SÁNDOR-CSALÁD NEMZEDÉKRENDJE A XVIII. SZÁZADIG.
68A CSIKSZENTMIHÁLYI SÁNDOR-CSALÁD NEMZEDÉKRENDJE A XVIII. SZÁZADIG.
Felolvastatott a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság 1937 nov. 4-én tartott igazgató-választmányi ülésén.
Ez a nemzedékrend legszorosabb összefüggésben van a «csiki székely króniká»-val, melynek hitelessége 1796-ban történt felbukkanása óta vitás. Nagyajtai Kovács István, utána Szabó Károly, Jakab Elek a hitelességét körömszakadtáig védték, Kállay Ferenc, Horváth Mihály elfogadták, Szalay László, Pauler Gyula, Marczali Henrik koholmánynak tartották. Az 1850-es években gróf Kemény József tudni vélte a szerzőjét, azonban nyilvánosan nem mondotta meg. A mendemondának Szabó Károly adott kifejezést, midőn nyíltan kimondta a vádat, hogy Csíkszentmihályi Sándor Zsigmondot gyanúsítják a csíki székely krónika koholásával. Szabó Károly a krónikát oly meggyőző erővel védte, hogy gróf Kemény József a felolvasás után e szavakkal nyújtott neki kezet: «Do victas manus». Majd Nagy Géza foglalkozott a krónikával; ő is koholmánynak tartotta, azonban tanulmánya nagyobb port nem vert fel. A kérdés 1905-ben éleződött ki, amidőn megjelent Szádeczky Lajosnak a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában «A csíki székely krónika» c. tanulmánya, amelyben 84 oldalon keresztül szándékozik bizonyítani, hogy a csíki székely krónika Sándor Zsigmond koholmánya. Ebben a megállapításban azonban a székely történetírók és a székely közvélemény nem nyugodtak bele. A fölzúdulásnak Józsa János tanár nyomtatásban is megjelent tanulmánya adott kifejezést. Ezután Szádeczky 1910. márc. 6-án a kérdésről «Még egyszer a csíki székely króniká»-ról cím alatt a Tudományos Akadémiában felolvasást tartott.* Ezt követőleg jelent meg Csíkszentmihályi Sándor Imre kiadásában Kolozsvárt ugyancsak 1910-ben «A Csíkszentsimoni Endes-család levéltára» c. kiadvány, mely a Csíkszentmihályi Sándor-család leszármazására igen sok adatot tartalmaz, majd 1914-ben «A Csíkszentmihályi Sándor-család levéltára», mely 1756-ig foglal adatokat magában. Sándor Imre ez utóbbi művében annak megcáfolására, hogy a csíki székely krónikát Sándor Zsigmond 1796-ban koholta, közzétette a Csíkszentmihályi Sándor-családnak Delnei Bocskor Sámuel felcsíki hites jegyző által Delnén 1725. január 6-án hitelesített leszármazási rendjét* a gyulafehérvári káptalan levéltárából, annak könyvlapnagyságú facsimiléjével együtt.* Saját családi irataim között az 1720–1740. évekből számos oly irat van, amelyet Delnei Bocskor Sámuel állított ki. Ezeken aláírása az említett iraton levő aláírásával teljesen egyezik; így hitelességéhez kétség nem fér. Minthogy az általa hitelesített iratban foglalt genealogiai adatok a csíki székely krónikában levőkkel legnagyobbrészt egyeznek, helyesen állapította meg Sándor Imre 1914-ben a Csíkszentmihályi Sándor-család levéltára első kötetének közreadásakor, hogy Sándor Zsigmond 1796-ban ezt a krónikát nem koholhatta.
Megjelent az «Értekezések a tört. tudományok köréből» XXIV. k. 1. számában.
261–264. l
I. m. 256. és 257. lapja között.
Ezt az iratot Szádeczky Lajos nem ismerhette, mert mindkét tanulmánya 1914 előtt jelent meg. Tehát joggal írhatta, hogy tudomása szerint a Csíkszentmihályi Sándor-családnak a gyulafehérvári káptalanban elhelyezett genealogiája nincs. Azonban Delnei Bocskor Sámuel hitelesítési záradéka nélkül ez a genealogia mégis előtte feküdt s ezt ő 1905-ben megjelent, említett művében* közli is «A Sándor-család leszármazása 1806-ból» cím alatt. Erre megállapítása szerint kívül a következő följegyzés volt vezetve: «A Csíkszentmihályi Sándor familiának fiúágon való leszármazásának deductiója, melyet Sándor Pálig, akinek felesége volt Szeredai Anna (helyesen Ágnes!) régibbecske írásból, azon alól utána írt újabb kézírásból, maga felesége Sándor Josefa jussaira való ügyelhetés végett leírt szt. Iván havának 17. napján 1806 esztendőben Etfalvai Halmágyi István mpr. Jegyzés: A fentemlített írást nyerte Sándor Juliánna asszonytól néhai Csopai László úr özvegyétől, fasc. 13. 8. sz». Csopai Lászlóné Sándor 69Julianna Sándor Pál és Szeredai Ágnes leánya volt és a 18. század végén élt. Minthogy Szádeczky nem tudhatta, hogy ez a genealogia Bocskor Sámuelnek a gyulafehérvári káptalanban őrzött, hitelesítési záradékával ellátott okiratáról másoltatott, nyilván ezért nem tette ezt a genalogiát bővebb megfontolás tárgyává.
198–202. l.
Ezek szerint nem alap nélkül hivatkozott Sándor Ignác Aranka Györgyhöz 1798-ban intézett levelében a nyiltan hozzá intézett kérdésre és a Sándor-családnak az úgynevezett tatárperben eljáró ügyvédje is a káptalanban őrzött genealogiára.
Szádeczky Lajos 1905-ben és 1910-ben, midőn a székely oklevéltár gyüjtését befejezte és hozzákezdett a székely történet megírásához, joggal kívánta tisztázni a «csíki székely krónika» hitelességének kérdését, mert a székelyek őstörténetére, szervezetére nézve a krónikákon kívül más adat akkor alig állott rendelkezésre. És Szádeczkynek az álláspontja abban az időben, midőn magyar történeti forrásaink felett a hiperkriticizmus uralkodott, helyes is volt.
Ez a hiperkriticizmus 1921-ben Gombocz Zoltán és Hóman Bálint állásfoglalása után megszűnt. Hóman Bálintnak forrástanulmányai főleg «A Szent Lászlókori gesta és XIV. századi követői» teljesen tisztázták azt, hogy a székelyek már a magyarok bejövetele előtt Erdély keleti részein laktak, a magyarokhoz csatlakoztak, s hogy úgy a székelynek, mint a magyarnak megvan a hun azonossága. A turkologia, különösen a kínai évkönyvek beható vizsgálatával megállapította a törökösen beszervezett népek ősszervezetét. Ma tehát a «csíki székely krónika» kútfői aktualitását elvesztette, amire egyébként külső megjelenésénél fogva, amely szerint egy írástudó törvényes ember és három írástudatlan, deáktalan ember a maguk egyszerű esze járása szerint 152 okiratból, 3 pergamenből compilációt készítenek, igényt amúgyse tarthatott. Ennek ellenére azonban a kézikönyvek ma is foglalkoznak vele s nyíltan hirdetik, hogy Sándor Zsigmond koholta. Szükséges volt tehát a tények ismertetése a helyes tájékoztatás céljából.
A Csíkszentmihályi Sándor-család történetét Sándor Imre még 1900-ban megírta.* Ekkor azonban a Bocskor Sámuel által hitelesített nemzetségrend még nem állott rendelkezésére. Lukinich Imre 1903-ban írta meg «A Csíkszentmihályi Sándor-család mezőkapusi ága» c. ismertetését.* Ebben azt állapította meg, hogy a család csak a XVII. század végétől tudja kimutatni leszármazási kontinuitását; voltak ugyan már azelőtt is a székelyek történetében szerepet vitt Csíkszentmihályi Sándorok, de ezekkel a családi kapcsolatokat eddig nem sikerült megállapítani; ilyenek például a Bátori Kristóf fejedelem 1577 ápr. 28-ikán, 1578 máj. 13-án kelt okirataiban előforduló Sándor István, a Csíkszentmihálymegye (egyházközség) falutörvényében 1622 márc. 27-én szereplő «nemzetes és vitézlő Sándor Péter úr», 1670-ben Csíkszentmihályi Sándor Mihály felcsíki vicekirálybíró.
«Nagy Iván» folyóirat II. 153. és köv. ll.
Genealogiai füzetek, I. 1903. 79. és köv. ll.
Lukinich szerint a leszármazás folytonossága 1695 körül Sándor Jánostól kezdődőleg mutatható ki, aki «nemes két Csík, Gyergyó, Kászon kapitánya, Jenőfalva, Karchfalva, Dánfalva, Szentmihály, Szenttamás és Szentdomokos utolsó főhadnagya volt a tatár beütéskor 1694-ben». Ez az 1903-ban ismert okirat világánál valóban így is volt. Én a tárgyalás folyamán kiindulási pontul a Bocskor Sámuel által hitelesített családfát veszem és rámutatok arra, hogy ennek adataiból mi van okiratokkal bizonyítva.
Ez a családfa a Sándor-család leszármazására ízről-ízre kiterjedő összeköttetést csak 1446-tól ad: Sándor János és Barkóczy Mária házasságkötésétől, megjelölvén az időt, hogy ez Hunyadi Jánosnak Magyarország kormányzójává való tételekor történt. Az ezt megelőző időre, az előző 500 évre nézve csak 11 ízt tüntet fel, holott legalább 17-nek kellett volna lennie.
A Lok-Kászonra (a mai Kézdiszentlélek, illetve Kiskászon) vonatkozóan 1324 június 14-én kelt okiratban,* mely szerint Lokkászonnak Sándor, Opor fia részére való adományozása ellen László major exercitus vezetése alatt tíz csíki székely tiltakozik, előfordul Bálint Sándor fia is. Ez a Sándor nemzetségnév éppúgy fennmaradt, mint a Belus Elthus fiánál előforduló Elthuss név a mai Tusnádi Élthes-családban.
Székely Oklt. I. 42.
E régi székely nemzetségnevek az úgynevezett gyökér nevekben maradtak fenn, amelyek szerint 70a templomi üléshelyeket határozták meg. Az említett 1324. évi okiratban előfordul például Bene Irgus fia. Csíkszentmiklós egyházmegye 1618 jún. 6-án Petki Farkasnénak a templomban állóhelyhez és székhez való jogát a Bének gyökeréről, a «Bene nemzetség» joga alapján ítélte meg.*
Székely Oklt. IV. 199.
Ugyancsak az 1324. évi okiratban említett Opor fia Sándortól eredt, a kézdii, illetve dicsőszentmártoni Sándor-család, mely Gáspár személyében 1517-ben kihalt, amikoris Kézdiszentléleket Szapolyai János magának adományoztatta, ami miatt a csíki székelyek ezúttal nem tiltakozásban, hanem lázadásban törtek ki.* Épp így volt Sándor fia Bálint, a Csíkszentmihályi Sándor primor-család őse.
U. o. III. 176., 177., 192., 193., 198., 199.
Hunyadi Jánosnak Marosszentimrénél a törökökkel való csatája 1442-ben volt. Itt a csíki székelyek derekasan viselték magukat. Ezt Hunyadi János azzal hálálta meg, hogy a leégett csíksomlyói ferences kolostort restauráltatta és a kolostornak 32 konfrátert (a zárdát segítő székelyt) adott.* A csíkrákosi templomban Magyarországnak Hunyadi-kori címere, a sekrestye ajtajánál pedig a Hunyadi-holló körvonalai s a közbülső íven János Szentgyörgy és Bazin grófjának, erdélyi vajdának a címere láthatók (1466.). Utóbbi előfordul a csíkszentmihályi templomban is.* Ez a történeti alap arra, hogy a Bocskor-féle hitelesített családfán szereplő Sándor Péter és Donát Zsófia* fia, János, Hunyadi János főkomornyikja volt s ez házasította össze őt Barkóczi Máriával. Ez a Sándor János az említett ütközetben a csíki sereg vezetője volt. Fia, Mihály 1479-ben, a kenyérmezei ütközetben elesett Andrássi Lázárral együtt.* E Mihálynak testvére János, kinek második felesége Hadnagy Krisztina.*
György József: A ferencrendiek élete s működése Erdélyben. Kolozsvár. 149. l.
A székely nemzeti múzeum ötven éves emlékkönyve. Köpeczi Sebestyén József közl. 379. és köv. ll.
A Donát-család 1602-ben Kászonújfaluban élt; Donát László pedig az 1643. évi rendi jegyzőkönyv szerint nobilis.
Budai Ferenc lexikona. I. 42. l.
Hadnagy családnevet a hadnagy-tisztséget viselők kaptak. Ily nevű családokat ismerünk az összeírásokban a lófők közül 1569-ben Gyergyószentmiklóson, Mádéfalván, Csicsón, Delnén, Kászonimpéren, a primor családok közül Szentimrén és Verebesen.
Sándor Jánosnak és Hadnagy Krisztinának fiai voltak: István, Mihály, Pál, Menyhárt és Lőrinc. Ezek kora 1530–1560. Sándor István Kulcsár István krónikája szerint* Illyés moldvai vajda ellen küzdve 1550-ben elesett. Ő volt Felcsik első alkirálybírája. Ugyanis erre a korszakra esik a megyékben és a székelyszékekben az alszékek kialakulása. Istvánnak felesége Ugron Kata. A XVI. század első felében Csíkszentgyörgyön lakott Ugron Domokos. Ennek két leányáról van emlékünk: az egyiket Csicsói «Nagy» Lázár Imre vette el s ebből a házasságból származott János és Erzsébet, Petky Farkasné. Utóbbinak a fiai Petky István és Farkas voltak. Petky Farkas magtalanul halt el, míg Istvánnak a fia János volt; úgy az apa, mint a fiú Csík történetében nagy szerepet játszott. Ugron Domokos másik leánya «Nagy» Béldi Pál felesége volt. E házasságból származott Béldi Ferenc, kinek fia Ferenc, ezé «Nagy» Béldi János, ezé Kelemen, ezé János és Pál volt. A legutóbbi János deficiált. Pál szintén nagy szerepet játszott, mint Bánffy Dénes ellenlábasa s mint az 1679. évi összeesküvés szervezője. Fiai voltak Kelemen és Dávid, leánya Jutka, Wesselényi Pálné.* Ellenben Sándor István feleségéről okirati emlékünk nincs.
Tört. Tár. 1880. évf. 630. l.
Genealogiai Füzetek, 1908. VI. 107. és köv. ll.
Sándor Mihály 1539-től 1560-ig nagy pályát futott meg. A Sándor-család levéltára róla tizennégy okiratot tartalmaz. 1542-től kapcsolatban van Fráter Györggyel; mint bizalmasa, meghagyásából a moldvai vajdával diplomáciai érintkezést tart fenn. Fráter György halála után pedig összeköttetésben van Báthori András vajdával, aki 1553-ban mint székely főembert Nádasdy Tamás pártfogásába ajánlja. 1554-ben Mezőmadarasi és Csíkszentmihályi Bernáld Balázzsal együtt a székelység képviseletében résztvesz a pozsonyi országgyűlésen s meghozza I. Ferdinándtól a székelység szabadságlevelét.* Az 1569. évi összeírás alkalmával már nem él. Ebben mint főemberek Csíkszentmihályon az özvegye és Sándor István fordulnak elő. Sándor Mihály özvegye Gálffy Erzsébet. Sándor Mihálynak egy leánya maradt, Erzsébet, Delnei Incze Gáspár felesége, ki az 1569. évi összeírásba már mint özvegy vétetett fel.
Barabás S.: Székely Oklt. Budapest, 1934. 285–288. l.
71Sándor Pálról és Lőrincről emlékünk nincs. Menyhártról Kővári László emlékezik meg a Szárhegyi Lázár-család nemzedékrendjében, mely szerint a felesége Lázár Kata.* Kővári László a csíki székely krónikát nem fogadta el és e családfát okiratok alapján készítette. A csíki székely krónika a Sándor-családot Menyhárttól származtatja.
Kővári László: Erdély nevezetesebb családjai.
Az eddig felsoroltak a primor Sándor-család tagjai. Az 1569. évi összeírásban előfordul Sándor Ferenc is mint lófő. Nem lehet kétséges, hogy századokkal azelőtt a lófő-család ugyanazon törzs volt a primor családdal.
A Bocskor Sámuel által hitelesített genealogia szerint a Sándor Jánostól és Hadnagy Krisztinától származott fönti Sándor Istvánnak fia volt ugyancsak István, akinek felesége Apor Anna. Ezekre nézve a gyulafehérvári X. liber regius 37. lapján 1618 február 9-én találjuk ezt a feljegyzést: Sándor István felesége Apor Anna, fiúk Péter. Ez az István előfordul az 1569. évi összeírásban és az 1576. évi regestrum szerint Csíkszentmihályon 1 forint, Szépvizen 1 frt, Amadefalván 50, Vacsárcsiban szintén 50 dénár adót fizet. E falvak közül 1569-ben csak Szentmihályon találunk Sándorokat. Az 1602. évi Básta-féle összeírásban Sándor nevű főember nem fordul elő. Úgylátszik, hogy a többi főemberrel együtt biztosabb helyre távoztak. E lustrumban csak János lófőt, a szentdomokosi ág valószínű ősét, és Máté szabadost találjuk; rajtuk kívül Vacsárcsiban János és Ferenc szabadosokat. E szabadosok 1502-ben a községhez tartoztak és a segesvári végzések értelmében a fejedelem jobbágyai lettek. Báthori Zsigmond alatt szabadultak fel s ezért hívták őket szabadosoknak.
Az 1466. évi zabolai székely nemzetgyűlés még csak két társadalmi osztályt ismer: a közönséget és az előkelőket; hiszen akkor minden székely egyformán, csorbíttatlanul nemes volt s a lófők is előkelők. Azonban I. Mátyás király 1473. évi hadi rendelkezése már tud a három rendről. A király elrendeli, hogy a székelység két csoportba irassék össze: a lovasok és gyalogok csoportjába s ezen a primorok változtatni ne merjenek.*
A nemes székely nemzet konstitutioi, 22–24. l.
A XVI. század közepén Csíkban csak kilenc főember volt. Az idők viharait máig a Csíkszentmihályi Sándor-, a Csíkszentkirályi Andrássy- és a Gyergyószárhegyi Lázár-családok állottak ki. A többiek eltűntek. Legutoljára a Csíkzsögödi Mikó-család, Mikó Bálintnak 1919-ben történt halálával.
E rövid kitérés mutatja, hogy a Csíkszentmihályi Sándor-család már a XVI. század elején mily magas társadalmi állásban volt s kiválóságánál fogva azt a legújabb időkig megőrizte. Ebből értjük meg a föntebb ismertetett Sándor Mihálynak hatalmas közéleti szereplését s ezt igazolja, hogy a legutóbb említett István 1595-ben, mint a székelység egyik vezére Báthori Zsigmond rendeletére István moldvai vajda mellett harcolt a török ellen.* Ebben találjuk magyarázatát annak is, hogy Sándor Menyhárt kastélyában a csíki székely krónika hőskölteményét írhatták a Csíkszentmihályi Sándor-család eredetéről. A szóbanforgó Istvánról 1575-től 1594-ig kilenc okirat szól. Úgy látszik, hogy Báthori István, Kristóf és Zsigmond fejedelmek intimusa volt, mert ő bízatott meg, hogy azokat a donatariusokat, akiknek a fejedelmek oly sok harmadrendű székelyt adományoztak, beiktassa. Ugyanekkor konstatálnunk kell, hogy sem ő, sem a Sándor-családnak más tagja ilyen donatiokat nem kért és nem is kapott. Épp ezért tartotta meg tekintélyét a székelység előtt és maradt oly magasan annak szemében. Címereslevelet sem kértek; saját felvett címerük volt.
Bors János krónikája. Erd. tört. tára. Kolozsvár, 1837. 179. l.
Az előbb ismertetett 1618. évi okiratból láttuk, hogy Sándor István és Apor Anna házasságából született Péter, akiről a Sándor-család levéltára 1609-től 1654-ig húsz okiratot közöl. Mint Felesik juratus assessora fejedelmi meghagyásból tanuvallatásokat eszközölt. Ő maga pedig 1647 június 19-én Alcsernátoni Domokos Tamás főkirálybíró kászoni illetményeire nézve tanukép hallgattatott ki. Ekkor 60 évesnek mondta magát; tehát 1587 táján született.* 1614-ben Csíkszentmihályon mint főember vétetett fel a rendi jegyzőkönyvbe, ahol Sándor Máté is előfordul, mint lófő. Ennek a Máténak lehetett a fia az a János, aki 1619-ben kék darabont minőségben Fiadfalvi Geréb András parancsnoksága alatt szolgált és egyike volt ama 230 darabont testőrnek, akiket Bethlen Gábor a székelyföldről Újtordára telepített 72és magyar nemességre emelt. Az ő utódjai lettek a tordai Sándorok, akik különben csíkszentmihályi eredetüket máig is megőrizték.
Sándor-cs. levt. 92. l.
A gyulafehérvári káptalani protokollum 32. lapján 1652 oculi vasárnap előtti napon a következő feljegyzés foglaltatik: Csíkszentmihályi Sándor Mihály csereszerződést kötött fivérével, Istvánnal, édesanyjuk Sándor Péterné, szül. Hidvégi Nemes Borbála után örökölt javakra nézve, amelyek körispataki Kálnoki- és alsótorjai, kurtapataki, sárospataki, kantafalvi, felső- és alsóvoláli Apor-jószágokból állottak. Ennek az okiratnak a tartalma szintén összevág a Bocskor Sámuel által hitelesített családfával. Ép így megerősíti ezt az 1643. évi rendi jegyzőkönyv is, melyben Csíkszentmihályi Sándor Péter főember fiai, nagykorú István és Mihály s kiskorú János vannak felvéve. Mint lófők Sándor Lőrinc, ennek fiai István, kiskorú Péter és Sándor, továbbá Sándor János fiai János, kisk. Máté és Péter, valamint Sándor Benedek, ki Vacsárcsiban lakik, Balázs, István, László és végül Sándor Mihály s fia János szerepelnek ugyanott.
Sándor Istvánról, Péter fiáról, 1647–1654-ig mindössze két okiratot találunk. Lemenők nélkül halt el. Midőn a csíki tiszteknek adni szokott szolgáltatmányok tárgyában 1671 szept. 19-én Sándor Mihály és János kihallgattattak, Mihály 40 évesnek, János pedig, ki ekkor primipilusok duktora volt, 38 évesnek mondotta magát.* Eszerint Mihály 1631, János pedig 1633 körül született. János egy 1663 május 4-én kelt okiratban Mihályt bátyjának nevezi.* Mihály 1670-ben Csíkszentmiklóson lakott.* Ugyanis felesége Csíkszentmiklósi Gurzó Anna volt. Ebből a házasságból született ifjabb Sándor Mihály 1658-ban, aki Csíkzsögödi Mikó Juditot vette nőül.
Sándor-cs. levt. 121–123. l.
U. o. 108. l.
U. o. 155. l.
Az 1633 körül született Sándor János 1654-ben megtámadta édesatyja és bátyja István elidegenítéseit. 1658-ban egy lófőszáz parancsnoka. Századában van Sándor Lőrinc lófő is. Ugyanezen évben követ. 1660-ban százával együtt hűséget esküszik Barcsai Ákos fejedelemnek. 1665-ben alkirálybíró, 1669-ben hites ülnök, 1681-ben még száz-parancsnok és alkirálybíró és e tisztet viseli 1683-ban is; 1686-ban résztvesz Daczó János akciójában, 1687-ben is alkirálybíró s ugyanezen évben csíki alkapitány és mint mágnást hívják meg a radnóti országgyűlésre. Felesége Lázárfalvi Angyalosi Erzsébet volt, Angyalosi Mihály alkirálybíró leánya, aki az Apor-családdal közeli rokonságban állott. Feleségének anyja Geréb Kata volt, akinek második férje Damokos Tamás. A taplocai Geréb-birtok felesége révén Sándor Jánosnak jutott, aki ide is költözött 1685-ben. Sándor Jánosnak politikai tevékenységében segítő társa és intimusa volt Csíkszentsimoni Endes Miklós, 1661-től 1693-ig Felcsik esküdt főjegyzője, aki, mivel felesége Csíkszentmihályi Török Máté leánya, Anna volt, Csíkszentmihályon lakott és 1693-ban halt meg.
1694 február 13-án Gyimesen át betörtek a bucsaki tatárok s Csíkszentmihályt felperzselték. Onnan hat ember kivételével mindenkit elhurcoltak, köztük az említett ifjabb Sándor Mihályt, jobbágyaival, Endes Györgyöt, Miklós fiát, feleségével, nővérével, jobbágyaival együtt, valamint egy Buzás nevű előkelő székelyt. Február 15-én a tatárok a beütést megismételték. Ekkor egész Felcsíkot feldúlták, ismét sok családot elhurcoltak; így Sándor Jánost is feleségével együtt Taplocáról. 1694 májusában ifj. Sándor Mihályné Mikó Judit férje kiváltására Apor Istvántól 2400 magyar forintot vett kölcsön férjével együtt, melyből a következő év március 12-én 1200 forintot megadtak. Ezen felül kölcsönvettek Mikes Mihálytól is 800 forintot, amit 1698 január 18-án törlesztettek. Ugyanígy Damokos Tamásné Geréb Kata és unokája Sándor István is a Sándor János és felesége kiváltására 800 tallért vettek kölcsön, ezen kívül Mikes Kelementől 260 tallért. Apor István részére lekötötték Angyalosi Erzsébetnek, Sándor Jánosnénak, Lázárfalván és Várdotfalván levő birtokait. Sándor János 1695-ban kelt nyilatkozatával a felesége által kötött szerződéseket magára nézve kötelezőnek ismerte el.
Sándor János 1695-ben szabadult a bucsaki tatár fogságból s alkapitányi tisztét 1705-ig, haláláig töltötte be.* Idősebb Sándor Mihály Felcsík alkirálybírája volt; fia ifjabb Mihály pedig előbb hites jegyző, majd alkirálybíró és 1719-ben, 61 éves korában halt meg.* Sándor János azonkívül 731701–1702-ben országgyűlési követ, 1703-ban II. Rákóczi Ferenc felkelésének egyik legodaadóbb híve. A csíkiek mozgalmát ő szervezte meg Tamás deákkal (László Tamás) együtt. Mint kuruc ezredes küzdött s midőn 1705-ben a labancok Csíkot megszállták, Moldvába menekült, hol Lupul Bogdán helytartóval intim összeköttetésben volt.* 1705 szept. 27. előtt halt meg, mert ekkor felesége már özvegyként jön elő.* 1716 okt. 20-án kelt okirat szerint* Sándor Jánosné hagyatékán fiai, Péter, István és Pál, továbbá leányai, Imecsfalvi Imecs Mózesné Sándor Klára és Homoródszentmártoni Biró Sándorné Sándor Zsuzsanna osztozkodtak.
Sándor-cs. levt. 155., 167., 158–160. l.
U. o. 253. l.
Sándor-cs. lt. 190., 191. l.
U. o. 193. l.
U. o. 220. l.
Az 1658. évi rendi jegyzőkönyvben Szentmihályon egyedül Sándor Lőrinc lófő fordul elő. Ez mutatja, hogy az 1643-ban összeírtak már kitelepedtek Újtordára és Csíkszentdomokosra. Az 1702. évi rendi jegyzőkönyv szerint Szentmihályon primorok Sándor János fiai közül Pál és István, Taplocán pedig maga Sándor János, kivel együtt lakott Péter nevű fia. Sándor Pálon és Istvánon kívül Szentmihályon primor még ifjabb Sándor Mihály s lófő gyanánt fel van véve Sándor Imre.
A Bocskor Sámuel által hitelesített családfának ama részén, ahol az a Sándor István van feltüntetve, akinek felesége helyesen Apor Anna, ezek után egy Sándor Péter következik, akinek Bornemisza Anna a felesége s fiúk István, akinek felesége Zsuki Klára. Ez olyan téves betoldás, amilyen régi családfákon sűrűn előfordul, így a Csíkszentsimoni Endes-családnál is. Ezért csak helyeselni lehet az Országos Levéltárnak a nemességek igazolásánál követett lelkiismeretes és szigorú eljárást.
Kimutattam tehát a Csíkszentmihályi Sándor-család leszármazási folytonosságát 1550-től okiratilag és valószínűvé tettem 1446-tól 1550-ig. Az okiratok és a rendi jegyzőkönyvi adatok a Bocskor Sámuel által 1724-ben hitelesített családfát, amely viszont lényegében egyezik a csíki székely krónikában feltüntetettel, mindenben igazolták. Ezt tehát Sándor Zsigmond 1796-ban nem hamisíthatta.
Ne csodálkozzék azon senki, hogy a csíki székely krónikának az 1446. évet megelőző adatai mesések; hiszen ép ilyenek a Csíkszentkirályi Andrássy-, Altorjai Apor-, Körispataki Kálnoky- és a Galánthai Esterházy-család akkori leszármazásai is.
Sándor Péter ~ Donát Zsófia; János ~ Barkóczi Mária (Hunyadi János kormányzóvá tételekor); Mihály Elesett 1479 a kenyérmezei ütközetben; János ~ 2. Hadnagy Krisztina; István Elesett 1550 ~ Ugron Kata; Mihály 1539 † 1569 ~ Gálffy Erzsébet 1569; Pál; Menyhárt ~ Lázár Kata; Lőrinc; István 1569, 1595 ~ Apor Anna; Péter* 1587 körül 1609, 1647 ~ Hidvégi Nemes Borbála; Erzsébet ~ Delnei Incze Gáspár; Mihály * 1631 körül 1643, 1652, 1671 ~ Csikszentmiklósi Gurzó Anna; ifj. Mihály * 1658 körül † 1719; István 1643, 1652, 1671 †; János * 1653 körül 1643, 1687, 1698 † 1705 ~ Lázárfalvi Angyalosi Erzsébet; Péter 1716; István 1716; Pál 1716; Klára ~ Imecsfalvi Imecs Mózes 1716; Zsuzsanna ~ Homoródszentmártoni Bíró Sándor 1716
A Bocskor-féle családfán e Péter elé még két íz u. m. Sándor Péter, kinek felesége Bornemisza Anna és ezek fia, István, kinek neje Zsuky Klára, van tévesen beékelve.
E napokban hagyta el a sajtót «Csík-Gyergyó-Kászon-Székek (Csíkvármegye) földjének és népének története 1918-ig» c. művem. Ennek 501–519. oldalán részletesen foglalkoztam a Csíki székely krónika» hitelességének kérdésével s arra az eredményre jutottam, hogy azt mindenki megtévesztésére irányuló hamisítványnak nyilvánítani nem merem, de történeti kútfőnek, minthogy az alapjául szolgált okiratokat nem ismerjük, nem tekintem. Egyébként, amint már jeleztem, e tekintetben rá mint kútfőre szükség nincs.
ENDES MIKLÓS.
