Franceschetti Francesco: La Beata Beatrice III. Marchesa di Este e Regina d'Ungheria avola dell'ultimo Re della dinastia degli Ar…
Franceschetti Francesco: La Beata Beatrice III. Marchesa di Este e Regina d'Ungheria avola dell'ultimo Re della dinastia degli Arpad.
Rivista Araldica, v. XXX. (Róma, 1932.), PP. 1–17., 50–58.
II. Endre harmadik feleségéről, illetőleg III. Endre nagyanyjáról Wertner Mór (Az Árpádok családi története, 424–435. l.) írt alapos életrajzot, mely azonban észrevétlen maradt az olasz irodalomban, viszont O. F. Tencajoli (Corvina, 1930: X., pp. 63–69) tanulmánya felületes és tele van tévedésekkel. Jó szolgálatot tett tehát Fr., midőn főleg a modenai Este-könyvtár kéziratos forrásai alapján megírta Este-i III. Beatrix életrajzát, mely értékes adatokkal tetézi eddigi ismereteinket. Bár ő sem ismeri Wertnert, mégis csaknem egész teljességében bírja a tőle nyujtott anyagot, úgyhogy hiányául legfeljebb csak Peguilain költeményeinek s a werdeni epizódnak a mellőzését róhatjuk fel, s csupán annyiban kell korrigálnunk, hogy nem hiszi el II. Endrének 1233-i utazását. Amellett teljesen újszerűek a Beatrix özvegységéről írt események. A királyné IX. Gergelytől igen tekintélyes javadalomban részesült, melyből módjában állott kolostorokat alapítani, mit a megliadinoi és a pragliai hagyományok igazolnak, viszont a belenzieroi hagyomány ma is a magyar királyné várának nevezi Beatrix egykori lakóhelyét. Fr. szerint a királyné már 1239-ben beöltözött a Szt. Benedek-rendi apácák gemmolai S. Giovanni Battistaró címzett zárdájába, nem pedig halála évében, 1245-ben, mint Wertner tévesen állítja. Sírjáról, kultuszáról is több érdekes dolgot mond el a szerző, melyek közül itt csupán egy ikonografiai utalására hívjuk fel a figyelmet, jelesül Beatrixnek az Esték modenai Pantheonjában, a S. Agostino-egyházban levő művészi becsű szobrára.
Florio Banfi (Róma.)
