A RÁKÓCZIAK CÍMERE ÉS PECSÉTJEIK.
49A RÁKÓCZIAK CÍMERE ÉS PECSÉTJEIK.
(Felolvastatott a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság 1935. évi március hó 28-án tartott közgyűlésén).
A Rákócziakat adó Bogát-Radván nemzetség ősi címere megfelelő émlékek híján még megközelítőleg sem állapítható meg.* Ennek lehetőségéről, úgy látszik, végleg le kell mondanunk. A nemzetség késői időkig eljutott ágai közül is csak az egymáshoz vérségileg legközelebb álló Rákóczi- és Morvay-család címere mutat lényegileg egyező címerképet, egyébként azonban úgy ez, mint a többi nemzetségbeli ágazatok: a Cseley-, Izsépy-, Monaky-, Doby- stb. családok címerei annyira eltérnek egymástól, hogy nem találunk bennük egyetlen közös vonást sem, amiből a feltételezhető ősi címerre lehetne következtetni. Sőt magát a Rákócziak címerét illetőleg is az a helyzet, hogy amily könnyű ennek és változatainak megállapítása a magyar történelemben való szereplésük idejéből, éppoly bajos kimutatni eredetét és történeti fejlődését a korábbi időkből. A középkorból nem maradt fenn tőlük címeres emlék; nem sokkal a mohácsi vész után felbukkanó pecsétjük pedig gemmás pecsét.* A XVI. sz. utolsó két évtizedéből ismert címeres pecsétjeiken sem a szokott ábrázolású címerüket, a törött keréken álló madarat látjuk, hanem egészen más címeralakokat. Rákóczi Ferenc zempléni alispánén a címerkép nem vehető ki, de bizonyos, hogy nem az imént említett.* Rákóczi Zsigmondnak, a későbbi fejedelemnek, 1587-től fogva hosszabb időn át meglehetősen sűrűn előforduló apró gyűrűspecsétlenyomatain leveles koronából kinövő, balra néző, ugró egyszarvú szerepel mint címerkép. Ilyent sem előtte, sem utána más Rákóczi-családtag nem használt. Ő is mily alapon vette fel, nem tudjuk. E pecsétjei eleinte S. R. névkezdőbetűkkel, majd SIGDUS * RAKOCI rövidített körirattal fordulnak elő.*
Csoma József is a «Magyar nemzetségi címerek» (BP., 1903. 45–47. l.) ismertetése során az e nemzetségből eredő egyes családok címereinek a leírására szorítkozik csupán.
Ilyen pl. Rákóczy Györgynek, a szendrői vár prefektusának pecsétje 1562-ből: Kétkerekű római harci kocsiban (biga) ülő férfialak a kocsiba fogott ágaskodó lovat hajt. A kocsinak csak egyik kereke látszik az előtérben. (M. Nemzeti Múzeum Kézirattára: Fol. Hung. nr. 1389. 31. fasc. 32. lap.)
Neve kezdőbetűivel ellátott egyik pecsétje: Nemz. Múz. lt. Törzsanyag (ezentúl N. Múz. Ta.) 1603. – Orsz. Lt.: Kamarai Rákóczi-lt. 1614. év.
Nemz. Múz. lt.: Szirmay-cs. lt. 1587. év. – U. o. Ta. 1598. és 1595. év. – Orsz. Lt.: Kam., Rák. lt. 1592. év, 7. drb. és 1601. év, 10. drb. – Hogy R. Zsigmond 1593-ban olyan címerrel pecsételt volna, melyben keréken álló sas van, a nehezebben kivehető címerkép elnézéséből eredő téves megállapítás. (V. ö. Gen. Füzetek, III. évf. 48. l.)
1. kép. Morvay Kristóf pecsétje (1568).
2. kép. Morvay Zsigmond pecsétje (1652).
Mégis vannak olyan támpontok, amelyek alkalmasak arra, hogy segítségükkel a Rákóczi-család ősi címerére következtetést vonhassunk s némileg rávilágítsunk. A XVI. sz. második felétől kezdve előforduló címeres pecsétlenyomatok alapján kétségtelenül megállapítható, hogy az ugyanazon ősapától származó Morvay-család a Rákócziakéval – mint már említettük – alapjában azonos címert használt. Morvay Kristófnak neve M. K. kezdőbetűivel ellátott, 1568-ból való pecsétjén (1. kép),* 50úgyszintén egy 1577-i pecsétlenyomatán* a címerkép: pajzsban alul törött, vagyis csonka keréken (majdnem félkeréken) álló, balra fordult madár. Kevés híján egy századdal utóbb, 1652-ben és 1662-ben Morvay Zsigmond is hasonló címerrel pecsétel (2. kép).* Ezen a törött kerék, rajta a madárral, a pajzsban hármas halmon áll s azonkívül ezuttal már mint sisakdísz is ismétlődik, ugyancsak a madárral együtt. Milyen madárfajta a címer madáralakja, a régi címervésések tökéletlensége és torzításai miatt alig dönthető el. Csoma szerint szarka, mégpedig nemcsak a Morvay-család, hanem a kerék irányában előrehajló testtel s néhol koronához hasonló bóbitával, a Rákóczi-család köznemesi ágának a címerén is. Utóbbit illetőleg XVI. és XVII. századbeli pecsétekre hivatkozik; de forrást nem idéz.* Mi a nem fejedelmi ágból származó Rákóczi-családbeliektől csak a XVII. század elejétől fogva ismerünk olyan pecsétlenyomatokat, melyek címerében kerék s rajta madár látható. Ez a madár pedig ezekben határozottan természetes ábrázolású, csukott szárnyú sas. Rákóczi János 1629-i pecsétjén lebegő egész keréken, míg a Rákóczi Andrásén 1633-ban hármas halmon nyugvó csonka keréken áll, mindkét helyütt jobbra fordulva és fején koronával (3. kép).* 1672-ben a köznemesi ágból származó Rákóczi Ferenc pecsétjén a keréken álló sas kiterjesztett szárnyú úgy a pajzsban, mint a sisakdíszen.* Amott a korona, itt a kiterjesztett szárnyak hihetőleg: a fejedelmi ág címersasáról vett utánzatok. A fenti Morvay-pecsétek madáralakjára sem fogható rá, hogy szarka. A madárnak ezeken hoszszabb csőre van s Morvay Zsigmond pecsétjein szárcsa-féléhez hasonlít.
1568., márc. 28-án Bethlenen (ma Bethlen-puszta Zemplén m.-ben) kelt okiraton. (N. Múz. lt.: Szirmay-cs. lt. 1568. évi fasc.
Csoma közlése Kassa város levéltárából (i. m. 47. l.).
N. Múz. lt.: Szerdahelyi-cs. lt. 1652. és Szirmay-cs. lt. 1662. évi fasc.
i. m. 46. l.
Orsz. Lt.: Kam. Rákóczi-lt. 1629. évi 40. és 1633. évi 12. drb. Rákóczi János és András, Zsigmond fejedelem fivérének, Ferencnek a fiai.
N. Múz. lt.: Szirmay-lt. 1672.
3. kép. Rákóczi András pecsétje (1633)
(Többszörös nagyítás).
A Rákóczi- és Morvay-család egyező címerhasználata arra enged következtetni, hogy e két család címerében mindig feltalálható két főalak: a törött kerék és a rajta álló madár a Rákócziak ősi címerének az alkotórészei. Alátámasztja ezt Rudolf királynak Rákóczi Zsigmond részére adományozott címerbővítő oklevele is, melyben a király az ősi Rákóczi-címert a római szent birodalom sasával gyarapítja (4. kép).* Ezen és a törött keréken kívül, mely itt hármas sziklabércen áll, a bővített címernek más főalakja nem lévén, az ősi címerre való utalás csakis a kerékre vonatkozhatik. Ez a tény az ősi Rákóczi-címernek ugyan csak ezt a címeralakját igazolja, fentiek után azonban föltehető, hogy a birodalmi sas is pusztán a régi madáralak, valószinűleg szintén sas, helyébe került s csak annyiban volt bővítés, amennyiben a birodalmi címerben való ábrázolásának megfelelően, stilizált alakban, kiterjesztett szárnyakkal, fején koronával és jobbjában karddal adományoztatott. Gyanítható ez abból is, högy a fejedelmi Rákóczi-ház tagjai az adományozott sast, mintegy az ősi címerre emlékezve, gyakran közvetlenül a keréken állva alkalmazzák, holott a címerbővítő oklevél azt vágott pajzsban külön a felső mezőbe helyezi.*
N. Múz. lt.: Rákóczi-Aspremont lt. Capsa 2. fasc. 2. nr. 1.
Nem állhat meg tehát Reichenaunak a Siebmacher erdélyi részében (10. l.) forrásidézés nélkül közölt, állítólag 1490-ből való adata, mely szerint a Rákóczi-címer vörös pajzsban zöld hármas halmon álló, jobbjában kardot tartó sas, a kerék nélkül. Ilyen ábrázolású sas csak az 1597. évi címerbővítés után is kizárólag a fejedelmeket adó ágban lesz a Rákóczi-címer egyik főalakja.
Végül tekintve, hogy a közös ősapától származó két ág, a Rákóczi- és a Morvay-család csak a XV. sz. elején vált szét, joggal következtethetjük, hogy – mindakettő egyformán megőrizvén elődeinek még a szétválás elött használt címerét – a Rákóczi-ősök régi címerüket még a XV. sz. kezdete előtt vették fel.
A címerbővítést az 1517-ben megszerzett abaúj-vármegyei birtok után «Felsővadászi» előnévvel élő ágból való Rákóczi Zsigmond, a fejedelmi ház megalapítója, még mint egervári kapitány nyerte 1597. máj. 27-én Rudolf királytól, miután kilenc 51év előtt, 1588. aug. 28-án már bárói rangemelésben részesült.*
Orsz. Lt.: Lib. Reg. IV. k. 534.
A könyvalakú, tíz hártyalapból álló, pazarul díszített és művészi kiállítású oklevelet az Országos Levéltár őrzi a Rákóczi-Aspremont családi levéltár anyagában.* Aranyzsinóron függő pecsétjét nehéz, aranyozott ezüstszelence óvja, melynek fedelére utóbb rávésték a bővített címert. Az ezt övező szalagos körirat ugyanis Zsigmondot már erdélyi fejedelemnek nevezi s ennek megfelelően belsejében kivésve az 1607. évszám olvasható. Az oklevél szövege szerint a római szt. birodalom sasával bővített ősi Rákóczi-címer, melynek rendkívül szép, művészi kézzel festett képe az első pergamenlapot teljesen kitölti, a következő: Vágott pajzs, az alsó vörös mezőben hármas sziklabércen nyugvó, hatküllős, törött ezüstkerék, mely a későbbi ábrázolásokban úgy tűnik fel, mintha a hármas hegy mögül kiemelkednék; a felső arany mezőben jobbjában görbe kardot tartó, arannyal fínoman áttört, jobbra néző, stilizált koronás sas. Sisakdísz: a pajzsbeli sas. Takarók: fekete-arany, vörös-ezüst. Mindkét mező fínom, arany arabeszkekkel damaszkolt. Az egész címert zöld babérkoszorú övezi; fent jobbról a magyar címer vágásos, balról kettős keresztes része, lent hadi trofeák a kísérő díszítések (4. kép). Az adománylevél az érdemek fölsorolásán kívül az egyes címeralakokhoz is jelképes magyarázatokat fűz. A szikla az adományos szilárd erényeinek és hűségének kifejezője, mely, amily nehéz megközelíteni, éppúgy dacol az emberi gyarlósággal és a sors forgandóságával, amit a kerék és törékenysége jelképez, és – a vörös mezővel kifejezett – véráldozattól s haláltól sem retten vissza. A sas, mellyel ugyanő a római szt. birodalom címerének válik részesévé, mint a madarak királya, jobbjában a karddal, az ő lelki nagyságának és vitézségének, valamint a haza és király iránti szeretetének a jelképe; s betetézésül mindezen érdemek dicsőítését szolgálja a sas fejére helyezett korona.
Jelzetét l. föntebb.
Ez a bővített címer lett azután Rákóczi Zsigmondnak és utódainak, vagyis a fejedelmi ágnak lényegében állandósult címere. A címeralakok formája, alkalmazása és kivált a színek tekintetében különböző változatok gyakran, sőt már igen korán előfordulnak. Leggyakoribb a pajzs vágásvonalának elhagyása, miáltal a sas egységes pajzsban közvetlenül a keréken áll. Egyéb szembetűnőbb változatok: A sas koronája elmarad; a kerék hasított alakban függőlegesen helyezkedik a hármas bérc középső csúcsára s küllőinek száma is változik; a hármas sziklabérc később hármas halommá törpül; az alsó mező vörös helyett kék, a felső arany helyett vörös. Az osztatlan címerpajzs színe vörös; ellenben II. Rákóczi Ferenc fejedelmi címerének hasonló szívpajzsában kékszínű. A sisak díszt a fejedelem-Rákócziak címerein zárt, fejedelmi korona helyettesíti; amikor szívpajzsban alkalmazzák címerüket, a pajzs fölött nincs semmi.
4. kép. A Rákóczi-család bővített címere (1597).
Sajátságos, hogy Rákóczi Zsigmond a nyert címerbővítés után tovább is azt a címert használja, amilyennel azelőtt is pecsételt, t. i. a koronából kinövő ugró egyszarvút. Sőt erdélyi fejedelemségét megelőző évben, 1606-ban, mint Erdély kormányzója is ugyanezt a címert véseti hivatalos pecsétnyomójára, mindössze annyi eltéréssel, hogy az egyszarvú jobbra néz. E pecsétjének körirata: SIGIS. (mundus) RAKOCI GVB. (ernator) REG. 52(ni) TRAN.(sylvaniae) (5. kép).* 1609-ben (júl. 18.) még fiai is, György, Zsigmond és Pál, atyjuknak ilyen címerrel ellátott, S. G. névkezdőbetűs gyűrűs pecsétnyomójával pecsételnek.*
N. Múz. Ta. 1607. – U. o.: Gr. Rhédey-cs. lt. 1607.
Rákóczi-Aspr. lt. Capsa 59. fasc. 4. nr. 3. Orsz. Lt.: Kam. Rák: lt. 1609. év, 71. drb.
5. kép. Rákóczi Zsigmond erdélyi kormányzói pecsétje (1605).
6. kép. Rákóczi Zsigmond fejedelemi pecsétje (1607).
Zsigmond a bővített címert, illetőleg ennek csak egyik részét, csupán fejedelemmé választása után kezdi felvenni. Rövid, tizenhárom hónapos fejedelemsége alatt (1607. febr. 8–1608. márc. 8.) négyféle, lényegileg alig, inkább csak nagyságra nézve eltérő fejedelmi pecsétet használt. Rajtuk a címer heraldikailag tökéletlen, hibás szerkezetű. Nagy pecsétjén a koszorúval övezett kerek pecsétmező alul vágott s felső részét a bővített címernek egyedül a vágó vonalon álló, kardot tartó, koronás sasa foglalja el, de balra fordulva; a vágóvonallal párhuzamosan, a sas ballába által megszakítva, AQ–VILA felírás olvasható. A pajzsláb felső szélét képező pólyában az erdélyi három nemzet címeréből vett hét bástya (a szász nemzet címere) sorakozik egymás mellett. A pecsétmező többi részét díszítés töltiki (6. kép). Az Aquila felírást illetőleg kevésbbé hihető, hogy ez az ábrázolt sas magyarázatául szolgálna. Sokkal közelebb áll a valósághoz olyan értelmezése, hogy Erdély címeréből a magyar nemzet növekedő sasának heraldikai ábrázolását hivatott helyettesíteni. Igazolják ezt azok a hasonló kompozíciójú címerek, melyek nem a Rákóczi-házból származó fejedelmek, így Báthory Gábor, Bethlen Gábor és I. Apafi Mihály némely pénzein láthatók.* Jóllehet sas ezek családi címerében nincs, mégis ott szerepel a vágóvonalon, de természetesen a Rákóczisas koronája és kardja, meg az itt feleslegessé vált Aquila felírás nélkül, s ami a legfontosabb, mindig az erdélyi magyar nemzet sasának megfelelő ábrázolásban, vagyis a vágóvonalból növekedőn; jeléül annak, hogy ezeken a címeralakpótló felírásnak a helyébe az erdélyi magyar nemzetnek már ábrázolt címere került. Mihelyt azonban a Rákóczifejedelmek, I. és II. György pénzein jelenik meg, ezek már ismét a Zsigmond-féle felírásos címert mutatják. A felírás pénzeikről csak akkor tűnik el, ha úgy családi címerüket, mint az erdélyi magyar nemzet sasát egyszerre alkalmazzák rajtuk.* Különben is az ilyen összeállítású címerben két sas egymás mellett, vagy fölött nem fért volna ki és furcsán is hatott volna.
Érdy János: Erdély érmei. VII. tábla 12. sz., IX. t. 16. sz., XIII. t. 4. és 6. sz. – Resch Adolf: Siebenbürgische Münzen und Medaillen, 18. t. 21. sz., 19. t. 33., 34. sz., 44. t. 114–120. sz.
U. o. I. és II. Rákóczi György pénzei.
Zsigmond fejedelmi pecsétjeinek a címeréből a székelyek napja és félholdja teljesen lemaradt. És nincs fölötte az utána következő fejedelmek címerpajzsa fölött mindig látható fejedelmi korona sem. Legnagyobb pecsétjének és, más rövidítésekkel, többi kisebb pecsétjeinek is a körirata: SIGISMVNDVS RAKOCY PRIN.(ceps) TRAN.(sylvaniae) PAR.(tium) RE.(gni) HV.(ngariae) D.(ominus) ET S.(iculorum) C.(omes).
Kisebb fejedelmi pecsétjei közül nagyságra nézve az előbbi után következőnek a címere teljesen azonos ábrázolású s ugyanilyen a címer egyik pénzén is.* Ennél is kisebb pecsétjén a sas nem balra, hanem jobbra fordult. Mindennapi hivatalos, valamint családi vonatkozású iratokra, meg leveleire nyomott legkisebb pecsétjén ismét balra néz; de ezen a pajzsmező szűkebb terjedelme miatt az «Aquila» szóból egyfelől csupán az A, balfelől pedig a Q betű maradt meg a cimerben. 1607. júl. 19-én Gyulafehérvárott kelt végrendeletét ezzel pecsételi.*
Érdy i. m. VII., Resch i. m. 17. tábla.
N. Múz. Ta, 1607. – U. o.: Rákóczi-Aspremont lt. Capsa 14. fasc. 2. nr. 10.; c. 21. f. 3. nr. 4.; c. 59. f. 3. nr. 30. és f. 4. nr. 3.
Ilyen szerkezetű címer pecséten később még csak egyetlenegy alkalommal jön használatba: I. Rákóczi György fejedelem 1642-ben erdélyi fejedelemmé választott hasonnevű fiának a pecsétjén, melyet atyja életében, a tényleges uralkodás átvételéig, 1648-ig, mint – a pecsét köriratában is kitett – «iunior princeps Transylvaniae» használt, 53de az «Aquila» felírás elhagyásával.* Pénzeken és érmeken ellenben – mint már érintettük – úgy I., mint Rákóczi György fejedelem alatt is megjelenik teljesen ugyanolyan ábrázolásban, mint Zsigmond pecsétjein.
N. Múz. Ta. 1645., 1649. jan. 9. – Orsz. Lt.: Missilisek. II. Rákóczi György levelei, 1646.
Rákóczi Zsigmond fejedelem fiai: György, Zsigmond és Pál eleinte – mint láttuk – kivételesen apjuk régi, koronából kinövő egyszarvút ábrázoló címeres gyűrűspecsétnyomójával is pecsételtek. Rendesen használt, saját pecsétnyomójukba azonban az atyjuknak adományozott bővített címert vésették. 1609-ben már ez a címer látható pecsétlenyomataikon.* 1613-ban a három testvér egyszerre pecsétel; de teljesen csak a György és Zsigmond címere hű az eredetihez. A Pálén vágásnélküli pajzsban a sas közvetlenül a félkeréken áll, amely azonban nem keresztben törött, hanem hasított, és nem kiemelkedni látszik a hármas hegy mögül, hanem függőleges helyzetben élére állítva, a középső csúcson nyugszik. A sisakdísz mindegyiken szabályos s tőle kétoldalt a három Rákóczi-testvér mindegyikének teljes nevét tartalmazó körirat olvasható.*
Orsz. Lt.: Kam. Rák.-lt. 1609. évi 77. drb.
N. Múz. Ta. 1613.
Ilyen kisebb változatok a fejedelmi ház fejedelemséget nem viselő tagjainak a címerein később is előfordulnak; de általában valamennyien a bővített címerformát használják. És csakis nekik volt ezt joguk használni, mert a címerbővítés kizárólag Rákóczi Zsigmondnak, az adománylevélben szintén megnevezett fenti fiainak s tőlük leszármazó egyenes utódainak szólt. Éppen ezért nem értjük, mily jogon vette fel a kardot tartó koronás sassal bővített címert Felsővadászi Rákóczy Lajos báró, noha ő Zsigmondnak csupán unokafivére volt.* Arról, hogy 1607. nov. 5-én történt bárói rangemelése kapcsán* kapott volna esetleg hasonló címerbővítést, nem tudunk.
Kam. Rák.-lt. 1611. évi 106. drb. Zsigmond apjának, Jánosnak testvére volt György s ennek fia Lajos báró.
Orsz. Lt.: Lib. Reg. V. k. 890.
A fejedelmi ágbeliek egyikének-másikának egész sor különböző formában metszett pecsétje volt. Rákóczi Pálnak fenti pecsétjén kívül ismerjük egy nyolcszögű keretes, rendkívül piciny gyűrűspecsétjét, szabályos címerképpel és P. R. névkezdőbetűkkel.* Mint tornai főispán egy igen fínom metszésű, rámás és damaszkolt pajzsmezőkkel ellátott, nagyalakú, s egy ugyanilyen jellegű kisebb, ovális pecsétnyomót használt. Utóbbinak pajzsa nem vágott s a nagyobbikétól csak a rövidítésekben eltérő körirata következő: PAVLVS RAKOCZY DE F.(első) W.(adász) CO.(mes) COM.(itatus) T.(ornensis) S.(acrae) R.(egiae) M.(aiestatis) CVBICVLA.(rius).* 1631 után országbírói nagy pecsétjén családi címerének félkereke vízszintes helyzetben lebeg a hármashegy fölött. Kétszer körülfutó, végig maiusculákkal vésett körirata: Comes Paulus Rakoczy de Felseo Vadasz Judex Curiae Regiae ac Comitatuum de Saros et Torna | Supremus Comes et Sac(rae) Caes(areae) Regiae Mattis(Maiestatis) Consiliarius Camerarius.*
U. o.: Kam. Rák.-lt. 1617. és 1624. év.
U. o. 1624. és 1628. év.
N. Múz. Ta. 1631., 1633. – U. o.: Kolosy-cs. lt. 1633.
Fiának, Lászlónak a pecsétjei is többnyire szép kivitelűek. Egyik piciny gyűrűspecsétjén a félkerék ugyanúgy lebeg, mint atyjának országbírói pecsétjén. Fent C.(omes) L.(adislaus) R.(ákóczy) betűk láthatók rajta. Szintén egész kicsiny másik gyűrűspecsétjén a pajzsbeli címerkép teljesen szabályos, de sisakdísz nincs; helyette fent csupán ötágú leveles korona foglal helyet.* Sárosi főispáni minőségében háromféle pecsétnyomóval pecsétel. Ezek azonban csak nagyságra és abban különböznek egymástól, hogy a két kisebbiknek a körirata úgyszólván tisztán siglákból áll s belőle egyes címei is elmaradnak. Egyiké, mely kizárólag főispáni pecsétje volt: C. L. R. DE F. V. C.(omitatus) S.(arosiensis) S.(upremus) C.(omes). A betűk értelme a legnagyobbiknak kétszer körbemenő, alig rövidített köriratából is kivehető. Ez pedig, teljesen nagybetűs írásmódjának a mellőzésével, a következő: Comes Ladislaus Rakoczi de Felso Vadasz Perpet(uus) in Saros et Comit(atus) E | iusdem Supr(emus) Comes Eques Aurat(us) Sacr(ae) Caesar(eae) et Reg(iae) Ma(iestatis) Cons(iliarius) Camer(arius).* – Vele kapcsolatosan ismerjük a legelső Rákóczi-alliance címert. A páros címer közül az első a Rákóczi-család, mellette a második, feleségének, Nagymihályi Bánffy Erzsébetnek 54bástyán gyűrűt tartó, két szarkát ábrázoló címere; mindkettő külön-külön pajzsban.* Leányuk, gróf Erdődy Györgyné Rákóczi Erzsébet az 1670-es- évektől gyakran szintén házastársi, az Erdődy- és a Rákóczi-címert egymás felé dűlt pajzsban szemléltető pecsétgyűrűvel pecsétel. Önálló pecsétjeinek egyikén családja címerének pajzsa fölött a C. E. R. D. F. W. (Comitissa Elisabetha Rákóczi de Felső-Vadász) kezdőbetűk olvashatók; egy másikon a sisakdísznélküli címert két babérág övezi. Volt egészen piciny gyűrűspecsétje is.*
U. o. Ta. 1658., 1660., 1661.
Orsz. Lt.: Missilisek. R. László levelei, 1663. nov. 25. – N. Múz. Ta. 1658. – U. o.: Szirmay-cs, lt. 1661.
Orsz. Lt.: Miss. R. László.
U. o. Gr. R. Erzsébet. – N. Múz. lt. Ta. – U. o. Szirmay-cs. lt. 1695. – N. Múz. Kézirattára: Fol. Hung. 1389. I. fasc. 347. l.
Mint a köriratokon is látjuk, Rákóczi Pál országbíró és utódai grófi címmel élnek. Grófságuk eredetét nem ismerjük. Róla diplomát a Királyi Könyvekben, vagy másutt feljegyzést nem találunk. Csupán gyakorlatot. Csak később, I. Rákóczi Ferenc választott erdélyi fejedelemről tudjuk, hogy grófi rangot nyert I. Lipót királytól. Erről majd alább szólunk.
Rákóczi Zsigmond fejedelem fia, György rendes és gyűrűspecsétjeinek fejedelemmé választásáig kilencféle változatát ismerjük. A családi címer valamennyin pontosan fedi az adományozott bővített címert. A pajzs tehát mindig vágott, a címeralakok ábrázolása és helyzete kifogástalan és a sisakdísz sem hiányzik soha. 1617-től található nagyobbalakú hivatalos pecsétjén tojásdad pajzsban elhelyezett családi címerét a következő körirat övezi: GEORGIVS RAKOCZY C.(omes) C.(omitatus) B.(orsodiensis) S.(acrae) C.(aesareae) R.(egiae) M.(aiestatis) P.(raesidii) O.(nodiensis) C.(apitaneus). Ugyanez kisebb alakban is előfordul.* Többi, mindennapi használatra szánt pecsétnyomói és gyűrűspecsétjei csak alakra és rájuk vésett nevének írásmódjára nézve különböznek egymástól. Némelyek nyolcszögletűek, mások tojásdadalakúak; legtöbbjükön a «Georgius Rakoczi» név teljesen, hol i-vel, hol y-nal, egyiken DE FEÖL(ső) WA.(dász) előnévrövidítés hozzáadásával, kicsiny gyűrűspecsétjein csak kezdőbetűivel szerepel.*
Orsz. Lt.: Kam. Rák. lt. I. és II. csomag.
U. o. 1620–1629. években. – N. Múz. Ta, 1613.
Fejedelemségre jutásával (1630. nov. 26.) a Rákócziak fejedelmi pecsétjei, illetőleg címere – lényegtelen változatoktól eltekintve – végleges formát nyernek. A hasított pajzs, közepén a sisakdísznélküli családi címert befoglaló szívpajzzsal, szabályos elrendezésben már mind a három erdélyi nemzet címerét felöleli. A jobb mezőben van a rendszerint damaszkolással kitöltött pajzslábból kinövő sas, mint a magyar nemzet címere, fölötte sugárzó nap, mely a bal mező felső részében vele egy irányban elhelyezett, növekvő holddal együtt a székely nemzet címerét képviseli, a félhold alatt különféle elrendezésben, egyesével, majd párosával, olykor közben hármasával is, lépcsőzetesen lefelé sorakozik a hét bástya, a szász nemzet címere. A pajzs fölött zárt, fejedelmi korona nyugszik.
A Rákóczi-fejedelmek államirataikon általában párhuzamosan nagyobb és kisebb fejedelmi nagypecsétet használtak, de tekintet nélkül az oklevelek jogi tartalmára. Éppúgy előfordul egyik is, másik is privilegiális, mint bírói és egyéb természetű okleveleken, s egyaránt rányomott és függő pecsét alakjában. Annak megállapítása, mily szabályok álltak fenn a kancelláriákban a kétféle pecsét alkalmazása tekintetében, behatóbb vizsgálatra szorul, kivált a gyakorlatban észlelhető következetlenség miatt.
I. Rákóczi György első nagypecsétjén az erdélyi címerben levő sas még síma, keskeny pajzslábból nő ki. A bástyák 1–2–-2–2 sorrendben helyezkednek. A szívpajzsbeli családi címer alsó mezejében az itt igen kicsiny hármas hegy mögül kiemelkedni látszó félkerék nem szokásosan középfekvésű, hanem a mezőt úgyszólván teljesen kitölti. Körirata: GEORGIVS RAKOCI D.(ei) G.(ratia) PRIN.(ceps) TRAN.(sylvaniae) PAR.(tium) R.(egni) HV.(ngariae) DNS.(dominus) ET SIC.(ulorum) CO.(mes). Vésete primitívebb és kevésbbé mély, minek következtében lenyomata rendszerint elmosódott.* Csak mint érdekességet említjük, hogy a nagyváradi káptalan requisitorai, egészen hű utánzatban, ugyanilyen címerképpel ellátott pecsétet használtak, természetesen saját köriratukkal.*
N. Múz. Ta. 1631–1648. évek.
U. o. 1632. és köv. évek.
Ehhez hasonló, szintén még 1631-ben megjelenő, másik nagypecsétjén a székely sas alatti pajzsláb vízszintesen vonalzott s a körirat előbbinél 55kevésbbé rövidített (Par. Reg. Hung. Dnus. et Sicul. Co. – A fejedelem családneve itt cz-vel.)*
N. Múz. Ta. 1631.
Ugyanez év márc. 14.-én előbbi kettővel nagyjában ugyan megegyező, de precízebb, tisztább, szebb kivitelű, újabb nagypecsétjére akadunk. A rajzbeli különbség legszembetűnőbb az erdélyi címer napjánál. Sugarai az előbbi pecséten sűrű és hosszú kévében omlanak lefelé. Utóbbin a nap korongját csillagszerűen környezik. Ez a nagypecsét rövid életű volt. 1631. jún. 18-ika után már nem találkozunk vele.*
U. o. 1631. – Orsz. Lt.: Kam. Rák. lt. 1631. évi 17. és 78. drb. Köriratbeli eltérés: Co. helyett Com.
E három pecsét a fejedelem kisebb nagypecsétjeit képviseli. Ugyancsak 1631. január elejétől, tehát egyidejűleg, nagyobb nagypecsétje is használatban van. Ennek címerén a már említett pajzsláb keretbe foglalt, ferde sraffírozást mutat. A bástyák pedig más, 1–1–1–2–2 elrendezésben váltakoznak lépcsőzetesen felülről lefelé. Vésése kielégítő. Köriratának szövege azonos előbbiekével.*
N. Múz. Ta. 1631., 1633. – U. o.: Rák.–Aspr. lt., c. 20. f. 1. nr. 29. – Orsz. Lt.: Kam. Rák. lt. 1631., 38. drb.
I. György fejedelem ezt a nagyobb nagypecsétjét három év mulva kivonja a használatból és helyébe 1634. június eleje és szeptember vége között még terjedelmesebbet és díszesebbet készíttet.* Ezen az erdélyi címer pajzslába már fínom művű, arabeszkszerű cirádákkal damaszkozott, melyek azt teljesen kitöltik. Ez a díszítésmód ezután utódainál is állandósul. A bástyák sorrendje: 1–2–2–2. A pajzson nyugvó fejedelmi koronán keresztes országalma van, míg az eddigi pecséteken a keresztet egy másik, kisebb gömb helyettesítette. Az országalma két oldalán parányi számokkal a vésés évszáma: 1634 látható. A többi nagypecsétekével egyező körirata, nagyobb kerületének megfelelően; enyhébb rövidítésekkel készült (7. kép). Ez a nagypecsétje azután, úgyszintén a fejedelemsége legelején készült kisebbik, uralkodása, illetőleg élete végéig (1648. okt. 11.) érvényben maradt.*
Előbbi utoljára 1634. jan. 2-án, az új először szept. 14-én jelenik meg. (N. Múz. Ta. 1634.)
U. o. 1631–1648. évek. – Rákóczi-Aspr. lt. c. 2. f. 6 nr. 1., c. 20. f. 2. nr. 6.
Mi volt az oka a nagypecsétek ismétlődő kicserélésének, nem tudjuk. De megállapíthatjuk, hogy nemcsak I. Rákóczi György, hanem utódai is szerették azokat meglehetősen gyakran változtatni.
Ismerjük I. Rákóczi Györgynek több fejedelmi kispecsétjét is, különböző nagyságban. A nagyobbakat jobbára politikai levelezéseken és folyó ügyekben kiadott iratokon használta. Három, fokozatosan kisebbedő, tojásdadalakú nagyobb kispecsétjén kívül volt egy ugyancsak fejedelmi, egészen piciny gyűrűspecsétje is, nyolcszögletes keretben. Valamennyinek címerábrázolása és a pecsétek kerületének nagyságához képest különféleképpen, de természetesen mindig erősen rövidített körirataiknak szövege is ugyanaz, mint a nagypecséteké. Csupán az egyik nagyobbalakún tér el annyiban, hogy a szívpajzs nem vágott s így a sas közvetlenül a félkeréken áll.* Ilyen alakban van ábrázolva a szívpajzs I. Rákóczi Györgynek a kolozsvári városház lépcsőházának kőemlékén látható, színezett címerén is. Színe vörös. A színezés azonban későbbi.* Leginkább magánjellegű missilisek lepecsételésére szolgáló, kicsiny gyűrűspecsétnyomójára csak családi címerét vésette, de a sisak és sisakdísz helyén fejedelmi koronával s kétoldalt a G. R. névkezdőbetűkkel.*
N. Múz. Ta. 1636., 1647., 1648. – Kam. Rák. lt. 1632., 1636.
Turul, 1917. évf. 39. és köv. l.
Orsz. Lt.: Miss.
7. kép. I. Rákóczi György fejedelmi nagypecsétje.
Pénzein – mint emlitettük – apja «Aquila»-s és saját fejedelmi címerét is használja. Vannak olyanok, melyeken a címeralakok egészen primitív módon széjjel vannak dobálva a pajzsmezőn. Érdekes egyik kisebb pénze, melynek egyik oldalán a szívpajszos 57fejedelmi címérben az erdélyi címer részei nem, mint a pecséteken, hasított, hanem négyelt pajzsban oszlanak meg.* Ez első példája az erdélyi fejedelmi címeren a főpajzs négyfelé osztásának. Ilyennel újból csak II. Rákóczi Ferenc fejedelemnél találkozunk; nála is csak 1705-től, de már kizárólagosan, tehát a pecséteken is.
Érdy i. m. X. tábla. – Resch. i. m. 30–32. t.
I. Rákóczi György egyik fia, Zsigmond, mint Maros- és Udvarhelyszék 1643-ban beiktatott főkapitánya és székely generális,* Rákóczi Pál kisebb országbírói pecsétjéhez hasonló kivitelben készült pecsétnyomóval pecsétel. Ez is ovális; az osztatlan pajzsban a sas itt is a hármas bérc fölött lebegni látszó félkeréken áll. Szintén kétszer körbefutó körirata neve után címeit tartalmazza.* Mindennapi használatra szánt kis pecsétnyomói közül hármon a pajzs hasonlóan vágásnélküli s csupán egy piciny gyűrűspecsétjén vágott. Körirataik, két apró, csupán S. R. betűkkel ellátott gyűrűspecsétjén kívül, teljes nevét adják (Sigismundus Rakoci de Felseo Vadász).*
Szilágyi Sándor: Rákóczy Zsigmond. (Magy. Tört. Életr.) 54. l.
N. Múz. Ta. 1646.
U. o. 1649., 1651. – Orsz. Lt.: Miss. R. Zsigmond.
A fejedelem másik fiától, II. Rákóczi Györgytől, mielőtt atyja fejedelmi örökét átvette, jobbára G. R. monogrammos, hol vágott, hol egységes pajzsot mutató családi címeres pecséteket találunk, köztük, a személynév azonosságából kifolyólag, olyanokat is, melyeket valamikor még atyja használt, mielőtt fejedelemmé választották volna.* De mint fejedelem is igénybe vette atyjának egyik s másik pecsétjét. Így legelső kisebbik nagypecsétjét is, mely uralkodása kezdetétől jóideig, 1658-ig szerepel kiadványain.* Nehézség nélkül tehette, mert hiszen még köriratán sem kellett változtatnia.
Orsz. Lt. Miss. II. Rákóczi György lev. 1632-től.
N. Múz. Ta. 1649., 1653., 1654., 1656., 1658.
Első vésetű nagyobbik fejedelmi nagypecsétje igen rövid ideig, csak az 1649. év egy részében marad érvényben. Lényegtelen eltéréssel – például, hogy a pajzslábban, melyből a székely sas nő ki, a damaszkolást kettősen vonalzott keret veszi körül – a szokott formájú, valamivel jobb kivitelben.* Körirata atyja nagypecsétjeinek a köriratától csak a rövidítésekben tér el: GEORGIVS RAKOCI D. G. PRINCEPS TRANIAE PART. RE. HVN. DNS. ET SICV. CO.
U. o. 1649. (márc. 12.) – Kam. Rák. lt, 1649. – Rákóczi-Aspr: lt. c. 19. f. 2. nr. 3.
Különös, hogy 1650. elején megjelenő, új nagypecsétjén ugyanúgy ott találjuk a fejedelmi korona országalmájának két oldalán az 1634 évszámot, mint ahogyan azt I. Rákóczi György nagypecsétjén láttuk. Valószínű, hogy a pecsétvéső utóbbit mintául kapván, szolgailag híven, az évszámmal együtt, lemásolta. A két pecsét annyira egyezik; hogy szinte azt hihetnők, II. R. György ezúttal is atyja pecsétnyomóját vette használatba. Hogy nem így van, elárulják a kisebb vésési eltérések, főleg a szokott módon lefelé haladó hét bástya mélyebb fekvése a sugárzó félhold alatt.*
N. Múz. Ta. 1650. – Rák.-Aspr. lt. c. 20. f. 2. nr. 41. – Kam. Rák. lt. 1650-től.
Két év multán, az 1652. év kezdetétől ezt is újabb, de most már végleges, haláláig (1660) érvényes nagypecsét váltja fel. Nagyságra valamennyi eddigi Rákóczi-pecsétet felülmulja. A tojásdad pajzsú címert kétszer körbefutó díszítések, széles körirat-szalag, legszélén szintén széles koszorú veszik körül. A napból és holdból bőségesen kiáradó sugarak esőszerű fényhullásban folytatódnak. Az 1–2–2–2 sorrendben felrakott bástyák azonban sikertelenek. A szívpajzs nagyobb terjedelme és az ovális nagypajzs erős bekanyarodása miatt a pajzsmezőben nem férvén el, dűlni látszanak és kétszer is átlépik a nagypajzs peremét. Körirata, kisebb rövidítés-változtatásokkal, a szokott (8. kép).*
N. Múz. Ta. 1652–1660.
Fejedelmi kispecsétjeinek három változatát ismerjük: egy nagyobbfajtát, egy nyolcszögű és egy ennél kisebb gyűrűspecsétjét. Képeik, erősen rövidített körirataik a nagypecsétekének kicsinyített másai. Különbség az elsőn és a nagyobbik gyűrűspecséten csak annyi, hogy a családi címer szivpajzsa nem vágott.*
U. o. 1651., 1654., 1658. – Rák.-Aspr. lt., c. 14. f. 2. nr. 24. Nyolcszögű gyűrűspecsétje 1660. aug. 20-án kelt végrendeletén. (U. o. nr. 26.)
Pénzein, érmein részint pecsétjeinek, továbbá nagyatyja «Aquila» felírású címerét látjuk, részint mint atyjánál, a családi és erdélyi címer alakjaival rendszertelenül teleszórt pajzsmezőt feltűntető fejedelmi címert; minélfogva a legtöbb címeralak, így pajzsláb híján az erdélyi sas is csonkán, lebeg.*
Érdy i. m. X. és XI. t. – Resch i, m. 33–35. t.
Fia, I. Rákóczi Ferenc, választott, de soha uralkodáshoz nem jutott erdélyi fejedelem* családi címeréből következetesen hiányzik a pajzsvágás, vagyis a sas mindig a hármashegy mögül kiemelkedni látszó keréken áll. 1661-ben, mint 16 éves ifjú, még atyjának első nagyobbfajta kispecsétjét használja, amelyen a családi címer pajzsa szintén osztatlan.* Egységes lévén a pajzs, természetesen egyszínű volt, mégpedig – mint az ungvári gimnázium Mária-kongregációs albumában 1661-ből, katholizálása évéből való, sajátkezű aláírása fölé festett címerén látható – vörös. Itt a címer fölött a következő jelmondat áll: Si Deus pro nobis, quis contra nos.*
Apja életében, 1652. febr. 24-én, mint még 8 éves gyermeket választották az erd. rendek fejedelmükké. (Szilágyi Sándor: II. Rákóczy György. (M. Tört. Életr.) 79. l.
N. Múz. Ta. 1661.
Turul 1885. évf. 42. l.
8. kép. II. Rákóczi György fejedelmi nagypecsétje.
Levelezéseire eleinte anyja, Báthory Zsófia piciny, Báthory-címeres gyűrűspecsétnyomóját is igénybe vette.* Saját, rendkívül kicsiny gyűrűspecsétjén a vágásnélküli családi címer fölött nevének F. R. kezdőbetűi olvashatók: Volt valamivel nagyobb gyűrűspecsétje is, fent egyik felén F. R. D., másik felén F. V. (Franciscus Rákóczi de Felső-Vadász) betűkkel.*
Orsz. Lt.: Miss. I. R. Ferenc.
U. o. és Kam. Rák. lt. 1672.
Elődeiéhez hasonló nagypecsétjén az erdélyi címer sasa a szokottnál szélesebb pajzslábból nő ki. A fejedelmi koronán a keresztes országalmát nála kicsúcsosodó, falevélszerű ékalak helyettesíti. Tekintettel felszaporodott címeire, a körirat háromszor fut körbe: FRANCISCVS RAKOCI D. G. ELECTVS TRAN. PRIN. P.(artium) R.(egni) HVNG.(ariae) D.(ominus) ET SICUL.(orum) COMES || PERPERPETVVS DE SAROS AC COMITATVS EIVSDEM SVPREMVS || PERPETVVS (rövidítéssel:) que COMES. (9. kép).*
Orsz. Lt.: Miss. I. R. Ferenc. – N. Múz. Ta. 1676.; gr. Barkóczy-lt. 1670.; Szirmay-lt. 1667.
9. kép. I. Rákóczi Ferene nagypecsétje.
Az itt már kitett grófi rangra, «ad gradum et honorem comitum, a Germanis Graff nuncupatum», I. Rákóczi Ferencet és mindkét nembeli utódait 1664. szept. 14.-én emelte I. Lipót király, azzal, hogy magukat a sárosi vár és uradalom örökös grófjainak címezhetik és annak címerét használhatják vörös viaszpecséten.* Ezt néhány nap mulva (szept. 27.) követte a sárosvármegyei főispánság, majd 1666. júl. 30-án ugyanazon megye örökös főispánságának az adományozása.* Utóbbival tulajdonképpen atyja unokafivérének, a kevéssel előbb (máj. 17.) Nagyváradnál fiútódok hátrahagyása nélkül elesett Rákóczi Lászlónak a méltóságát ruházta rá a király.
Orsz. Lt.: Lib. Reg. XIII. 127. – Eredeti diplomát l. Rák.-Aspr. lt. c. 2. f. 2. nr. 2.
Rák.-Aspr. lt. c. 2. f. 2. nr. 5. és 6.
I. Rákóczi Ferenc «öreg», vagyis nagy pecsétnyomóját, valamint a két pecsétgyűrűt, melynek egyike zafir-, másika rubintköves volt, neje, Zrinyi Ilona magával vitte Törökországba, amikor második 58urával, Thököly Imrével kibujdosott. Komáromy János titkáruk, az általa 1704. jún. 23-án készített jegyzék szerint, a fejedelemasszony halála után mint ennek hagyatékából származó tárgyakat eljuttatta fiához, II. Rákóczi Ferenchez, Rákóczi Zsigmondnak és I. Rákóczi György fejedelemnek egy-egy zafirra metszett pecsétnyomójával és egyéb apróságokkal együtt.*
Rák.-Aspr. lt.: Acta Thökölyana.
A nyíregyházi múzeumban van egy rézpecsétnyomó, melyet szintén I. Rákóczi Ferencének tulajdonítanak. Régebbi közlés szerint* az 1890-es évek elején szabolcsmegyei, halászok a Tisza iszapjából húzták ki. Köriratában a «Franciscus Rakoczy» után álló S. betű – Thaly Kálmán értelmezése szerint – a senior szó rövidítése volna s ez arra mutatna, hogy I. R. Ferenc ezt a pecsétnyomóját fiának, a későbbi II. R. Ferencnek a születése, 1676. márc. 27-ike után vésette. I. R. Ferenc, fiának születése után mindössze alig negyedfélhónapig élt. Tőle pecsétlenyomatot ebből a rövid időből nem találtunk. Thaly feltevését és egyáltalán a pecsétnyomó valódiságát tehát ez alapon nem tudjuk elbírálni.
Turul 1895. évf. 53. l.
Szerinte itt II. Rákóczi Ferenc pecsétnyomójáról nem lehet szó, mert az S. betű nem jelenthet «Secundus»-t, tekintve, hogy ő ezt mindig római számmal jelölte; azonkívül a köríratban előforduló «electus princeps» kitételt kizárólag I. R. Ferenc használta és végül ugyanott a fejedelem családneve y-nal van írva, holott II. R. Ferenc azt mindig i-vel vésette pecsétnyomóira. Ezzel szemben a következőket állapítjuk meg. Ami II. R. Ferenc pecsétjein a secundus-nak római számmal és a családnévnek i-vel való vésését illeti, ez az 1705. okt. 3-án véget ért szécsényi országgyűlés* után tényleg úgy volt, ahogyan Thaly mondja. Van azonban a Magyar Történeti Múzeumban II. R. Ferencnek egy ezüstlapú, nagy pecsétnyomója, mely az imént említett országgyűlés előtt és 1704. júl. 8-án erdélyi fejedelemmé történt megválasztása után, valószínűleg 1705 első felében készült, mint ezt még csupán erdélyi fejedelemségét feltüntető körirata tanusítja.* Ezen «SCVND», vagyis «secundus» áll és a Rákóczy név is y-al van írva. A «princeps» szó elé ugyan az «electus» itt nincs kivésve, de II. R. Ferenc kiadványain azt címei között igenis megtaláljuk.* És noha ő nevét mindig Rákóczi alakban írja, ugyanakkor némely kiadványa bevezető sorában y-al is előjön. A név írásmódja egyébként sem szolgálhat érvül, mert I. Rákóczi Ferenc, sőt elődjei, I. és II. György is i végződéssel vésették fejedelmi pecsétjeikre családnevüket. A kérdéses pecsétnyomó lenyomatából ítélve,* vésése oly kezdetleges, hogy valódiságát illetőleg méltán gyanút kelt. Ha azonban valódi, akkor a fentiek után kétségtelenül II. Rákóczi Ferenc pecsétnyomója volt, mely erdélyi fejedelemmé választása után készülhetett, de amelyet éppúgy, mint a föntebb említett másik erdélyi fejedelmi pecsétnyomót (melyről alább a maga helyén szólunk) sohasem vett igénybe, minthogy az erdélyi fejedelmi címet csak a szécsényi országgyűlés után kezdte használni. Ekkor pedig már mint vezérlőfejedelem új pecsétnyomót vésetett. Nem változtat e megállapításunkon az sem, hogy a szóbanforgó pecsétnyomón a fejedelmi korona tetején nem keresztes országalma, hanem I. Rákóczi Ferenc pecsétjéhez hasonlóan, falevélalakú csúcs van. Tudjuk már, hogy II. R. Ferenc akkortájt jutott apja pecsétnyomójának birtokába s ennek vésete szolgálhatott első Erdély-címeres nagypecsétjéhez mintául (addig csak családi címerét használta).
Rákóczi Tár I. k. 432. l.
Röviden leírva: Rákóczi Emlékkiállítás leíró lajstroma. 145. sz. – Bővebb leírását l. alább, II. R. Ferenc nagypecsétjeinél.
N. Múz. Ta. 1705. dec.
A lenyomat megküldéséért ez úton mondok köszönetet Kiss Lajos nyirégyházi múzeumi igazgató úrnak. Rajzát l. Turul 1895. 53. l.
II. Rákóczi Ferenc, a kétszáz éve örök nyugovóra tért nagy fejedelem, serdülő éveiben még nagyatyja, II. György kisebb családi pecsétnyomóival zárja le leveleit. 1690. jún. 6-án, 14. éves korában Neuhausból (Krumlov) Juliánna nővéréhez írt levelére nagyatyjának kicsiny, nyolcszögű, G. R. monogrammos, családi címeres gyűrűs pecsétjét nyomja; rá két évre pedig ugyanannak teljes nevével ellátott pecsétgyűrűjével pecsétel.*
N. Múz. Kézirattára: Fol. hung. 1389. I. fasc. 153. l. – A második csupán leírásban u. o. 26. fasc. 105–106. l.
1694-től saját pecsétnyomója van. Ezen a családi címer két pálmaág közé zárt, vágott ovális 59pajzsban foglal helyet s a pajzs fölé már e legelső pecsétjén is rá van vésve a hercegi, illetőleg fejedelmi zárt korona. A félkerék nem hármas bércen, hanem hármas halmon áll. II. Rákóczi Ferenc valamennyi családi címere ezután is ezt a formát tartja. Heraldikai nevezetessége e címeres pecsétjének, hogy az alsó mező vízszintesen, vagyis kék színjelzéssel vonalzott, míg a felső teljesen sima. Nyáry Albert Heraldikájában ezt az első, rendes sraffirozással színjelzett magyarországi címernek mondja.* E pálmaágas pecsétjéből kétféle nagyságút találtunk: igen fínoman vésett, kicsiny gyűrűset (10. kép) és 1695-től egy nagyobbat.* Utóbbin a pajzs és pálmadísz között kétoldalt barokk díszítés van, azonkívül a pajzs felső peremének közepén megjelenik egy kis angyalfej, amely ezentúl kedvenc dísze marad II. R. Ferenc magában álló családi címereinek; csak nagyritkán marad le róluk.
135. l.
N. Múz. Kéziratt. i. h. I. fasc. 181. és 232. l. – N. Múz. Ta. 1694. – U. o. Szirmay-lt.: 1699–1701. – Orsz. Lt.: Miss. II. R. F. Janthó Jánoshoz, 1694.
10. kép. II. Rákóczi Ferenc első (pálmaágas) pecsétje (1694).
11. kép. II. Rákóczi Ferenc angyalos pecsétje.
Ugyanígy színjelzett és egyebekben is hasonló modorban készült néhány évvel utóbb, 1697-ben megjelenő újabb typusú pecsétjének a címere. Itt azonban pálmaágdísz helyett a pajzs két oldalához kizárólag barokk díszítések simulnak, melyeken fent kétfelől egy-egy angyalka ül, a pajzson nyugvó fejedelmi koronát tartva (11. kép). Ez a typus is két különböző nagyságú pecsétformában jön elő.* Rákóczi ezt a pecsétjét még felkelése kezdetén is használja levelézésein.*
N. Múz. Kézirattár: i. h. I. fasc. – Szirmay-lt. 1699–1700. – N. Múz. Ta. 1700.
N. Múz. Kéziratt. u. o. II. fasc. 8. l.
Rákóczi Ferencet I. Lipót király diplomája értelmében 1694. jún. 3-án beiktatták a sárosi örökös főispánságba.* E minőségben külön nagy, tojásdadalakú hivatalos pecsétet használ, a következő körirattal: FRANCISCVS PRINCEPS RAKOCZI COMES DE SAAROS. A pajzsot barokkdíszítések, az egész pecsétmezőt koszorú övezi. A címer alsó mezeje itt is vízszintes vonalakkal színjelzett (12. kép).* Győrött, a Szent Benedekrend tulajdonában van egy rézpecsétnyomó, melynek vésete szintén ezt a pecsétképet mutatja. Eltekintve nyelének jóval későbbi korra valló esztergályozásától, lenyomatának itt bemutatott fénykép-másolata első tekintetre elárulja, hogy újabbkori hamisítvány. Az alsó mező színjelzése, melyet az utánzó nyilván nem vett észre, ezen hiányzik (13. kép).*
Márki: II. Rákóczi Ferenc. I. k. 120. l. – A diplomát l. Rák.-Aspr: lt. c. 2. f. 2. nr. 9.
N. Múz.: Szirmay-cs. lt. 1700.
Látható volt a Rákóczi-emlékkiállításon. (Rákóczi emlékkiállitás leíró lajstroma. Bp., 1935 147. sz.)
12. kép. (Eredeti).
II. Rákóczi Ferenc sárosi főispáni pecsétje.
13. kép. (Hamis).
II. Rákóczi Ferenc sárosi főispáni pecsétje.
A felkelés kezdetétől 1705-ig a fejedelem államiratokon is kizárólag családi címerét és címeit használja. 1. Első ily nagypecsétjén (1703. aug. 7-én találtuk először) még körirat sincs. A családi címer tojásdad, vágott pajzsban, a pajzs fejedelmi hermelin paláston foglal helyet; fölötte zárt fejedelmi korona. A Rákóczi-sas fején nincs korona. Ez később is gyakran lemarad (14. kép).*
N. Múz. Ta. 1703. – Orsz. Lt.: Miss. II. Rákóczi Ferenc. – N. Múz. Kéziratt. i. h. II. fasc. 28. l.
2. Ezt az igen egyszerű, lapos felületű nagypecsétet még az első esztendőben, 1703. decemberének közepe táján, más, tökéletesebben vésettel cseréli fel. A szintén tojásdad pajzs körül a hermélinpaláston barokk ízlésű ornamentika díszlik, 60s míg a palást felfelé, a fölötte nyugvó fejedelmi korona lefelé keskenyedik. Ezen már kétszer körbemenő sávon apróbetűs maiusculákkal vésett, teljesen kiírt körirat is van, kizárólag családi címeiből: Franciscus Dei Gratia Princ.(eps) Rakoczi, Comes de Saaros, Dux Munkacsie.(nsis) et Makovicsie.(nsis) Dominus Perpetuus de Sarospatak, Tokai, Regécz, Ecsed, Somlió, Lednitze, Szerencs, Onod (15. kép). Ezüstlapú nyomóját a Magy. Tört. Múzeum őrzi. E pecsét rendszeres használatban 1706. febr. elejéig volt.*
N. Múz. Ta. 1703–6. – Orsz. Lt.: Miss. – N. Múz. Kéziratt. i: h. II. f. 13., III. f. 63. l. – Egyszer kivételesen 1709. aug. 6-án Kigyósy Mihály részére szóló, Sárospatakon kelt protekcionálison is előfordul, talán azért, mert hirtelenében nem volt más pecsétnyomó kéznél, de lehet, hogy tévedésből. (N. Múz. Ta. 1709.)
14. kép. II. Rákóczi Ferenc első nagypecsétje.
15. kép. II. Rákóczi Ferenc második nagypecsétje (1703. dec.).
1705-től fogva II. Rákóczi Ferenc közjogi helyzetének megváltozása: erdélyi fejedelemmé (1704. júl. 8.), majd a szécsényi országgyűlésen a haza szabadságáért összeszövetkezett magyarok vezérlő fejedelmévé történt megválasztása (1705. szept. 18),* új címekkel új címerhasználatot és ezzel új pecsétnyomók vésését tette szükségessé. Egyben előállott annak is szüksége, hogy részben visszatérjen fejedelmi elődeinek a családi címer szívpajzsával fedett erdélyi címert ábrázoló pecsétjeihez. Amennyiben az I. Rákóczi Ferenc fejedelem pecsétjei kapcsán ismertetett, II. R. Ferenc-féle pecsétnyomó valódi, akkor ez volna az első, mely alatta ebben a formában készült. Ez – mint mondtuk – kezdetleges kivitelben, I. R. Ferenc nagypecsétjéhez hasonló. Rajta tehát az Erdély címerét tartalmazó nagypajzs hasított. Ellenkező esetben a Magy. Tört Múzeumban őrzött, ugyanakkor említett erdélyi fejedelmi nagy typariumot kell II. R. Ferenc első ilyen készítményű pecsétnyomójának tekinteni. Az ezüstlapra vésett, díszes barokk keretelésű címer a régi erdélyi fejedelmi címerektől abban tér el, hogy a nagypajzs itt és II. R. Ferenc valamennyi ezután készült ilyfajta pecsétképein négyelt. A negyedik mezőben a bástyák 2–2–2–1 elrendezésűek. A Rákóczi-címeres szívpajzs vágott, ellentétben II. Rákóczi Ferenc ezután vésett címereinek osztatlan szívpajzsával. Kétsoros körirata: FRANC: SCVND: RAKOCZY. D: G: TRANSILV: PRINCEPS. PART: REG: HVNG: DOM: ET SICVL: COMES. DVX. MVNKACS: || AC MAKOVIC: DOM: PERP: DE SAROSPATAK. TOKAY. REGECZ. ECSED. SOMLYO. LEDNIC. SZER: ONOD. ETC. Vésetének stílusából ítélve, ezt a pecsétnyomót ugyanaz a vésnök készítette, aki II. R. Ferenc korábbi, vagyis felkelése utáni második, családi címeres nagypecsétjének a nyomóját is véste. Utóbbiéhoz hasonló, lefelé keskenyedő fejedelmi koronája, valamint köriratának szintén apróbb betűi is erre vallanak. Nincs kizárva, hogy mindkettőt az 1703. esztendő ősze óta a fejedelemnek dolgozó, kitünő svéd vésnök, Warou Dániel készítette.
Márki i. m. I. k. 457., 442. l. – Rákóczi Tár. I. k. 426., 437. l.
61Ez a pecsétnyomó és valódisága esetén az előbbi is – amint már egyszer föntebb hangsúlyoztuk – köriratuk tanúsága szerint csakis Rákóczinak erdélyi fejedelemmé történt választását követő időben készülhetett s erdélyi fejedelmi nagypecsétnyomójául volt szánva. Minthogy azonban ő az erdélyi fejedelemséget nyiltan csak 16 hónap mulva s akkor is a szécsényi országgyűlés unszolására fogadta el* és addig nem is élt ezzel a címével,* ezt, illetőleg ezeket a pecsétnyomókat teljesen mellőzte. Az őt vezérlőfejedelemmé választó szécsényi országgyűlés után pedig már ezt a méltóságát is feltüntető új pecséteket készíttetett. Így hát előbbiekre sohasem került sor. Nem is találunk sehol róluk egyetlen lenyomatot sem. Egyébiránt a M. Tört. Múzeum pecsétnyomóján magán is meglátszik, hogy sohasem használták. Ezüstlapja teljesen kopásmentes és ilyen hosszú, szögletes vasnyelének a vége is, mely pedig a pecsételésnél használt súlyos tárgytól eredő ütések következtében érdes és lapított szokott lenni.
Márki i. m. I. k. 513. l.
Még 1705. szept. végén sem szerepel címei között. (N. Múz. Kéziratt. Fol. Hung. 1389. 1705. év.)
3. Új fejedelmi nagypecsétje kevéssel a szécsényi országgyűlés befejezése után, tehát még 1705. október havában jelenik meg.* A fejedelem ezen a címert heraldikailag a tökéletességig vitte. A vésés finomsága és a művészi kivitelű barokk díszítések pedig elárulják, hogy ezt a nagypecsétjét már határozottan Warou Dániel vésnök készítette.* A fejedelemnek ezután forgalombajövő pecsétnyomói is legnagyobbrészt az ő készítményei. Az erdélyi címer részei, mint a fenti pecsétnyomón, négyelt pajzsban vannak elosztva. Közülök a magyar nemzet címerét ábrázoló sas nem kinő a pajzslábból, mint régen, hanem áll rajta. A bástyák felrakása: 1–2–3–1. A családi címert magában foglaló szívpajzs osztatlan s ezért a kardot tartó koronás sas a hármashalom mögül kiemelkedő keréken áll. A barokk kerettel díszített nagypajzs tetején természetesen fejedelmi korona nyugszik. Ez az ábrázolás valamennyi ezután készült hasonló pecsétnyomóján állandóvá válik. A leglényegesebb és egyszersmind heraldikailag legértékésebb újítás rajta az, hogy megfelelő sraffirozásokkal a pajzsmezők színei is jelezve vannak.*
N. Múz. Ta. 1705. – Első megjelenését eddig 1706. okt. 6-án konstatálták. (Turul 1917. 43. l.)
Személyére nézve l. Numizmatikai Közl. 1897. (VI.) évf. 94. l. és Századok 1896. évf, 112–113. l.
N. Múz. Ta. 1705–1709. – N. Múz. Kéziratt. i. h. 4. fasc. 95. és 103., 6. fasc. 29. l. stb.
Tekintve, hogy a fejedelem pecsétvésője, Warou, Franciaországban tanult mesternek, a szintén svéd Carlsteinnak volt tanítványa,* bizonyos, hogy az akkor dívó többféle színjelző módszer közül de La Colombičre-, illetőleg az ezzel azonos olasz Petra Santa-féle módszert követte, melyek egyébként ma is használatosak. Igazolja ezt az is, hogy ha a fejedelem alább ismertetett, tisztán családi címeres nagypecsétjein a pajzsmezők színjelzéseit az imént említett rendszer szerint fejtjük meg, azok teljesen megegyeznek a fejedelemnek Pozsony város múzeumában őrzött 1706. évi zászlaján látható, az alsó mezőben kékkel, a felsőben pirossal színezett családi címere színeivel.*
Forrer: Biographical Dictionary of Medallists. «Carlstein» alatt.
Gen. Füz. II. 48.
16. kép. II. Rákóczi Ferenc fejedelmi nagypecsétje. (1705-től).
A most tárgyalt nagypecsét címerében tehát a vízszintes vonalozású első és negyedik mező kék, a függélyesen vonalzott második és harmadik pedig vörös. A családi címer osztatlan szívpajzsa vízszintesen sraffirozott, vagyis kék. Ez az első színjelzett országos címer (16. kép.) Rákóczi ebben III. Károly királyt öt esztendővel előzte meg, s így megdől Heffnernek az az állítása, mely szerint VI. Károly császártól való az első színjeles állampecsét.* 62Ezentúl úgy nagy, mint kispecsétjeinek valamennyi változatán a színeknek vonalzással való jelzése többé nem marad el és maguk a címerképek is egyre tökéletesebb és finomabb kivitelben jelennek meg rajtuk.
Heffner, Carl: Die deutschen Kaiser- und Königssiegel. Würzburg, 1875. XXVIII. tábla, 154. ábra.
A szóbanforgó nagypecsét nagyobb alakú, szép betűkkel vésett körirata, mely a pecsét kerületét kétszer futja körül, a következő.: FRANCIS.(cus) II. D.(ei) G.(ratia) S.(acri) R.(omani) I.(mperii) & TRANSYL.(vaniae) PRIN.(ceps) RAKOCZI P.(artium) R.(egni) H.(ungariae) DOM.(inus) & SIC.(ulorum) COM.(es) PRO LIB.(ertate) R. (egni) H.(ungariae) CONFOE.(deratorum) || STAT.(uum) NECN.(on) MVNK.(acsiensis) & MAK.(oviciensis) DVX P.(erpetuus) COM.(es) DE S.(áros) H.(aereditarius) DOM.(inus) IN S.(áros) P.(atak) T.(okaj) R.(egéc) E.(csed) S.(omlyó) L.(ednice) S.(zerencs) O.(nod). – Mint látjuk, Rákóczi itt az erdélyi és a vezérlőfejedelmi mellett már a római szt. birodalmi hercegi címet is bevéseti. Közjogilag azonban helytelen, hogy a körirat a vezérlőfejedelemséget nem emeli ki, hanem a dux szót a confoederatióra, Munkácsra és Makovicára egyaránt vonatkoztatja.
A római szent birodalmi hercegi címre vonatkozó tudnivalókat röviden a következőkben foglaljuk össze: Történetíróink szerint ezt a rangot I. Rákóczi György kapta az 1645-iki linzi békekötés alkalmával, sőt egyenesen ennek egyik pontja, más verzió szerint külön klauzulája, ismét mások szerint a békekötést megelőző tárgyalások biztosították azt az ő és mindkét nembeli ivadékai számára. 1694-ben és a következő években, midőn a bécsi udvar II. Rákóczi Ferenccel szemben a római szent birodalmi hercegi és általában a fejedelmi cím viselésének a jogosságát vitássá tette, utóbbi részéről Gualdo Historia di Leopoldo Cesare c. művére történt hivatkozás, mely szerint a linzi béke 5. pontja az, mely erről intézkedik.* A békeokiratnak azonban sem ebben, sem többi pontjaiban,* sem pedig a linzi békére vonatkozó, kiadott okirattárban* nem találjuk nyomát. Minthogy azonban Gualdo a császári titkos levéltárból merített, kétségtelen, hogy volt szó róla s úgy látszik már előző megállapodás is történt e tekintetben. Miért rekedt meg a dolog s miért nem került bele a linzi békekötés végleges pontjai közé, okát nem ismerjük. Hogy pedig valaha is diplomát állítottak volna ki róla, sehonnan sem tűnik ki. És tény, hogy nem használta e címet sem maga I. Rákóczi György, sem fia, II. György és unokája, I. Ferenc sem. Csupán I. György ifjabb fiának, Zsigmondnak Pfalzi Henriette hercegnővel való házassága alkalmával 1650. okt. 16-án kötött házassági szerződésében fordul elő először egyéb címei között; de már a dec. 5-én kelt második, pótszerződés e címet nem említi. Az elsőbe is, úgy látszik, a pfalziak iratták be.*
Rákóczi-Aspr. lt. Capsa 2. fasc. 3. nr. 3–13.
Eredeti példány a Rákóczi-Aspr. lt.-ban: Capsa 79. f. 3. nr. 89.
Szilágyi S.: A linzi béke okirattára. Bp., 1885.
Orsz. Lt.: Kam. Rák. lt. – Szilágyi S.: Rákóczy Zsigmond 150. és 151. l.
II. Rákóczi Ferenc a Hesseni Sarolta Amáliával való egybekelése előtt 1694. szept. 25-én kiállított házassági szerződésben szintén használja.* Midőn pedig ugyanezen időtájban az udvarnál e címét vitássá teszik és őt egyszerűen grófnak, vagy kitérőleg fejedelem fiának kezdik címezgetni, I. Lipót királynál, a szépapjával kötött megállapodásra hivatkozva, eddig még, szerinte elődeinek vagy a kancelláriának a mulasztása miatt, császári diplomával meg nem erősített római szt. birodalmi címének ily diploma kiadásával valahára végleges elismerését sürgeti. Kijelenti azonban, akár elismeri az uralkodó, akár nem, ő élni fog vele. Nagyterjedelmű történeti és közjogi fejtegetésekkel alátámasztott, hosszas, de mindig eredménytelen kérvényezés után, Thaly Kálmán szerint, I. Lipót 1697. elején, II. Rákóczi Ferenc apósának, Hesseni Károly fejedelemnek a közbenjárására, végre elismerte azt és a diplomát kiadta. Ám Thaly maga is bevallja, hogy az erre vonatkozó resolutiót nem ismeri. A megállapítható tényállás csak az, hogy Rákóczit ezentúl az udvar is «princeps»-nek címezi. Hihetőleg I. Lipótnak Rákóczi legutolsó emlékiratára adott ama határozata alapján, mely szerint az ügy legkegyelmesebben függőben hagyatik, de Rákóczinák attól nem kell tartania, hogy a cím használatáért akár a római szt. birodalmi, akár a magyar fiskus megtámadja.* 63E cím tehát továbbra is probléma maradt, amit legjobban mutat Bethlen Miklós erdélyi kancellárnak 1704-ben álnév alatt megjelent «Olajágat viselő Noé galambja» c. röpirata, melyben a békesség helyreállítása céljából II. Rákóczi Ferencnek a római szt. birodalmi hercegi címet szánja;* aminek ekkor, ha e címe korábban diplomával elismertetett volna, semmi értelme sem lenne.
Rákóczi-Aspr. lt. Capsa 13. fasc. 2. nr. 6.
Mindezekre nézve l. bővebben: Rák.-Aspr. lt. c. 2. f. 3. nr. 3–13. – Thaly: II. Rákóczi Ferenc ifjúsága. 214–239. l. – Márki i. m. I. k. 128., 138–139. l.
Tört. Tár 1891. 39–45. l.
Nálunk e címét mindig elismerték, így Sáros vm. közgyűlése is 1694-ben, midőn a még 18 éves ifjút ősei főispáni székébe iktatta.* Fejedelemsége idején is ragaszkodott hozzá és 1705-től címeres pecsétjeinek köriratában a legelső helyre vésette.
Márki i. m. I. k. 120. l.
A munkácsi és makovicai hercegi címet szintén Rákóczi Zsigmond fenti házassági szerződésében találjuk először. Utána csak II. Rákóczi Ferenc használja újból, elsőízben ő is házassági szerződésében.
A munkácsi hercegi címben Koriatovics Tódor-litván herceg középkori munkácsvári hercegsége emlékének felújítását véljük. A herceget Nagy Lajos király hozta magával túszúl s őt a nagykiterjedésű munkácsi uradalom adományozása mellett egyúttal munkácsvári hercegi címmel is felruházta. A várat és a hozzátartozó uradalmat 1633-ban I. Rákóczi György kapta örök birtokul.*
Balogh János: Munkács vár tört. 598. l.
A makovicai hercegi címhez Janussius osztrogi herceg egykori makovicai birtoklása szolgálhatott alapul. A makovicai uradalmat ő adta el 1601-ben a Rákóczi-családnak.* Úgy a munkácsi, mint a makovicai uradalmat azonban az oklevelek mindig csak egyszérűen «dominium»-nak nevezik. Rodostóban a fejedelem a két címet szétválasztotta s idősebbik fiát, Józsefet munkácsi, az ifjabbikat, Györgyöt makovicai hercegnek címeztette.*
Orsz. Lt.: N. R. A. fasc. 738. nr. 35.. 37-.39. Tóth S.: Sáros vm. tört. II. k.
Turul 1884.. 94. l.
4. Az 1706. év végén (dec. 20.) tűnik fel a szécsényi országgyűlés után készült nagy pecsétnyomójának megfelelő, hasonló modorban, ugyanolyan színjelzéssel előállított, de ábrázolásában még plasztikusabb, kisebbik nagypecsétnyomójának a lenyomata. Előbbivel tartalmilag egyező, szintén kétszer körbefutó köriratának a pecsétmező kisebb terjedelménél fogva a betűi is kisebbek és egyes szavai további rövidítésekkel vésettek.* Az utóbbi két pecsét érvénye egyaránt kiterjedt Magyar- és Erdélyországra.
N. Múz. Ta. 1706. – Orsz. Lt.: Miss. II. Rákóczi F.
5. Ugyanilyen kiállítású, de csak erdélyi vonatkozású államiratok pecsételésére használt nagypecsétjének köriratából a Pro Libertate Regni Hungariae Confoederatorum Statuum Dux cím hiányzik. Első lenyomatát 1707. márc. 17-én találtuk.*
N. Múz. Ta. 1707–1708.
6. Viszont kizárólag magyarországi használatra készült az 1706. év elején forgalomból kivont korábbi (1703. vége óta használt második), családi címeres pecsétjének helyébe lépő, ugyancsak családi címerét ábrázoló nagypecsétje, melynek körirata természetesen már vezérlőfejedelemségét is feltünteti.* Ezzel szemben belőle, rendeltetésének megfelelően, az erdélyi fejedelemséget és a Partium feletti uralmat kifejező cím itt kimarad. Körirata ez: FRAN. D. G. S. R. I. PR. RAKOCZI CONFOE. REG. HVN. STAT. DVX. Vésése szintén Warou mesteri kezére vall. Az előző családi címeres nagypecsétnél hasonlítatlanul pompásabb kivitelű. A hermelinpalást, melyen az ovális címerpajzs nyugszik, itt nem keskenyedik fölfelé és tetején a fejedelmi korona sem lefelé, hanem mindkettő egyenletes, szabályos. Heraldikai becse elsősorban szintén abban nyilvánul, hogy a címer színjelzett. A vágott pajzs felső mezeje – a kardot tartó koronás sassal – vörös, az alsó – a hármas halom mögül kiemelkedő kerékkel – kék színre sraffirozott (17. kép).* II. Rákóczi Ferenc családi címerének, színeivel együtt, ez a rendes, kitartóan használt formája. Családi címeréül tehát ezt kell elfogadnunk, tekintet nélkül az 1597-ben adományozott, bővített címerrel szemben mutatkozó színbeli s más kisebb eltérésekre. Az ónodi országgyűlésre szóló meghívóin ez a pecsétje látható.*
Az elsőt 1706. ápr. 9-én találtuk.
N. Múz. Ta. 1706–1708.
Márki i. m. II. k. 91. l.
7. Az előbbi nagypecsét a kisebbik volt. Az ennek megfelelő nagyobbikkal 1707, februárjában találkozunk először; de bizonyosra vehető, hogy egyszerre vésték a kisebbel. Utóbbinál sokkal díszesebb és köriratában Pr. helyett Prin. áll.*
N. Múz. Ta. 1707–1710.
Mindkettőnek nagy, nehéz acél-typariuma máig fennmaradt s annak idején a Rákóczi-Aspremont 64családi levéltár anyagával együtt a Nemzeti Múzeum levéltárába került.
1707-ben, az ónodi országgyűlésen szóbakerült, hogy új országos pecsét készíttessék, az ország címerével. A fejedelem ellenezte, mert az ország címere köré az ő nevét és vezérlőfejedelmi címét is oda kellene vésetni, ami gyanúsításra adna alkalmat, mintha királyságra vágynék. Ennek pedig még a gondolata is távol áll tőle. A körirat nélküli országos címer viszont kisebbítené őt, mert úgy tüntetné fel, mintha az országnak csak kancellárja volna. El is ejtették a tervet s meghagyták a régi pecséteket.*
Száz. 1895. évf. 929. l.
17. kép. II. Rákóczi F. családi címeres fejedelmi nagypecsétje (1706-tól).
8–9. Az 1707. évi marosvásárhelyi, egyben utolsó erdélyi fejedelmi beiktató országgyűlés ápr. 21-én Rákóczit a Haza atyja címmel ruházta fel.* Ez újabb pecsétnyomók készítését vonta maga után: egy nagyobb és egy kisebb fejedelmi nagypecsétjéét. Címerképük, némi ornamentikai változtatásoktól eltekintve, azonos a szívpajzsos erdélyi címert feltüntető többi színjeles nagypecsétjeivel; köriratuk azonban a PATER PATRIAE új címmel bővült. Kétségtelenül ezt a két nagypecsétet vési a fejedelem parancsára Warou 1707 őszén, amelyekről ápr. 21-én Sréter János azt jelenti a fejedelemnek, hogy még nem készültek el, de Warou még a hét folyamán ígéri elkészitésüket.* Vésési stílusuk, díszítésmódjuk ugyanaz, mint az 1705 óta forgalomba hozott többi fejedelmi nagypecsété. E körülménynek az imént közölt adattal való egybevetéséből egyszersmind nyomós bizonyítékot nyerünk arra nézve, hogy utóbbiakat is csakugyan Warou véste. A fentiek voltak – úgylátszik – utolsó hazai készítményei. Még ugyanez év végén ugyanis kiszökött az országból.* De a fejedelemnek nem is volt rá többé szüksége. Ez a két utolsó pecsétnyomója bukásáig érvényben maradt. Használatukra azonban nem mindjárt 1707-ben, hanem majdnem két esztendő múltán került sor. Eddigi Erdély-címeres nagypecsétjeit csak az 1709. év közepe után cseréli fel velük.* Miért csak ily későn, okát nem tudjuk.
Tört. Tár 1897. évf. 579. l.
Száz. 1896. 112–113. l.
Az erre nézve megejtett nyomozatról szóló jelentést lásd Nemz. Múz. Ta. 1707. dec. 17.
1709. szept. 20-án találtuk az elsőt, 1711, ápr. 19-én az utolsót. – N. Múz. Ta. 1709–1711. – N. Múz. Kéziratt. i. h. 16. fasc. 285. l.
Végül mint különlegességről; még egy, II. Rákóczi Ferenccel kapcsolatos ál-nagypecsétről is megemlékezünk. Franciaországban nyomtatott, 1705. évi magyar nyelvű kiáltványon fordul elő, melynek az volt a rendeltetése, hogy a bajor harctéren küzdő magyar huszárokat hazaszökésre csábítsa. Rajta a fejedelem nagypecsétjét igyekeztek utánozni; de címerképének pontos ismerete híján, ezt teljesen kiforgatták. A hasított kerek pajzs jobbmezejébe fent a kardot tartó koronás sast helyezték lebegőn, alsó részébe pedig zárt fejedelmi koronát; a balmezőbe ugyanezeket fordított sorrendben. A szintén kerek szívpajzs fejedelmi korona alatt fejedelmi paláston nyugszik, de a Rákóczi-címert egy R. betű (= Rákóczi) pótolja. A nagy pajzs fölé kilencágú koronát fektettek (18. kép).*
A bécsi Kriegsarchivból (Feldakten, Ungarn 1705.) vett fényképét Markó Árpád alezredes úr volt szíves rendelkezésemre bocsátani.
II. Rákóczi Ferenc fejedelmi kispecsétjei követik a nagyokat úgy a címerábrázolások, mint az alkalmazásukra nézve megszabott elvek tekintetében is. Vannak tehát 1705 óta négyelt pajzsban Erdély s a szívpajzsban a Rákóczi-ház címerével ellátott kispecsétjei, általános használatra, és vannak kizárólag családi címeresek, csak magyarországi vonatkozású iratokra és levelezésekre. Előbbiekből egy nagyobb és egy kisebb ismeretes. A nagyobbikon a pecsétmezőt gyöngykoszorú veszi körül, azonkívül a nagypajzs talpa karélyos (19. kép). A kisebbikről a gyöngysoros keret hiányzik és a 65nagypajzs kerektalpú. A pajzsmezők mindkettőn a nagypecsétekével egyező színjelzést mutatnak, vagyis: 1. és 4. kék, 2. és 3. vörös, a szívpajzs kék. Körirat egyiken sincs.*
N. Múz. Ta. 1708–1711. – Orsz. Lt.: Miss. 1706. – N. Múz. Kéziratt. Fol. Hung. 1389. 8. fasc. 30. l.
A tisztán Rákóczi-címeres kispecséteken a pajzs, akár a nagyokén, hermelinpaláston fekszik. Ezeknek is kétféle változatát találtuk. Egyiken a vezérlőfejedelmi címet feltüntető körirat van.*
Orsz. Lt.: Miss. II. Rák. Fer. (1707). – N. Múz. Kéziratt. i. h. f. 4. 71. és köv. ll., 96., 106. l.
A fejedelem missilisein olykor nevének többszörösen egymásbafonódó R. F. kezdőbetűiből álló, monogrammos gyűrűspecsétet is látunk (20. kép). Ezt még bujdosásában is használta.*
Orsz. Lt.: Miss. II. Rák. F. – N. Múz. Kéziratt. i. h. 16. fasc. 325–326. l.
18. kép. II. Rákóczi Ferenc ál-nagypecsétje.
Száműzetésének első állomásán, Lengyelországban eleinte még az Erdély és családja címerét egyesítő, fejedelmi kispecsétnyomójával, később azonban már – mint imént említettük – a leírt monogrammos, vagy Julius Caesar babérkoszorús fejét ábrázoló pecsétnyomóval pecsétel.*
N. Múz. Kéziratt. i. h. 27. fasc.
II. Rákóczi Ferenc neje, Hesseni Sarolta Amália pecsétjein férjének és saját családjának, a Hessen-Rheinfels fejedelmi háznak a címereiből összetett alliance-címer van.* Egybekelésük után készült pecsétnyomójára a két címert közös, szívalakú pajzsba vésték, melyen fejedelmi korona díszlik. (21. kép).* Mint fejedelemasszony, új pecsétnyomót csináltatott. Ezen a két címer két egymásfelé hajló pajzsban foglal helyet, melyeket fent a fejedelmi korona köt össze. Minthogy az első pajzsba helyezett Rákóczi fejedelmi címer a szívpajzsos erdélyi címer, e pecsétnyomójának vésési ideje az 1705. év őszénél korábbi nem lehet, mivel férje is csak ekkor kezdett ilyent használni. Az erdélyi címerben azonban a sas nem áll a pajzslábon, hanem a pajzsmező jobb sarkából kisugárzó nap felé száll (22. kép).*
Utóbbi leírását l. Ghyczy Páltól; Turul 1918–21. 34. l.
N. Múz. lt.: Szirmay-cs. lt. 1700.
N. Múz, Ta. 1708.
19. kep. 11. Rákóczi F. kispecsétje.
20. kép. II. Rákóczi F. monogrammos pecsétje.
21. kép. II. Rákóczi Ferencné pecsétje.
22. kép. Hesseni Sarolta pecsétje.
II. Rákóczi Ferencnek – neje egyik pecsétjét is beleszámítva – eddig hétféle pecsétjét ismerték.* Mi kizárólag tőle 19-féle változatát találtuk.
V. ö. Márki i. m. II. k. 440. l.
Id. fiának, Józsefnek, a portával 1738. jan. 20-án kötött szerződésére nyomott pecsétjén az egyesített erdélyi és szívpajzsban a Rákóczicímer szerepel, körirat nélkül.* A fejedelem ifjabbik fiától, Györgytől, nem maradt címeres emlék. Vele 1756-ban nemcsak a fényes multú fejedelmi ág, hanem a Bogát-Radván nemzetség egész Rákóczi-ágazatának is utolsó férfiivadéka szállt sírba.
Tört. Tár. 189o. évf. 414. l.
CZOBOR ALFRÉD.
