HIVATALOS ÉRTESÍTŐ A M. KIR. ORSZÁGOS LEVÉLTÁR GYARAPODÁSAIRÓL
107HIVATALOS ÉRTESÍTŐ
A M. KIR. ORSZÁGOS LEVÉLTÁR GYARAPODÁSAIRÓL
A M. KIR. ORSZÁGOS LEVÉLTÁR GYARAPODÁSAIRÓL
A M. Kir. Országos Levéltárnak az 1935. év első felére eső gyarapodásai további tanúságai annak az egyre szélesebb körben tért foglaló, észszerű meggondolásnak, mely a családi levéltárak vagy másnemű; történeti értékű iratok tulajdonosait arra indítja, hogy ezeket akár örökletétekként, akár ajándékként az Országos Levéltár biztos őrizete alá adják s ezáltal szakszerű feldolgozásukat és a tudományos kutatás számára való felhasználásukat lehetővé tegyék. E gyarapodásokból alábbiakban főleg azokat emeljük ki, melyek a M. Her. és Gen. Társaság körébe vágó tudományszakok művelőit és így a Turul olvasóit közelebbről érdeklik.
Nagyobb örökletét ebben a félévben a Kisjókai Takács- és a hozzátartozó gróf Takács-Tolvaj-családi levéltár, mely a középkorból 41 drb oklevelet tartalmaz. Újkori része nagyjában Pozsony megye, illetőleg a Csallóköz területén mozog. Kisebb letét a Jobbágylelki Tolvaly-család levéltára. Az Aczél- és Siskovich-családra vonatkozó, jobbára pozsony- és aradmegyei birtokokkal kapcsolatos, újkori gazdasági iratokat felölelő iratanyag Pálóczi Edgár ajándéka. Korábbi letétek közül a következőkhöz érkeztek újabb kiegészítések: a br. Orczy, Abaffy (XX. sz.), gr. Forgách (XIX–XX. sz.), Simonyi (XVI–XVII. századi iratatok), Bocsári Mocsáry (1407., 1471., 1483. évi oklevelek), Darányi (D. Kálmán temetési címere) és végül a Sibrik családok levéltáraihoz. Legutóbbihoz 5 drb XIV. és XV. századbeli káptalani és konventi kiadvány, valamint genealógiákból és családi feljegyzésekből álló iratok.
Vétel útján szerzett kisebb családi levéltári csoportok: Pázmándy-levéltárhoz tartozó iratanyag, két középkori oklevéllel, a család 1637. évi címerkérő folyamodványával és több újkori irattal; a hontmegyei Egyházasmaróti Maróthy-család levéltára, kb. 30 drb középkori oklevéllel; a Duna-Szerdahelyi-család 37 drb középkori és újkori irata, melyekben a Baári-, Szentandrási- és Bittó-családokról találhatók adatok, és a Mixich-család iratainak 48 (XV–XIX. századi) darabból álló csoportja. Mindezen levéltárak és iratcsoportok állományának számszerűleg és tartalmilag kimerítőbb ismertetése csak teljes feldolgozásuk után válik lehetővé.
Értékes darabokkal gazdagodott az önálló, középkori okleveles gyüjtemény, elsősorban a kultuszminisztérium által az Ernst-gyüjteményből megvásárolt oklevelek beérkezésével. Közülök öt III. András utolsó Árpádházi királyunktól való, az 1291–1297. évekből. Egy részük Szoszócra, Ujfalura és Prónára (Trencsén m.), továbbá Boksa-nembeliek sárosmegyei birtokaira, Leibicz szepesi város erdejére és Káta-nemzetségbelieknek a szabolcsmegyei Varsány miatt folyó perére vonatkozik. 1292. évi oklevele az oláh településre szolgáltat becses adatot. Ebben a király az Ákos-nembeli Györke fia Sándornak (a gr. Thoroczkai-család ősének) megengedi, hogy Illye, Szád és Fenes birtokaira oláhokat telepíthessen. A vétel további darabjai: 1293. Somogyi konvent kiadványa a Botyányiakról; a nyitrai káptalané 1297-ből Surány falu eladásáról; 1292. évi erdélyi káptalani kiadvány Fény szatmármegyei birtoknak a Kaplony-nemzetség egyes tagjai által történt megvételéről; Károly Róbertnek a korponai polgárok IV. Bélától 1244-ben kapott kiváltságait megerősítő oklevele és a pécsi káptalan 1328. évi átíró oklevele Szegedi Ivánka fia Miklós számára a baranyamegyei Szegediben bírt ingatlainak leányára és vejére való ruházásáról. Ugyancsak vétel egy 1327. és egy 1438. évi turóci konventi kiadvány; ellenben a nagypalugyai jobbágyfiak birtokrendezéséről szóló, 1287-ben kelt és egy liptómegyei vonatkozású 1314-i oklevél Rimay Béla ajándéka.
Az újkori levéltári anyag gyarapodásaiból megemlítjük a Kossuth Lajos korai (1827) ügyvédi működésére vonatkozó iratokat, melyeknek előző hivatalos értesítőnkben még csak fényképeiről számolhattunk be. Az Orsz. Levéltár vétel útján most már az eredetieknek is a, birtokában van.
A címereslevelek csoportjának szaporulata nemcsak számra, hanem belső becsre nézve is jelentős, különösen az a része képvisel számottevőbb levéltári értéktöbbletet, mely szintén az Ernst-féle vételből való: két középkori címereslevél és – tekintettel az adományos személyére – Tinódi Lantos Sebestyén armálisa és címerkérő folyamodványa. Ezekkel együtt a címereslevelek gyarapodása a következő:
1. 1456. Buda. V. László király Disznósi Miklós hontmegyei nemesnek és rokonainak címert adományoz. Függő pecséttel, festett címerképpel. (L. Turul, 1887. évf. 66. l.)
2. 1466. Diósgyőr. Mátyás király címeradománya Nagy Gergely és Szerdahelyi Huszár Péter részére. Pecsétje hiányzik; festett címerképpel. (Turul, 1907. 147. l.)
3a. 1553. Tinódi Lantos Sebestyén nemesség- és címerkérő folyamodványa I. Ferdinánd királyhoz. Alján a kért címer (koboz és kard) színes képével. (Turul, 1902. 91. l.)
3b. 1553. aug. 25. Bécs. I. Ferdinánd nemesség- és címeradományozó oklevele u. a. részére. A címerkép helye üresen hagyva. (Turul u. o.)
4. 1637. A Pázmándy-család címerkérő folyamodványa. (A család 1638. jún. 28-án kapott címeres-nemeslevelet).
5. 1650. dec. 3. Bécs. III. Ferdinánd címeresnemeslevele Vincze Márton és fivérei számára.
6. 1653. május 13. Regensburg. III. Ferdinánd által Sebessy másként Geönczy János részére adományozott címeres-nemeslevél. (A család leszármazójának ajándéka.)
7. 1665. dec. 1. Bécs. I. Lipót címereslevele Bottyáni Márton részére.
8. 1722. júl. 17. Pozsony. III. Károly nemes Ruffy Andrásnak elveszett armálisa helyébe újat adományoz. (Ruffy Pál százados örökletéte.)
Cz. A.
