A Korláthelmeczi Korláth-család.
A Korláthelmeczi Korláth-család.
A család történetéhez a XV. sz.-ban és a XVI. század közepetájáig a gyér számban fennmaradt és tartalmilag is meglehetősen fukar források keveset nyujtanak. Inkább csak a leszármazások megállapítására alkalmasak.
Abból ítélve, hogy a család névadó ősének, Helmeczi Korlátnak idősebbik fiától, Istvántól származó utódokról sehol sincs emlékezés, bizonyosra vehető, hogy a család tőle egyáltalán nem, vagy legalábbis nem messzire jutott tovább. A Korláth-nemzedék tehát egyesegyedül István testvéröccsétől, Györgytől származott. Utóbbi 1450-ben még szerepel az ungmegyei birtokosok között.* 1471-ben már nem él. Felesége nagy valószínűséggel Orosi Orosz Veronika volt. Két fia maradt: Márton és Bálint, meg két leánya: Jusztina, előbb Komoróczi Jakabné, utóbb Bothfalvi Bothné, a másik, ismeretlen nevű, Raádyné.* Mártonnak a másik főághoz tartozó osztályos atyafiaival a Nagyerdő miatt történt összekülönbözéséről már szóltunk. Testvérével és legközelebbi véreivel együtt a szomszédos Homonnai Drugethekkel is kellett pereskednie, mert ezek őket – nyilván a határok bizonytalanságából kifolyólag – kisvalkájai és hubkahelmeci erdeikből véghezvitt erőszakos foglalásaikkal megrövidítették.* Egyébként Márton nemcsak megóvta, hanem gyarapította is a Korláth-javakat. Másik ágbeli rokonaitól, miután köztük a béke helyreállt, 1481-ben örökáron megvette a Helmecről Szerednyébe vivő út jobb oldalán fekvő telkes pusztájukat (praedium sessionale).*
Sztáray-oklt. II. 324. l.
1471-ben Raádi János nyugtatja őket nagyanyja, Orosi Orosz Veronika hitbérét és hozományát illetőleg a hubkahelmeci, szlatinai és ketergényi birtokokból történt kielégítéséről. Raádi János tehát hihetőleg Korláth György leányának fia volt. (Lelesz: Proth. V. (1471) fol. 94. – Kende-lt, 1482. – Lelesz: act. a. 1505. nr. 45. et. A.
Kende-lt. 1480-as évek.
U. o. 1481.
Ugyanekkor fiait is említik. Névszerint azonban csak 1501-től kezdjük sorjában megismerni őket. Az 1481 után születettekkel együtt heten voltak: János, Aladár, Péter, Máté, László, Benedek és Mihály; a nyolcadik gyermek leány volt: Ilona, Sztrogi Erdélyi Benedek neje. Utóbbiakkal a fiútestvéreknek sok bajuk volt a leánynegyed miatt. Egyik napon megegyeztek, a másikon már felbomlott megállapodásuk. Tiltakozások, megintések követték egymást, kivált midőn sógoruk, 79felesége leánynegyedének biztosítása végett, helmeci, szlatinai és ketergényi birtokrészeket foglalt le.*
Lelesz: Proth. I. (1504) fol. 151., IV. fol. 7.; V. (1509) f. 168. – U. o. act. anni 1509, nr. 5., 31., 35., 45: act. a. 1510. nr. 36.
Korláth Márton fölsorolt fiaival egyidejűleg másik két, különálló Korláth-testvér is szerepel: (együtt 1508-ban először): Tamás és Bernát.* Ezek Márton fiai semmi esetre sem lehettek, mert utóbbiak külön említtetnek «fratres carnales»-ként.* Minthogy pedig a Korláth-családot a Tamás és Bernát leszármazása szempontjából számbajöhető időben Mártonon kívül csupán ennek testvére, Bálint képviseli, nevezettek csakis a Bálint fiai lehettek.* E szerint a Korláth-család két ágon folytatódván, történetét először a Márton, utána a Bálint vonalán kísérjük végig.
U. o., act. a. 1508. nr. 10. – Ung vm. lt. (1547) fasc. 1. act. nr. 6. és 7.
Lelesz: Proth. V. (1509) fol, 168.
Bizonyítja ezt a Korláth-család két ágra oszlása és leszármazóinak a továbbiakból megállapítható birtoklása is, mely szerint egyik ág a Korláth-birtokok egyik, a másik pedig másik felét bírta.
